Miért nem lehet ezeket megmenteni? Miért éri meg jobban hagyni az enyészetnek, mint eladományozni vagy újrahasznosítani? Utánajártunk ennek egy konkrét, néhány éve elhagyott hotel történetén keresztül - olvasható a Veol.hu cikkében.
Egy bezárt szálloda, ami meleg színeivel még most is otthonos hangulatot áraszt – mintha csak a következő vendégre várna. A falak között még ott a barátságos légkör lenyomata: színes szőnyegek, kovácsoltvas mennyezeti lámpák, műrattan garnitúra a télikertben, és egy recepciós pult, amin mintha még mindig várnák a becsekkolókat. Pedig az ajtók régóta zárva vannak, a naptár a falon már nem számolja az időt, és a személyzet sem tér vissza többé.
Lassan telik az idő az elhagyatott szállodai szobákban
Ez a szálláshely egykor magyar tulajdonban volt. Visszajáró vendégek is emlékeznek rá, milyen gondosan vezették az üzletet. „Még igazi vendéglátósok dolgoztak ott” – írja a spiral urbex Facebook-bejegyzése alatt egy hozzászóló. Jó helyen állt, jól működött, a kiszolgálás hibátlan volt. Aztán eladták, az új tulajdonos – ahogy sok más hasonló esetben – egyszerűen nem kezdett vele semmit. Az épület azóta is zárva, az órák nem járnak, az asztalon a szobakulcsok porosodnak.
Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy miért nem lehet legalább a lassacskán retrónak számító, ép bútorokat megmenteni: elajándékozni, újrahasznosítani, jótékony célra fordítani. A válasz azonban jóval bonyolultabb, mint az elsőre tűnik. Az urbex fotós, aki bejárta az épületet, így magyarázza el a poszt alatt:
„Ez egy hotel, vagyis vállalkozás volt. A berendezések tárgyi eszköznek számítanak, nyilvántartásban vannak. Ahhoz, hogy valamit elajándékozzanak, előbb hivatalosan selejtezni kell – ez könyvelői munka, számviteli elszámolás, áfa-korrekció, sőt, adófizetési kötelezettség is keletkezhet. Ha ezt nem csinálják meg szabályosan, akkor a hatóság szerint még akkor is fizetniük kell, ha csak elajándékozták.”
És akkor még nem beszéltünk a fuvarozásról, rakodásról, csomagolásról – amit szintén nem a rászoruló fog kifizetni. Így jutunk el oda, hogy a racionális döntés nem a megmentés, hanem az, hogy minden maradjon a helyén. „Hagyni összerohadni az egészet” – mondják sokan keserűen.
A legszomorúbb talán mégis az, hogy ez a hely nem romos, nem pusztuló: csak épp üres. Egykori életének minden kelléke megvan, csak az emberek hiányoznak belőle. Ahogy egy hozzászóló írta: „Mennyi jó és megmenthető épületet hagynak tönkre menni, és nem próbálják újrahasznosítani... szörnyű egy világ ez minden szempontból.”
Nem a penész a legnagyobb kártevő ezekben az elhagyott szállodákban, hanem a közöny és a bürokrácia, ami megbénítja a jó szándékot. Használható bútorok, működő terek várják a semmit. Miközben máshol mindez hiánycikk.
Borítókép: Egy szálloda, amit egyszerűen csak elfelejtettek, ennek ellenére ma is otthonosságot sugároz - Kép: Facebook/spiral urbex
