Csúri Ákossal, a fesztivál megálmodójával, szervezőjével beszélgettünk az idei rendezvényekről - olvasható a veol.hu cikkében.
– Idén is megrendezték a Szabad Táncházat a Káli-medence falvaiban? Milyen volt?
– Mondok egy példát, jó? Hárman érkeztek a Sopron melletti – Trianon utáni históriájából igencsak jól ismert – Ágfalváról: egyiküknél citera volt, a másik köcsögdudát hozott, a harmadik pedig csak egy nagy adag jókedvet, de azt mondta: „ez elég lesz a tánchoz!” És tulajdonképpen igaza lett. A Szabad Táncház ötlete abból a felismerésből született, hogy a táncnak – akárcsak a szabadságnak – nem kell terem, kordon vagy jegykezelő. Elég hozzá a természet, a közösség és egy jó ritmus. Ez az eszme találkozott a Káli-medence csendes varázsával és a népi kultúra örök mozgásával. Így lett a fű a táncház padlója, a domboldal az erkély, a csillagos égbolt a mennyezet. A mostani már a negyedik volt, és mind személyesen megélve, mind a látogatók és közreműködők visszhangját hallva bátran kijelenthetem: beérett, minden tekintetben az eddigi legjobb volt.
– Mitől ilyen fontos Ágfalva a Kőfesztnek?
– Mert egyfelől a település bátorsága és gerince, az 1921-es értékválasztása és az, hogy miként lehet különböző identitásokat és kultúrákat összesimítani jelkép számunkra, másfelől pedig az első hatalmas „flash” hozzájuk kötődik 2021-ből. A legelső Kőfeszt Folkklubot a Covid-19 utáni tilalomfeloldó első napokban, június 6-án rendeztük. Egy négyfős társaságra lettem figyelmes, akik Kővágóörsön sétálgattak, és mint kiderült, a debütáló rendezvényünkre jöttek. Én csendben abban reménykedtem, hogy esetleg a helyben és környező településeken élők „merészkednek” ki, ehhez képest – mint elmondták – Sopron mellől is érkeztek. Majd jöttek szépen a következőkre, és a Kőfesztre is. A kapcsolatot azóta is tartjuk, sőt, egyre inkább mélyítjük. A Kőfeszt tiszteli Ágfalvát.
– Hamarosan kezdődik – hogy a legényest is becsempésszük – a fő csapásirány, a VII. Kőfeszt – A nyugalom fesztiválja. Milyen előjelekkel?
– Nos, az előjelek olyanok, mint a táncházban az első taps: ha jó ritmusban jön, akkor biztos, hogy nagyot szól az este. Maradva az ágfalviaknál: „én csak a legényesre jöttem, de ha lesz csörögefánk, maradok vasárnapig” – mondta az egyik hölgy pénteken. Fánk ugyan nem volt, de maradtak. Ez elég jó előjel, nem? A fő csapásirány idén is az, ami mindig: a közösség, a hagyomány, a zene, a mosoly – és közben minden, ami élő, szabad, és nem fél a mezítlábas örömtől. Az önfeledt, de nem öncélú szórakozás.
– Nyilván a teljesség igénye nélkül, de kiket láthatunk idén és mik lesznek a helyszínek?
– Szerencsére idén is kevés a rendelkezésére álló hely a lapban a felsorolásra. A helyszínek stabilak: Kővágóörsön a Botond pajta, a római katolikus templom és a templomdomb, a Hanczár János-udvar, a művelődési ház, és visszatér a Káli Álom is. Miképpen Mindszentkálla teszi, egy fantasztikusan izgalmas lapátkiállítással. A kékkúti Kőkút Kert vendéglő és a templom, a pálkövei strand, a köveskáli helyszínek már állandónak tekinthetők. És megint szerepet kap Révfülöp is.
– Utóbbiról tavaly izgatottan beszélt. Ezek szerint bevált?
– Be. Maximálisan. Idén Gubik Petra, a StEfrem, a Gyöngyhalász latin zenekar, a Petra and the Paperhearts ad nagykoncertet, de napközben a kiscsőszi Kovács Norbert „Cimbi” segítségével ismét lesz a Veszprém vármegyei népművészetét bemutató, Pannon forgatag – Balaton-felvidéki néptáncegyüttesek és zenekarok segédletével –, valamint napzáró tánczene és önfeledt szórakozás a révfülöpi szabadtéri színpadnál, például a rendkívül népszerű Smash & Blues kíséretével. És újításként utcatárlatként hoz friss műveket a tavalyi nagy sikerű kővágóörsi debütálás után Mlinkó Márton „Kölök” csavaros grafikáiból.
– És megint lesz Kő-Bajusz-Feszt is?
Naná, immáron harmadik alkalommal, Kővágóörsön, vasárnap. Hihetetlenül színes és humoros programot állított össze a Magyar Bajusz Társaság. De a Botond-pajta a népművészet otthona lesz ismét, a Fordulj, egyet...! egész napos, népszerű programjaival és az esti táncházakkal. Ott lesz a Heveder és az Üsztürü közös, valamint a Misztrál fesztiválzáró koncertje is.
– Ha már szóba kerültek a tavalyi izgalmak. Folytatódnak-e a színházi produkciók?
– Igen. Ez a nyitásunk is nagy közönségsikert aratott. Pokorny Lia visszatér hozzánk, ezúttal a Liasion című estjével, de József Attila Szabad ötletek jegyzéke is meghallgatható, miképpen Lázár Csaba „örökös” kőfesztesünk erre a fesztiválra megint ősbemutatóval készült: Babits Mihály előtt tiszteleg az „Örökkék ég a felhők mögött” Négyessy Katalin csellójátékával a kővágóörsi római katolikus templomban, ahol az egész fesztivál nyitóeseményeként a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye lesz hallható augusztus 6-án, szerdán. De az irodalom egy másik ősbemutató kapcsán is megjelenik, hiszen Szentkirályi-Fittler József legújabb haikukötetének megjelenését a Kőfesztre időzítette, amelyből Kolti Helga színművész fog felolvasni Mojzer Antal fagottjátéka kíséretében.
– Sokszor elmondta, de járva a rendezvényein, mélyen igaznak gondolom magam is: a Kőfesztnek az is a célja, hogy a szellem gyarapodjék. Lesz kerekasztal idén is?
– A szellem nem csak az által gyarapodhat, de természetesen Bartal Csaba vezetésével megint lesz Múlt-kor kerekasztal. Tartjuk magunkat ahhoz, hogy a trianoni – tessék, megint egy kapcsolódás Ágfalvához – tematikához kötődő, de napjaink súlyos kérdéseit érintő témát válasszunk. Ezúttal a Trianon után rendvédelem és hadsereg kerül terítékre Szakály Sándor és Balog Attila történészek segítségével. De kerekasztalnak tekinthetjük a fűzvesszőzés, szalmázás, csuhézás, gyékényezés és kosárfonás múltját, jelenét és jövőjét taglaló beszélgetést is, miképpen a StEfrem tagjaival való társalgást arról, hogy mi változott az elmúlt esztendőben. Sok minden, annyit elárulhatok.
– Ugyan nem klasszikus színház, de évek óta a leglátogatottabb esemény Hideg Anna néni mesélése, éneklése. Idén is lesz alkalmunk élvezni?
– Természetesen. Anna néni július végén már a 89. életévét is betölti – tervezzük is, hogy a 2026-os pünkösdi Szabad táncházon egy gálával köszöntsük –, de jön és mesél, valamint a Kőfeszt Folkklub Extrában ördöngösfüzesi dalokat énekel és tanít Navratil Andreával Kékkúton. Ott, ahol Szulák Andreának is meglesz a kőfesztes debütálása. S ha már szóba került: bevált az a tavalyi ötletünk is, hogy a kötetlen reggelizésre van lehetőség a művészekkel. Idén Szulák Andreával, az interaktív gyerekprogrammal jelentkező Horváth Lilivel, valamint a jelenlegi musicalszínészet kiemelkedő klasszisaival, Szaszák Zsolttal és Zámbó Brigittával lesz erre lehetőségük.
– És lesz ebéd is a StEfrémmel, mint tavaly?
– Járt utat nem hagyunk el járatlanért, így természetesen ez is lesz a Kőkútban. Miképpen az immáron „szokásosnak” mondható Bartha Tóni-féle Paprika Jancsi és Pályi János Vitéz László bábelőadásai, a gólyalábas Langaléta garabonciások, Horti Zoltán Görömbő kompániájának vásári komédiái. És a legnépszerűbb fantasztikumok egyike, a Pusztai rókák harci lovas nomád bemutatója Köveskálon. De minden programot megtalálnak az olvasók a www.kofeszt.hu oldalunkon.
– Miután lecsengett a Veszprém–Balaton EKF, sokan féltettük a Kőfesztet. Volt rá okunk?
– Persze, hiszen mindig van okunk valamire – sírni is, meg mulatni is. De a Kőfeszt nem az a könnyen hervadó virág. Lehet, hogy az EKF égisze alatt kicsit nagyobb volt a reflektor és stabilabb az anyagi háttér, de mi – visszatérve a kezdeti hasonlathoz – sosem a villanyfényre táncoltunk, hanem a csillagok alatt. Az anyagi háttér változott, ez tény, ám nagyobb támogatók – a Duna Aszfalt, a Nemzeti Kulturális Alap és a Szerencsejáték Zrt. – most is vannak. De a lényeg nem pénzkérdés. Ahogy antilabanc ismerősöm fogalmazott kurucosan egy Szabad táncházas pirkadatkor: ha van egy jó táncos, egy jó muzsikus meg egy jó néző, már kész is a fesztivál. És ebből idén sincs hiány. A Kőfesztnek lelke van – és amíg van ember, aki ezt érzi, addig baj nem lehet. Ez maga a szerelem. És mi valljuk: éljen a szerelem!!! Mert a Kőfeszt nekünk tényleg az.
– És a szerelemből meg lehet élni? Azaz fent lehet tartani a Kőfesztet?
– A szerelem ahhoz kell, hogy hihessek abban: erre a kérdésre igen a válasz...
– A fesztiválok időről időre megújulnak, vagy legalábbis kísérletet tesznek rá. Önök éreztek késztetést a változtatásra?
– Nem kell ehhez külön késztetés, jön ez magától. Például a korunkban egyre divatosabb, pontosabban egyre inkább középpontba kerülő családállítás egyik „fogyaszthatóbb” ága, a népmeséken alapuló, felnőtteknek szóló, őket érintő meseállítás mutatkozik be. Mint ahogy punch needle-kiállítás is lesz. Igyekszünk lépést tartani a korral. De csak addig, amíg nem fájdul meg a vádlink...
Borítókép: Csúri Ákos: A fő csapásirány idén is az, ami mindig: a közösség, a hagyomány, a zene, a mosoly Archív fotó: Napló
