Van az a fajta piaci árus, akihez az ember nemcsak vásárolni tér vissza, hanem beszélgetni is. Aki tudja, mit keres a törzsvásárló, megjegyzi, ha valaki régen járt nála, és akkor is mosollyal fogadja az embert, ha éppen nem a legkönnyebb napja van. A szombathelyi piacon sokak számára ilyen a Kari–Piri páros.
A szombathelyi piac arcai: a Kari–Piri páros
Bereczki Piroska kapcsolata a kereskedelemmel jóval korábban kezdődött, mint ahogy saját standja lett volna. Már kislányként is szeretett édesanyjával a régi piacra járni. Nagy családból származik, tízen voltak testvérek, már kilencéves korától megtapasztalta, mi az a munka: egy zöldségesnél dolgozott kisegítőként.
– Nekem már gyerekként összeforrt a piac, a kereskedelem és az emberekkel való foglalkozás, mindig is ez volt az álmom – meséli a Vaol.hu-nak.
A mai szombathelyi piac 1975-ben nyitott, de Piri már a nyitás előtt is részt vett a munkálatokban, mint takarító. Mint mondja, egészen más világ volt akkor. Kevesebb üzlet működött, főként zöldségesek, virágosok, hentesek voltak jelen, a pavilonok csak később, a nyolcvanas években kezdtek igazán kialakulni.
Emlékszik a régi piac ritmusára is: a nénik csütörtökön már érkeztek az áruval, a zöldségeket a vasútról hozták, mindennek megvolt a maga rendje. Azt mondja, szép időszak volt.
– Fiatalok voltunk, boldogok. Most meg idősek vagyunk, és még boldogabbak – mondja nevetve.
A piac számára nem egyszerűen munkahely, hanem az ő közege. Egy olyan hely, ahol ismerik egymást az emberek, ahol van idő egy jó szóra, és ahol a kereskedelem nem csak az adásvételről szól. Piri szerint a jó kereskedő egyik legfontosabb tulajdonsága a jókedv: a vevők sokkal szívesebben mennek oda, ahol mosolyt látnak.
A rosszkedvet kint kell hagyni
Mi történik akkor, ha nem mosolygós napra ébred? - tesszük fel a kérdést. Piri elismeri, hogy vannak nehezebb napok is, hideget-meleget is kap az ember, de visszacsapni nem szabad, a rosszkedvet pedig kint kell hagyni.
– Azt szoktuk mondani: felvesszük a köpenyt, és más képpel állunk oda. A vevőnek nem azt kell éreznie, hogy nekünk éppen mi bajunk van.
A piac nemcsak munkát, hanem szerelmet is adott neki. Párjával, Hökkön Károllyal, azaz Karival is itt ismerkedtek meg: ő a piac egyik felén, Piri a másikon árult. Huszonkilenc éve vannak együtt, már az üzletet is közösen viszik, ahogy mondja, a nap huszonnégy órájából negyvennyolcat töltenek együtt.
A „Kari–Piri” név 28 éve él a piacon. Kezdetben csak néhány asztaluk volt, aztán szépen lassan fejlesztették az üzletet. Ma már olyan áruk sorakoznak náluk, amelyeket sokszor máshol hiába keres az ember: bográcsok, tárcsás sütők, kosarak, káposztadöngölők, nokedliszaggatók, befőzéshez való eszközök, tortaformák, sajtos tallérsütők, görbekanalak, régi típusú konyhai felszerelések.
Náluk valóban előfordul, hogy valaki egy régi, nagymamától ismert eszközt keres, és végül megtalálja. Ha pedig éppen nincs, amit a vevő szeretne, megpróbálják beszerezni.
A kínálat különlegessége már messzebbre is eljutott. Meséli, hogy Kanadából, Amerikából, Angliából is érkeznek hozzájuk vásárlók, sokszor olyan magyarok vagy magyar származású családok, akik külföldön élnek, de ragaszkodnak az itthoni konyhaeszközeihez.
Van, aki előre telefonál, mire jön, mit készítsenek elő neki. Mint monda, erre nagyon büszkék, mert ezt nem mindenki tudja elmondani magáról, hogy a portékái bejárják a fél világot – mondta el a Vaol.hu-nak, ahol a teljes cikket olvashatják.
