A 3. évad legjobb férfi és női játékosa is a kihívók csapatából került ki. Kővári Viktor elmesélte nekünk az ő történetét, hogyan került az egyetem falaitól az Exatlonig – olvasható az unilife.hu cikkében.
Viktor a legjobb férfi 4. helyét zsebelhette be Dominikán. A hatalmas kaland előtt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának irodavezetője és az Eszterházy SC Röplabda szakosztály vezetője volt. Egészen addig, amíg az életében egy 180 fokos fordulatot hozott az a bizonyos telefon hívás, ami a játékba való bekerülést jelentette.
Felsőfokú tanulmányait az akkor még Eszterházy Károly Főiskolán kezdte meg Intézményi kommunikátor szakon. Ezt követően pedig Informatikus könyvtárosként szerezte meg diplomáját. Már tanulmányai kezdetétől aktívan látta el a hallgatói érdekképviseletet és a sport is közel állt a szívéhez.
– Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a műsorba?
– Már az elejétől követtem és teljesen magával ragadott a műsor. Az első és második évad minden részét láttam és nagyon tetszettek a feladatok, de ekkor még nem gondoltam rá úgy, hogy szerepelnék is benne. Egy napon aztán munka után haza értem és a közösségi oldalamat görgetve megjelent a 3.évad jelentkezési lehetősége. Hirtelen felindulásból jött a gondolat, hogy miért ne próbálhatnám meg.
– Hogyan érezted magad, amikor kiderült, hogy a többkörös meghallgatások sikerrel zárultak és beválogattak?
– Sose fogom elfelejteni azt a pillanatot, pont egy röplabda meccs után hívtak, amit szintén megnyertünk így a boldogság fokozódott. Persze nagyon izgatott lettem és rengeteg sok kérdés merült fel bennem, hogyan alakulnak a továbbiak.
– Ez teljesen normális, hogy egy ilyen nagy kaland előtt izgatott az ember: nem elég, hogy egy sikeres televíziós műsor szereplője leszel, hanem még ott volt a Dominikai utazás is. Milyen volt az első benyomásod a szigetről?
– Egy teljesen más kultúra és légkör várt, mint amihez eddig hozzászoktam. Iszonyatosan meleg volt, de ennek kifejezetten örültem. Utána pedig már rögtön kezdődött is a játék, szóval arra próbáltam összpontosítani, hogy megmutassam, mi az, ami bennem van.
– A megváltozott légkör és időjárás mellett mondhatni csapatot is váltottál. Miben volt másabb az Exatlon kihívók közösségét erősíteni, mint az eddigi egyetemi csapatokat?
– Teljes mértékben más volt mindenben. Akár a Hallgatói Önkormányzat, akár a röplabda csapatának olyan régóta a tagja vagyok, hogy már mindenkit ismerek, de most én kerültem be újként egy már kialakult közösséghez és nekem kellett alkalmazkodni. Meg kellett találnom a helyem a kihívók között és szinte egy vadonatúj életet felépítenem a szigeten.
– Remekül meg is találtad a helyed. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a legtöbbször a csapat szíve és lelke voltál. Az érzelmi támogatás pedig nagyon fontos a pályákon való teljesítés során. Hogy érezted magad a feladatok közben?
– Ami igazán meglepett, hogy a kamerák miatt nem voltam ideges, inkább azért izgultam, hogy végre kipróbálhatom a pályákat és megmutathatom magam. Sokszor ezen nyomás miatt nem is tudott úgy teljesíteni az ember, mint ami valójában bennünk volt és minden ügyességi feladatra is rá kellett érezni. De voltak visszatérő elemek, amik igazán a szívemhez nőttek.
– Szerencsére jó sokszor láthattuk a győzelmi örömeidet és a futam előtti jeleket tőled. Szerinted mi volt a titka annak, hogy ilyen sokáig eljutottál a versenyben?
– Annyira erős csapat állt össze és egy egység alakult ki, ami a végjátékok megnyeréséhez elengedhetetlen volt. Személy szerint mindig tudtam a csapatot motiválni, biztatni vagy megnyugtatni, amikor arra volt szükség. Persze mindenkinek voltak nagyobb érzelmi kilengései, de amikor szükség volt a jó teljesítményre, maximálisan összeálltunk és egy emberként küzdöttünk. Úgy gondolom, ez a titok nyitja.
– Annak ellenére, hogy hosszú volt az út, a dominikai kaland is véget ért mindenki számára. Hazaérkezés után miben változott meg az életed?
– Sorra kapom a megkereséseket, iskolai előadások kapcsán, motivációs üzenetek küldésében. Minden nap több órát töltök azzal, hogy az üzenetekre válaszolok és persze a csapattal is tartjuk a kapcsolatot, nagyon közel kerültünk egymáshoz és ezt a jó viszonyt Magyarországon sem szeretnénk elveszíteni.
– Sok sport és testnevelés szakos hallgató követte végig az utadat a képernyőn keresztül. Azok számára, akik szintén hasonló álmokat dédelgetnek, közelebb és elérhetővé hoztad a versenyt és az álmot egyaránt. Mit tanácsolnál nekik a jövőre nézve?
– Azt, hogy éljenek minden lehetőséggel. Ne féljenek kipróbálni magukat, lehet, hogy pont őket keresik egy következő évadban. Fussanak sokat, fizikálisan legyenek formában, az edzés és a jó állóképesség az nagyon fontos. Emellett viszont a mentális megpróbáltatásokra is készülni kell.
Viktor példája is jól mutatja, hogy a határ a csillagos ég. A titok, a befektetett kemény munka és az, hogy soha se add fel. A teljes cikk elérhető az Unilife oldalán.
