A helikopter nem használható ilyen magasságban és a GPS sem segítene ilyen helyzetben – reagált a felmerülő kérdésekre az expedíció vezetője.
Kollár Lajos még az interjú első részében kiemelte, hogy a Kancsendzönga megmászása mindig nagyon hosszú, Erőss és Kiss pedig túl sokat hagyott a csúcstámadás napjára, de nem volt más lehetőségük. Ugyanis a megelőző napon 32 fok volt, és dönteniük kellett: a melegben is másznak és a csúcstámadás napjára nagyon elfáradnak, vagy nem kínozzák magukat, viszont másnap hosszabb lesz. Kollár szerint gyakorlatilag nem volt más lehetőségük a pihenésen kívül – olvasható az Origón.
Kollár arról is beszélt, hogy ha újra mászótársat kellene választania Erőss mellé, elsőként Kisst válogatná be. Kollár Erőss rádióján kommunikálva tudta meg, hogy Kiss ért fel először a csúcsra, és hogy őt 15-20 perccel követte Erőss. Kollár szerint a csúcson még jó állapotban voltak, lefelé azonban nehézségeik támadtak. Erőss az egyik utolsó beszélgetésükkor azt mondta a csúcsmászás éjszakáján, hogy nem bírja tovább. A hálózsákját is elejtette a csúszós, keskeny rámpán lefelé. Kollár a körülményekre tekintettel és arra, hogy Erőss még nem mondott korábban olyat, hogy nem bírja tovább, azt gondolta, hogy „elvesztette Zsoltot”. Néhány órával később azonban Erőss bejelentkezett, és azt mondta, egész jól van, Kiss is vele volt, a lábát masszírozgatta. Az éjszakát követően jó idő volt lefelé, amikor Kollár utoljára beszélt Erőssel, akkor nagyjából kétórányira volt a negyedik tábortól, Kissről ekkor már nem volt Erőssnek információja. Ezután jött egy köd, majd megszűnt a kapcsolat, és nem értek le estére a táborba.




