Nem szerepem megvédeni sem Erőss Zsoltot, sem Kiss Pétert, nem is tudom, elvégre elképzelésem sincsen, hogy ki, mikor, milyen döntéseket hozott. Azt sem tudom kiértékelni, hogy azok a döntések felelőtlenek voltak-e, mint sokan mondják. Utólag persze felelőtlennek tűnnek, mert az életükbe kerültek. Ki veheti a bátorságot és a jogot, különösen feltételezések alapján, hogy megítélje egyikük vagy másikuk bármelyik döntését?
Jellemző, hogy azok, akik kritikával illetik a történteket, többségükben nem hegymászók, de legalábbis nem jártak 8000 méter felett, legfeljebb a Kékesen ha voltak. Csak játsszák az okosat, látszólag keresik az igazságot. Nem tudnak örülni semmilyen magyar sikernek, inkább kikezdik azt. Nem először történik meg.
A „kedves” kommentelőknek inkább a következőkön kellene elgondolkodniuk. Miért van az, hogy a Facebookon az említett Carlos Soria oldalát – igaz, 74 évesen sokkal hosszabb pályafutás áll mögötte, és spanyolul is sokkal többen beszélnek, mint magyarul, de – 228 ezer ember követi, Erőss Zsoltét pedig alig több mint 10 ezer? Most. A tragédia előtt kicsivel 3 ezer fölött volt ez a szám, azóta megháromszorozódott. Miért van az, hogy a tragédiát felvezető, majd bemutató cikkek mindegyikére tízszer annyian kattintottak, mint a Kancsendzönga meghódításának hírére?
Miközben kétségbe vonják Erőss Zsolt és Kiss Péter döntéseit, hallatlan gonoszsággal és rosszindulattal bélyegzik meg Erőss Zsoltot. Remélem, nem sikerül elérniük, hogy az erdélyi születésű, de legnagyobb hegymászó sikereit – nemcsak magyarként, hanem magyar állampolgárként elért, tehát Magyarországnak is szerzett sikereit – elhomályosítsák.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!