A kutyák az esetek 82 százalékában megtalálták a gazdájukat. A közlemény szerint ahhoz, hogy a kutatók biztosak legyenek abban, hogy a kutyák nem a szaglásukra hagyatkozva oldották meg a feladatot, az utolsó két körben megcserélték a lejátszásokat és a gazda hangját arról az oldalról játszották le, ahová az idegen bújt el. A kutyák ekkor is a hangot követték, ami azt mutatja hogy nem az orrukat használták a próbákban.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a hangokban pontosan mi segítette a kutyák választását.
Az emberek nagyrészt három hangjellemzőt használnak a beszélők hangjának a megkülönböztetésére: a hangmagasságot (magasabb vagy mélyebb), a zajosságot (tisztább vagy zörejesebb) és a hangszínt (kevésbé öblös vagy öblösebb). „Ha két hang egy olyan fontos jellemzőben tér el, ami számít a kutyáknak, akkor könnyebben dönthetnek arról, kihez tartozik az adott hang” – magyarázta Gábor Anna, a tanulmány első szerzője.
Az, hogy egy kutya milyen hosszan nézett a gazda hangja felé választás előtt, jelezte, mennyire volt biztos a dolgában.
Kiderült, hogy minél nagyobb volt a különbség a gazda és az idegen hangmagassága és a zajossága között, annál jobban segített a kutyáknak felismerni, ki beszélt, miközben a hangszín és más hangjellemzők viszont nem segítettek a döntésben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!