Egyre inkább közismert, hogy az állattenyésztéses mezőgazdaság – az olaj- és szénipar után – a második legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátással járó tevékenység, ráadásul az erdőirtás, valamint a víz- és légszennyezettség egyik legfőbb okozója is. Ha tehát szeretnénk csökkenteni ökológiai lábnyomunkat, jó úton járunk, ha étrendünkbe minél gyakrabban illesztünk be növényi alapú élelmiszereket, és csökkentjük az élelmiszerpazarlás mértékét
Csökkentsük a pazarlást!
Az élelmiszertermelés óriási ökológiai lábnyomának egyik oka az, hogy az összes előállított élelmiszer egyharmadát kidobják.
Fogyasztóként magunk is tehetünk az élelmiszerpazarlás ellen: találjuk ki előre a menüt, írjunk bevásárlólistát, tároljuk helyesen az ételeket, a boltokban pedig nyugodtan vásároljuk meg a lejárathoz közeli termékeket.
Egy zacskónyi egészség
Fotó: Pexels
Figyeljünk oda az egészségesebb összetevőkre
A környezeti terhek minimalizálása mellett a jövő élelmiszereinél elengedhetetlen lesz, hogy elősegítsék az egészségesebb, változatosabb táplálkozást. Ez azt jelenti, hogy olyan élelmiszerekre van szükség, amelyek érdemi mennyiségű zöldség-, gyümölcs-, fehérje, illetve mikrotápanyag-tartalommal bírnak – ilyenek például a 100%-os, hidegen préselt rostos zöldség- és gyümölcslevek, illetve a zöldségalapú tésztafélék.
Kevesebb kalória, só és cukor is elegendő
Napjainkban kétmilliárd ember túlsúlyos vagy elhízott a világon, ráadásul a nem megfelelő táplálkozás a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket érinti a leghátrányosabban. Épp ezért fontos a felelős gyártók átfogó kalória-, só- és cukorcsökkentési programja is, ami hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztók egészségesebben táplálkozhassanak.
Persze mi magunk is odafigyelhetünk a cukor- és a sóbevitelre azzal, ha rendszeresen ellenőrizzük az élelmiszerek címkéjét, és a konyhában is kevesebbet sózunk, cukrozunk.
Az eredeti cikket IDE KATTINTVA érheti el.
A kukában landol a vásárolt élelmiszer fele
Idehaza évente több mint 600 millió adag élelmiszert pazarolunk el a háztartásokban, amely mennyiség több mint félmillió ember teljes körű éves élelmezését fedezné. A veszteség pénzben kifejezett értéke pedig több mint 170 milliárd forint, vagyis fejenként 18 ezer forintot „dobunk a kukába” az év során.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az idei élelmezési világnap alkalmából felhívta a figyelmet: kutatásaik alapján a feleslegessé vált ételalapanyagok felénél nem megelőzhető, hogy hulladékká váljon, ilyen például a csont, a zöldség- és gyümölcshéj, a tojáshéj, ám a másik részben termelődő hulladék egy kis odafigyeléssel elkerülhető lenne. Ezt a megelőzhető részt nevezzük élelmiszer-pazarlásnak, ami több mint 300 ezer tonnát tesz ki évente a magyar háztartásokban.
