Százhetvennégy év után megszüntették a táviratot Magyarországon

Sokáig nélkülözhetetlen kommunikációs eszköz volt a társadalomban, és még a rendszerváltáskor is évente 8 millió táviratot küldtek.

Forrás: szabadfold.hu2021. 05. 09. 18:14
null
Jovici György az utolsó táviratos postás. Huszonhét éve kézbesít. Forrás: Németh András Péter/Szabad Föld
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sokáig nélkülözhetetlen kommunikációs eszköz volt a társadalomban, és még a rendszerváltáskor is évente 8 millió táviratot küldtek egymásnak az üzleti ügyfelek és magánszemélyek, de évről évre csökkenve, tavaly már csak 23 ezer volt a feladott táviratok száma. A Magyar Posta 2021. április 30-án megszüntette a szolgáltatását, de mi még egy reggeli munkakezdésen meglátogattuk az ország utolsó főállású távirat-kézbesítőjét, Jovici Györgyöt – írja a Szabad Föld.

Irányt jelez a motoron ülő férfi, ahogy a Podmaniczky utcában a fővárosi 62-es számú posta „művészbejárójához” érkezik, és egy benzinfröccsöt húzva a gázkaron, a hosszú emelkedős rámpán felrobog a garázsok felé. Jovici György van vagy 190 centi magas, cégfeliratos szélfogó, esőálló ruházatban feszít, a postástáskájában pedig most még az ideúton egy uborkakrémmel megkent, szalámi­da­rab­kákkal pöttyözött vékony szendvics lapul, ugyanis otthon nem esik jól a falat, mert az az igazság, hogy az utóbbi napokban némi gyomorideg cirkulál benne.

– Előbb tudtam meg, mint az ország. A főnököm azt mondta, készüljek fel rá, hogy meg fog szűnni a beosztásom. Nagyon kétségbe estem, mert szeretem ezt a munkát. Ezért nem tudok otthon, Kerepesen magamba diktálni reggelinek egy árva falatot sem.

– Csak egy kávét iszik?

– Ó, nem! Azt sem! Nem kávézom, teljesen absztinensként alkoholt sem iszom. És nem dohányzom és nem is csajozok – mondja jelentőségteljesen. – Szokták is mondani a barátok, ha ugratnak, hogy minek élek.

Jovici György dísznövénykertésznek tanult, de csak hat hónapig ténykedett a szakmájában, majd a fővárosi gyógyszertári központ asztalosüzemében asztalosok mellett dolgozott segédmunkásként. Szeretett motorozni, s ezért meg is kérte egyszer egy postán dolgozó ismerősét, hogy szóljon neki, ha üresedés lesz a táviratkihordóknál, de az egy éven át nem jelentkezett.

Közben 1994 szeptemberében, az egyik hét elején megszületett a második gyermeke, s pénteken elkéredzkedett a munkából, hogy a feleségét és az újszülöttet kihozza a kórházból. A főnöke viszont valamiért nagyon ideges volt, s nem akarta elengedni. Hangos szó hangos szót követett, s miután ő, tetőzvén a bajt, már egyenesen két hét szabadságot is kérni merészelt, azt mondta a főnök, hogy megadja, de már nem szükséges visszajönnie dolgozni, azaz ki van rúgva. Kiéleződött a helyzet.

Jovici György az utolsó táviratos postás. Huszonhét éve kézbesít
Fotó: Németh András Péter/Szabad Föld

Napokkal később a XVI. kerületben sétált az asszonnyal, babakocsiban a csecsemővel, és az egyik postahivatal bejáratánál látta a kiírást, hogy kézbesítőt keresnek.

– Bementem, és mondtam, hogy valójában táviratkihordó szeretnék lenni… és nagy meglepetésemre rögtön felvettek annak.

– Akkor még sok munkája volt?

– Minden kerületben voltak táviratkihordók, kerületenként tizenvalahányan. Öten-hatan vittünk egy nyolcórás műszakot, és háromszor is kimentünk kézbesíteni. Mindenkinek azonos területe volt, amelyet úgy ismert, mint a tenyerét, Árpádföld, Rákosszentmihály, Cinkota, Sashalom vagy Mátyásföld.

– Jó paripát kapott?

– Óóó! Akkor még kitűnően összerakott Yamahákkal jártunk. Általában SR 125-ös motorokat rendszeresítettek, ám Budán, a hegyvidéki kerületekben és a XVI. kerületben Yamaha DT krosszmotorok is akadtak. A kerület két ilyen motorja közül az egyiket én kaptam, igazi hőskorszak volt. Később már a Suzukikat is szidtuk, most meg ez a Piaggio! Hát jó kis motor, nem mondom. Húsz kilométeres sebesség alatt nincs motorfékje, télen a Kapy utca lejtőjén nem volt felhőtlen a mosolyom.

Az utcán beszélgetünk, a Covid-helyzet miatt az üzemi területre én nem léphettem be. Úgy áll ott, jobbján a táviratostáskával, bal hóna alatt a bukósisakkal, maszkban, mint egy Star Warsból ismert klónkatona. Az egyetlen katona, az egyetlen táviratos, aki mostanság egész Budapestet ellátja táviratokkal. Vidéken a kézbesítők feladata ez.

Míg húsz éve két óra húszpercenként kapta meg a világ bármely részéről a Budapest XVI. kerületébe címzett valamennyi táviratot azzal, hogy kézbesítse, manapság kétszer motorozik ki, ha az indító úgy dönt, elég távirat érkezett be.

– Tudja, hogy jó vagy rossz hírt visz ki?

– Van dísz- és gyásztávirat is, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy örömhírt vagy fájdalmat postázok. Inkább a kis alakú távirat volt mindig a rébusz, mert a kórházak sokszor abban értesítették a visszavonhatatlanról a hozzátartozókat. A visszajelzésekből tudom, hogy sok munkaadó is táviratot küldött a munkavállalónak, afelől érdeklődvén, hogy ugyan miért nem jelent meg a címzett a munkahelyén. Ez hivatalos felszólítás, míg az SMS, az e-mail nem az. Amióta bejelentették, hogy a távirat megszűnik, nagyon sok munkám lett. Mesélik az indítók, az a szöveg, hogy „ez az utolsó távirat”. Vagy valamelyik nap is mondja az ajtót nyitó hölgy, hogy meghoztam az üzenetet a kiskorúaknak? Ugyanis ő adta fel a táviratot a tizenéves fiainak, hogy tudják majd, milyen is volt ez.

– Behívják a lakásokba?

– Határozottan nem. Régebben vittünk gyorsutalványt, azaz pénzt is. Még arra is figyelnünk kellett, hogy a liftbe ne mással együtt szálljunk be. Ráadásul mindenkivel életünkben először találkoztunk, így nemigen születtek ismeretségek. Tegnap is szinte mind a 23 kerületben jártam. Manapság nem ritka a motorba rakott 200 kilométer. Szeretek motorozni, híreket hordva emberekkel találkozni, ezt nekem találták ki. De annyi a munka, hogy mostanában estefelé már nem őszinte a mosolyom.

Int neki az indító. Azt hiszem, rövidesen hosszú motoros útra indul.

A teljes cikk ITT olvasható el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.