A brókerek trükkjei régiek, az ügyfelek mégsem okulnak

Nincsenek egyedül a befektetők a brókerekkel vívott mindennapi harcukban, de elsősorban magukra számíthatnak.

Lassan egy hete, hogy kirobbant Buda-Cash Brókerház botránya, amelyet a 100 milliárd forintos hiány miatt már kikiáltottak a műfaj legnagyobbjának Magyarországon. Az óriás hiány története két fő szálon fut. Az egyik a mintegy 12-15 ezer befektetőé, ez a szerényebb, úgy 30 milliárdra becsülik, ami magánál a brókerháznál keletkezett. A másik, a nagyobb – úgy 70 milliárd – a befektetéssel legkevésbé sem foglalkozó, a 100 ezret is meghaladó számú bankbetétesé.

A betétesek nem sokat tehetnek egy ilyen helyzet megelőzéséért, hiába bújják a bankfelügyelet jelentéseit, akkor sem érezhetik meg előre, hogy ott kellene hagyniuk egy pénzintézetet, amelyben már sok éve tartják a pénzüket. A befektetők kérdése egészen más. Ők komoly üzleti kapcsolatban állnak egy brókerházzal, és mint ilyet, érdemes alaposan átgondolni. Sőt minden egyes eladási és vételi döntést is mérlegelniük kell. Elvben. A gyakorlat mégis az mutatja, hogy brókerházak rendszeresen dőlnek meg – Magyarországon is és világszerte –, ügyfeleik mégis zsákszámra hordják hozzájuk a pénzt.

Hogy miért? Az embert mozgató egyik ősi ösztön kényszeríti őket erre: a mohóság.

A brókereket, munkájukat és az ügyfeleket is jól ismerő befektetési szakértőnk részletesen mesélt erről, de érthető, hogy csak névtelenül vállalta az MNO tájékoztatását:

– Buda-Cash: sikkasztás gyanúja miatt indult nyomozás

– Most kezdődik az igazi botrány

– Pintér Zoltán, a Buda-Cash alapítója

– Így juthatnak hozzá nyugdíjukhoz a DRB ügyfelei

– Kettős könyvelést vezetett a Buda-Cash?

– Az ügyfélfogadás szünetel

– De ki is az a bróker?

– Bukhatja a pénzét a siklósi önkormányzat

– Siklósi jajkiáltás: százezer forintja sem maradt az önkormányzatnak

– Saját csapdájukban a Buda-Cash ügyfelei

– Két út áll egy bróker előtt. Az egyik, hogy hosszú távon építkezik. Ügyfeleket gyűjt, bizalmas kapcsolatot épít ki velük, méghozzá azzal, hogy nem veri át őket, és nem ígér nekik csillagászati hozamokat. Ez sok munkával jár, éppen ezért kevesen is választják. Sok cég sem támogatja ezt az utat. A másik választás, hogy a kezdő bróker kap egy ügyféllistát, és azt be kell „darálni”. Ez azt jelenti, hogy a lehető legtöbb jutalékot kell megszereznie tőlük, mert akár elad, akár vesz, akár nyer, akár veszít az ügyfél, a brókerház mindig keres.

– A világon mindenhol így működik ez?
– Nem feltétlenül, de azért szép számmal akadnak ilyen cégek is. A komoly helyeken, az Egyesült Államokban, Frankfurtban vagy Londonban ritkaság, hogy az iskolából éppen kikerült, a 20. életévét alig meghaladott pénzügyi szakember adna tanácsot a befektetőnek. Magyarországon ezzel szemben bárki lehet pénzügyi tanácsadó, egész hálózatok épültek fel az elmúlt években. Így lesz a buszsofőrből másnap reggelre szakavatott piaci róka – kesergett az MNO-nak a pénzpiaci szakértő.

– Mivel verik át mostanság az ügyfeleket? Milyen trendek vannak?
– Nincsenek trendek. Az átverés régi. A legkockázatosabb üzleteket ajánlják, mert azoknál kecsegtethetnek a legnagyobb haszonnal. Közben pedig csak arra koncentrálnak, hogy minél több jutalékot tudjanak kiszámlázni az ügyfélnek.

– És mit szoktak mondani, amikor nem jön be a tippjük, és az ügyfél bukik?
– A jövőt senki sem láthatja előre, így alakult a piac. Ilyesmikkel ringatják el a befektetőket. Esetleg bevetnek egy cselt, és a jutalékból nagylelkűen elengednek valamennyit, vagy éppen az egészet. De a lényeg, hogy az ügyfél, és vele a pénze, marad.

– Ez teljesen úgy hangzik, mint a Wall Street farkasa című filmben.
– Valóban. És nem véletlenül. Egyrészt azért, mert a gyors meggazdagodást kergető brókerek pontosan azt vallják, amit a filmben is láthattunk, hallhattunk. Másrészt ismerek olyan magyar brókereket, akiknek a film 'szakmai tananyag', hetente legalább kétszer megnézik, hogy semmit se tévesszenek szem elől.

– Hogyan lehetne elejét venni annak, hogy a brókerek így visszaéljenek az ügyfelek hiszékenységével?
– Erre a kérdésre nehéz a válasz. Mindig lesznek olyan mohó emberek, akiket be lehet palizni. Nem ártana, ha szigorúbban ellenőriznék a brókerházak munkáját, de az nem elég. Az ügyfeleknek is képezniük kell magukat, hogy átlássák döntéseiket, meg a csábító, de kockázatos ajánlatokat. Tanácsos minden részletükben követni a piaci változásokat, mert például előfordulhat, hogy a bróker 10 egységnyi pénzre 2 egységnyi hasznot jelent, 3 egységet meg eltesz magának. A 20 százalékos haszonnak rendkívül örül az ügyfél, látszólag egy win-win helyzet ez, de igazából átverték a befektetőt.

– Említi az ellenőrzést. Magyarországon jelenleg ötévenként ellenőrzik a brókercégeket. Ez még egy kívülállónak is elképesztően ritkának tűnik. Ön szerint?
– Szerintem negyed-, vagy félévente kellene átvizsgálni a brókerek munkáját. Öt év alatt egy cég 'letarolhatja' a piacot és el is tűnhet mindenestől. De azt is tudni kell, hogy az ellenőrzés a legjobban képzett szakemberekkel sem egyszerű – az MNB-ben ilyenek vannak –, mivel óriási adathalmazban kell megtalálni a gyanús momentumokat. Naponta akár 1000 tranzakció is lehet egy cégnél.

– De az ellenőrzések sem tűnnek elegendőnek. Hogyan játsszák ki azokat a cégek?
– Viszonylag egyszerű a technika, ez az úgynevezett értékpapír-kölcsönzés. Amikor valahol el kell fedni az értékpapírok hiányát, kölcsönveszik azokat egy másik cégtől.

– És a másik cég tudhatja, hogy mire kellenek az értékpapírok?
– Szerintem tudják. Ez egy brókerpiaci összjáték. Ahol szükség van az értékpapírokra, ott mindig van elég – bizonygatta a szakértő.

– Nem hangzik jól. Kicsit olyan, mintha a kör bezárult volna, és a hatóság meg az ügyfél is teljesen tehetetlen lenne.
– Annyira azért nem, a mostani ügy is fennakadt a rostán, igaz, nem a brókerháznál, hanem a bankoknál. De van még valami, amit a befektetőknek érdemes mérlegelni.

– Mi lenne az?
– Látszólag csekély, a gyakorlatban viszont óriási a különbség a befektetési bankár és a bróker között. Amint már említettem, a bróker jutalékért dolgozik, mondjuk az ügylet 0,5–1 százalékáért, ezért az a célja, hogy az ügyféltől minél több megbízást kapjon. Némi sikerdíjat is kap, de nem az tartja el. A befektetési bankár viszont kizárólag sikerdíjért dolgozik, ezért kisebb, de biztosabb haszonnal járó, megfontolt lépéseket tanácsol az ügyfeleinek. Vannak persze olyanok is, akik emiatt kinevetik, később meg sírnak a pénzük után – hangzott a megoldásnak is tűnő zárógondolat.