Az Európai Unió túlzott elvárásokat támasztott – A teljes interjú

A szükségesnél több megtakarítást várt el Magyarországtól az Európai Bizottság – mondta a Magyar Nemzetnek Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

– Itthon is történtek komoly előrelépések az államháztartás egyenlegének javításában
– Valóban, a magyar kormány sikeresen reagált a 2004 óta érvényben lévő uniós túlzottdeficit-eljárásra, és idén már szigorú költségvetést fogadott el. Ne felejtsük el, hogy még tavaly is laza volt a költségvetési politika, hiszen az egyedi tételektől megtisztított államháztartási hiány hat százalék körül alakult. Idén 2-2,5 százalékos GDP-arányos költségvetési szigorítás történt, amit a kötvénypiacok is kedvezően fogadtak, miközben a jövő évi büdzsében további egy százalékpontos takarékoskodás van betervezve. Elismerést érdemel a kormány azon igyekezete is, hogy csökkentse az államadósságot. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy az ország gazdasági helyzete nem az IMF-fel megkezdett tárgyalások miatt javult.

– Ezek szerint nincs is égető szükségünk a hitelre?
– Nem finanszírozási okok miatt van szükség az IMF-megállapodásra. Ha mindenképpen élni kívánna az ország a valutalap által nyújtott védőhálóval, azt csak a magán- és intézményi befektetők érdekében volna érdemes megvalósítani. A külföldi befektetők bizalma megingott Magyarországban az ad hoc jellegű gazdasági intézkedések miatt. Jelenleg a kormány gazdaságpolitikájának egy olyan biztos pontja van, amit a befektetők is értenek: ez a deficitcél tartása. A probléma részben azokkal az eszközökkel van, amiket a kormány a büdzsé hiányának kordában tartása érdekében bevet. A működő tőke szempontjából kedvező üzleti környezet megvalósításáért egyébként rengeteg jó intézkedést hozott már a kabinet. A probléma csupán az, hogy a kormány három jó lépés után tesz egy negyediket, amelynek hatása lenullázza a korábbi hármat. Ilyenkor talán jobb lenne leülni, és hátradőlve átgondolni az eseményeket, mintsem azonnal cselekedni.

– Nem érzi úgy, hogy politikai öngyilkosság lenne, ha a kabinet a javuló makrogazdasági helyzet ellenére is megállapodna a valutaalappal?
– Inkább úgy gondolom, hogy kíván némi politikai áldozatot a döntés, bár meggyőződésem, hogy van élet az IMF nélkül is. Ennek azonban az az ára, hogy kiegyezünk Brüsszellel, és megállapodunk egy hosszú távon fenntartható kiigazítási politikában. Az októberben bejelentett első Matolcsy-csomag ugyanis korántsem volt olyan gyenge, mint amilyennek az Európai Bizottság ítélte. A brüsszeli testület az első csomag után, teljesen érthetetlenül, 3,8 százalék körüli, nem hivatalos deficit-előrejelzéssel állt elő. Szerintem a hiány a legrosszabb esetben sem haladta volna meg GDP-arányosan a 3,3 százalékot, ami azt jelenti, hogy a bizottság a szükségesnél 150 milliárd forinttal több megtakarítást várt el Magyarországtól. Az erre adott kormányzati válasz emocionálisan érthető volt, szakmailag azonban nem. Okos tárgyalással véleményem szerint a bizottsággal meg lehetett volna állapodni egy 3,1-3,2 százalékos végeredményben, és akkor nem kellett volna a második csomag, ami komoly növekedési kockázatokat tartalmaz.

– Akkor viszont elveszítjük az uniós támogatások egy részét
– Nem baj, ha folytatódik a túlzottdeficit-eljárás. Tudom, hogy sokak szerint ördögtől való, de azzal sincs semmi gond, ha elveszítünk 140-150 milliárd forintnyi kohéziós támogatást. Az uniós pénzek mintegy harmadát egyébként is képtelenek vagyunk lehívni különböző okok miatt. A második kormányzati intézkedéscsomagnak azonban olyan káros hatásai vannak a jövő évi gazdasági növekedésre, amelyek miatt hiába hoz papíron 367 milliárd forintnyi pluszbevételt, a deficit akkor sem csökken 3 százalék alá. Becslésem szerint a második intézkedéssorozat 1-1,5 százalékkal veti vissza a növekedést jövőre, vagyis nulla körüli gazdasági bővülés várható miatta. A pénzintézeti rendszert terhelő bankadó hatályának további egy évvel való meghosszabbítása és a tranzakciós illeték megduplázása az amúgy sem jó állapotban lévő bankrendszeren üt további lyukakat. Éppen ezért nemhogy nőni nem fog a hitelállomány, hanem a bankok továbbra is leépítik, magyarul nem fognak beruházásokat hitelezni. Az első csomagban még benne volt az 1-1,2 százalékos növekedés lehetősége.

Tizenhét bűnös van az EU-ban, Magyarország nem az

Tizenhét uniós tagországnál volt 2011-ben 3 százaléknál nagyobb a GDP-arányos államháztartási hiány: Írország (13,4 százalék), Görögország és Spanyolország (mindkettő 9,4 százalék), az Egyesült Királyság (7,8 százalék), Szlovénia (6,4 százalék), Ciprus (6,3 százalék), Litvánia és Románia (egyaránt 5,5 százalék), Franciaország (5,2 százalék), Lengyelország (5 százalék), Szlovákia (4,9 százalék), Hollandia (4,5 százalék), Portugália (4,4 százalék), Olaszország (3,9 százalék), Belgium (3,7 százalék), Lettország (3,4 százalék) és a Cseh Köztársaság (3,3 százalék).

Magyarország államadóssága az elmúlt két évben csökkent, miközben az Európai Unió országaiban a mutató emelkedett, a GDP-hez viszonyított 77,7 százalékos államadósság-rátával az unió középmezőnyébe tartozik az ország. Hazánk adósságrátája elmarad a teljes uniót számba vevő 84,9 százalékos és az eurózóna 90 százalékos értékétől, a visegrádi országok között az első helyen áll. A legeladósodottabb országok az unióban: Görögország 144,3 százalékkal, Olaszország 126,1 százalékkal, Portugália 117,5 százalékkal. A legkevésbé eladósodottak: Észtország 7,3 százalékos, Bulgária 16,5 százalékos és Luxemburg 20,9 százalékos GDP-hez viszonyított államadóssággal.