Orbán Viktor 2001-ben és 2011-ben járt Szaúd-Arábiában. Első útján kapcsolatfelvételről szóltak a tárgyalások, amelyeket a következő kormányváltás miatt nem követték újabb lépések. Tíz évre volt szükség, hogy újra megindulhassanak az egyeztetések, és a tapogatózás helyett lényegi nyitás legyen. A miniszterelnök 2011-es látogatása mély nyomot hagyott a szaúdiakban, s Abdullah király személyesen is kedvezően ítélte meg az egyeztetést, s az Orbán Viktor által felvázolt elképzelést a magyar irányvonalról. „A magyar export 80 százaléka az Európai Unió országai felé irányul, ezért meglehetősen kiszolgáltatottak vagyunk” – mondta a Magyar Nemzetnek Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint egészségesebbé kellene tenni ezt a helyzetet, ezért is szükséges a megjelenés a keleti, bővülő piacokon. Mintegy ötven magyar üzletember látogatta meg nemrégiben Szaúd-Arábiát, ahol az MKIK elnöke szerint előre felkészült partnerekkel tudtak tárgyalni az adódó lehetőségekről.
Szaúd-Arábia igazi feltöretlen föld Magyarország számára, és ez viszont is igaz. A két ország kapcsolatai csak most kezdenek fellendülni, miután 2010-ben Budapesten aláírták a kétoldalú viszonyt szabályozó keretegyezményt, majd egymásnak adták a kilincset a szaúdi miniszterek a magyar döntéshozóknál. Magyarország jelenleg még nem számít fontosnak Szaúd-Arábiában, de mindenképpen újdonság megjelenése, amelyre érdekes lehetőségként tekintenek az Arab-félsziget legnagyobb országában.
– Tárgyaltunk a Binladin-csoporttal, ez az építőipari társaság 150 ezer embert foglalkoztat főállásban, s most fognak építeni egy egy kilométer magas tornyot Dzsiddában – mondta el Parragh László, hozzátéve, hogy a helyi élelmiszer-ipari cégekkel – többek között a Bin-Davúd és Panda csoporttal – is egyeztettek, amelyben vannak ígéretes lehetőségek. Szaúd-Arábia úgy döntött, nem éri meg számára a mezőgazdaság jelenlegi rendszerének fenntartása, s 2016-tól kezdve saját termelőktől szemes terményeket nem vesz át. A sivatagban csak úgy tudnak értékelhető mezőgazdaságot működtetni, ha a silány minőségű földet öntözik és műtrágyázzák. Az öntözővizet tengervízből nyerik, mégpedig annak sótalanításával, amely rengeteg energiát és pénzt emészt föl. Bár manapság az egész Arab-félszigeten szaúdi származású a hús, a tojás, a zöldség, a jövőben ez várhatóan nem így lesz. A magyar üzletemberek között számos húsiparban érdekelt vállalkozó volt, akik szállíthatnak magyar kecske-, bárány- vagy marhahúst, ha sikerül nyélbe ütni a megállapodásokat, amelynek alapfeltétele az iszlám előírásainak megfelelő vágási technika. Parragh László szerint ez nem probléma, de tudni kell, hogy a szaúdi piacon elképesztő a tülekedés.
„Új-Zélandról úgy szállítják a bárányokat, hogy a hajón elvégzik a vágást, így friss hússal érkeznek a kikötőbe” – vázolta fel a versenytársak lehetőségeit az MKIK elnöke. További problémát jelent az is, hogy a magyar cégek nem tudnak részt venni olyan nagy technológiai felkészültséget igénylő vállalkozásokban, mint a tervezett Dzsidda–Rijád vasútvonal vagy az atomerőművek építése. Parragh László szerint a technológiai cégek nem magyar tulajdonban vannak, a kis- és közepes vállalkozások pedig kicsik ahhoz, hogy érdemben számoljanak velük.
A teljes cikket a Magyar Nemzetben olvashatja
