Az elmúlt kilenc esztendőben a magyar bírák több mint ötven ügy eldöntéséhez kértek segítséget az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságától. Az első látásra alacsonynak tűnő szám voltaképpen igen magas: a Magyarországgal egy időben, vagyis 2004-ben belépő másik kilenc tagállam összesen nem terjesztett elő annyi beadványt, mint a hazai ítélkező fórumok. Egyebek közt ennek okait is feltárná az a joggyakorlat-elemző csoport, amelyik e héten kezdte meg a tevékenységét. A szakmai testület vezetője, Osztovits András kúriai bíró a Magyar Nemzet kérdésére elmondta: elsősorban azt vizsgálják meg, hogy a magyar bírák milyen esetekben fordultak Luxembourghoz, és milyen kérdéseket címeztek az uniós bíróságnak. Áttekintik emellett azt is, miként használták fel az Európai Bíróság jogi útmutatásait a hazai ítélkező szakemberek. Az ügyek feldolgozását, az esetleges ítélkezési hibák feltárását és a tapasztalatok összefoglalását segítheti, hogy négy kúriai és két ítélőtáblán dolgozó bíró mellett egy ügyvéd és három elméleti, egyetemi szakember is részt vesz az elemzőmunkában. Osztovits András várakozása szerint a csoport szeptemberben fejezheti be a vizsgálódását.
Az Európai Unió bíróságát – úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásban – akkor kereshetik meg a tagállamok bírái, ha valamelyik ügyben uniós jogszabályt kellene alkalmazniuk, de annak pontos tartalma nem egyértelmű. A luxembourgi bíróság csak a kérdéses rendelkezést értelmezi, majd közli: az adott esetben mit jelent az EU-s előírás. Arról tehát a közösségi fórum nem határoz, hogy a magyar ügyben melyik peres fél álláspontja a helyénvaló, ennek eldöntése – az uniós válasz alapján – a hazai bíróság feladata.
Az elemzőmunka megkezdése előtt Osztovits András arról beszélt, hogy az elmúlt kilenc évben legtöbbször adóügyi, közigazgatási és fogyasztóvédelmi ügyek kerültek Magyarországról az Európai Bíróság elé. A beadványok nyomán Luxembourg számos alkalommal megvizsgálta például a hazai áfa-jogszabályt, legtöbbször amiatt, mert a magyar bíróság nem tudott döntést hozni az adózók és az adóhivatal jogvitájában. Máskor a helyi iparűzési adó vagy a regisztrációs adó kapcsán értelmezte az Európai Bíróság a közösségi szabályokat. A luxembourgi bírák állást foglaltak a cégeljárás szabályairól is, emellett áttekintették több menekültügyi, valamint fogyasztóvédelmi eljárás részleteit.
Osztovits András arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a magyar bíróságok több fogyasztóvédelmi ügyet is a luxembourgi testület elé utaltak, a nyugat-európai országokból – például Németországból vagy Franciaországból – az utóbbi időben jóformán egyetlen hasonló ügy sem jutott el az európai fórumig. Szakirodalmi megállapításokra hivatkozva a joggyakorlat-elemző csoport vezetője azt mondta: bizonyos nyugat-európai országokban állami, hatósági vagy bírósági döntések tiltják meg egyes kikötések, feltételek használatát, ám mindez nem akadályozza meg a több országban is tevékenykedő cégeket abban, hogy a vitatott, némelykor szabálysértőnek minősített módszereiket a kelet-közép-európai térségben alkalmazzák. A multinacionális vállalatok egy része – a tapasztalat szerint – más szerződéses megoldásokat alkalmaz a fogyasztókat jobban védő országokban, mint a kevésbé szigorú szabályokat megfogalmazó államokban.
Részletek a Magyar Nemzet szombati számában.
