– Jól fogalmazott, amikor presztízsveszteséget említett, hiszen úgy vélem, ez a döntés nem javította Bulgária megítélését. Amikor ugyanis a befektetők ilyen válságos időkben kétszer is meggondolják, hogy belevágjanak-e egy beruházásba, akkor sokan ugyancsak eltűnődhetnek, ha egy kormány politikai megfontolásból mondja azt fel. Gazdasági megközelítésben ugyanis Belene építése problémáktól mentesen alakult, megalapozott volt. A beruházás több mint tízezer új munkahelyet teremtett volna, ami az európai munkanélküliségi mutatókat nézve ugyancsak nem elhanyagolható tényező, s mintegy kétmilliárd euró értékű megrendelést jelentett volna a bolgár beszállítóknak. Nem véletlen, hogy az erről rendezett referendumon szavazók többsége is az építés mellett voksolt. A beruházás leállítása egyértelműen politikai döntés volt, amelyért Bulgáriának súlyos árat kell fizetnie.
– Már percek óta kerülgetjük a forró kását, úgyhogy akkor beszéljünk a finanszírozásról, amely nagy eséllyel a magyar tender kulcsa lehet. A Roszatom már többször leszögezte, s a gyakorlat is ezt igazolja, hogy a cég az építés mellett kész erre is. Az eddig e téren alkalmazott modellek közül melyiket látná a leginkább működőképesnek Magyarországon?
– Amennyire én látom, Magyarország egyelőre nyitott a különböző lehetőségek iránt, a Roszatom gyakorlata pedig a finanszírozás terén meglehetősen széles skálán mozog. Így államközi hitel alapján épít a Roszatom Belarusztól Indián át Bangladesig, míg másutt befektetőként jelenik meg. Vannak olyan országok, amelyek ragaszkodnak a többségi tulajdonhoz, míg mások liberálisabb megközelítésben az olcsó energiát tekintik prioritásuknak. Megint más Törökország esete, amely a beruházás rizikóját lényegében áthárította az építőre. Egyik modellt sem akarjuk azonban ráerőszakolni a partnereinkre, s mindenki a maga lehetőségei, gazdasági elképzelései alapján dönt. Magyarország régóta kapcsolatban áll az orosz atomiparral, kiváló szakemberekkel rendelkezik, akik ismerik a technológiát, így egyáltalán nem zárnám ki, hogy egy ilyen erőművet tulajdonosként működtessen. Ez esetben a Roszatom építőként és nem beruházóként jelenne meg. A végső szó azonban a magyar kormányé.
– A fejlődő országokban bevett modell, a majdani üzem és így a piac eladása Magyarországon aligha járható út. Marad akkor az államközi kölcsön?
– Nem én vagyok az orosz kormány pénzügyminisztere, így erre válaszolni nem tudok, az eddigi gyakorlatból azonban azt látom, hogy ilyen irányú magyar kérés esetén ez elképzelhető és működő modellnek tűnhet.
– Fontos szempont lehet, hogy ki milyen arányban vonná be a helyi cégeket az építésbe. Csehországban a Roszatom 70 százalékos beszállítást ajánl. Magyarországon ez az ipari háttér miatt aligha lehetséges. Hogy látja, gépipari szinten be tudnának-e vonni helyi beruházókat, vagy inkább csak az építőcégek jöhetnek számításba?
– Azért nem becsülném le a magyar ipart. Most is vannak olyan magyar cégek, amelyek berendezéseket gyártanak erőművekhez, így messze nem csupán építőipari cégek jöhetnek beszállítóként számításba. A Ganz Engineering például beszállító új orosz blokkok építésében. A magyar kormány által összeállított listán tudomásom szerint mintegy másfél száz olyan cég van, amely hazai beszállítóként szóba jöhet a paksi bővítéskor. Így optimista vagyok, s ha a csehországi 70 százalék nem is érhető el, biztos vagyok abban, hogy a 30-40 százalékos beszállítói arány Magyarországon is reális.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!