– A fukusimai katasztrófa sokakat megijesztett, s egyes országok, élükön Németországgal ennek hatására el is álltak a nukleáris energia jövőbeli felhasználásától. Ezen a sokkon túltette magát a világ, a globális pénzügyi és gazdasági válság azonban, különösen Európában, komoly nehézséget jelent az olyan hatalmas beruházásoknál, mint az atomerőmű-építés. Mennyire érzi meg ezt a Roszatom?
– Ami Fukusimát illeti, a katasztrófa nem vetette vissza az atomerőművek építését. Németország kivételt jelent, hiszen már a baleset előtt sem terveztek e szektorban új beruházásokat. Berlin tehát nem az ágazat fejlesztésétől állt el, számára csupán az volt a kérdés, hogy meddig tartja üzemben a meglevő erőműveket. De a német példa azt is mutatja, hogy milyen drága lemondani a nukleáris energiáról. Azok az országok pedig – Japán, India, Vietnam, Banglades, több arab és dél-amerikai állam vagy éppen Dél-Afrika –, amelyek még Fukusima előtt új erőművek építését fontolgatták, e terveiket folytatják. Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Nagy-Britannia példája pedig azt igazolja, hogy Európában sem tört meg a lendület. S akkor még nem beszéltünk Oroszországról, ahol kilenc új blokk építése folyik. Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy válság idején ilyen hatalmas beruházásokra nem egyszerű pénzt találni, az atomerőmű-építést azonban alapvetően egy állam gazdaság- és energiapolitikájának prioritásai határozzák meg. Egy ilyen beruházás ugyanis az ország egész gazdasági fejlődésére kihat. Orosz állami kutatások például kimutatták, hogy az atomerőmű-építésnek szembetűnően nagy a multiplikátorhatása. Az ide befektetett minden rubel ugyanis hétrubelnyi jövedelemnövekedést eredményez. Az energiaszükséglettől a gazdaság egészére gyakorolt hatást is figyelembe kell tehát venni egy ilyen döntésnél, s akkor már könnyebb a finanszírozás is. E logika alapján úgy hiszem, a közép-európai tervek is sorra megvalósulnak.
– S a pénz mellett akkor még nem beszéltünk a politikai rizikóról. Bulgáriában például a kormány 2012-ben a megállapodás ellenére kiszállt a Belene atomerőmű projektjéből, ami nemcsak presztízsveszteség, de jogi kérdéseket is felvet. Milyen tanulságokat vontak le a bolgár esetből?
– Jól fogalmazott, amikor presztízsveszteséget említett, hiszen úgy vélem, ez a döntés nem javította Bulgária megítélését. Amikor ugyanis a befektetők ilyen válságos időkben kétszer is meggondolják, hogy belevágjanak-e egy beruházásba, akkor sokan ugyancsak eltűnődhetnek, ha egy kormány politikai megfontolásból mondja azt fel. Gazdasági megközelítésben ugyanis Belene építése problémáktól mentesen alakult, megalapozott volt. A beruházás több mint tízezer új munkahelyet teremtett volna, ami az európai munkanélküliségi mutatókat nézve ugyancsak nem elhanyagolható tényező, s mintegy kétmilliárd euró értékű megrendelést jelentett volna a bolgár beszállítóknak. Nem véletlen, hogy az erről rendezett referendumon szavazók többsége is az építés mellett voksolt. A beruházás leállítása egyértelműen politikai döntés volt, amelyért Bulgáriának súlyos árat kell fizetnie.
– Már percek óta kerülgetjük a forró kását, úgyhogy akkor beszéljünk a finanszírozásról, amely nagy eséllyel a magyar tender kulcsa lehet. A Roszatom már többször leszögezte, s a gyakorlat is ezt igazolja, hogy a cég az építés mellett kész erre is. Az eddig e téren alkalmazott modellek közül melyiket látná a leginkább működőképesnek Magyarországon?
– Amennyire én látom, Magyarország egyelőre nyitott a különböző lehetőségek iránt, a Roszatom gyakorlata pedig a finanszírozás terén meglehetősen széles skálán mozog. Így államközi hitel alapján épít a Roszatom Belarusztól Indián át Bangladesig, míg másutt befektetőként jelenik meg. Vannak olyan országok, amelyek ragaszkodnak a többségi tulajdonhoz, míg mások liberálisabb megközelítésben az olcsó energiát tekintik prioritásuknak. Megint más Törökország esete, amely a beruházás rizikóját lényegében áthárította az építőre. Egyik modellt sem akarjuk azonban ráerőszakolni a partnereinkre, s mindenki a maga lehetőségei, gazdasági elképzelései alapján dönt. Magyarország régóta kapcsolatban áll az orosz atomiparral, kiváló szakemberekkel rendelkezik, akik ismerik a technológiát, így egyáltalán nem zárnám ki, hogy egy ilyen erőművet tulajdonosként működtessen. Ez esetben a Roszatom építőként és nem beruházóként jelenne meg. A végső szó azonban a magyar kormányé.
– A fejlődő országokban bevett modell, a majdani üzem és így a piac eladása Magyarországon aligha járható út. Marad akkor az államközi kölcsön?
– Nem én vagyok az orosz kormány pénzügyminisztere, így erre válaszolni nem tudok, az eddigi gyakorlatból azonban azt látom, hogy ilyen irányú magyar kérés esetén ez elképzelhető és működő modellnek tűnhet.
– Fontos szempont lehet, hogy ki milyen arányban vonná be a helyi cégeket az építésbe. Csehországban a Roszatom 70 százalékos beszállítást ajánl. Magyarországon ez az ipari háttér miatt aligha lehetséges. Hogy látja, gépipari szinten be tudnának-e vonni helyi beruházókat, vagy inkább csak az építőcégek jöhetnek számításba?
– Azért nem becsülném le a magyar ipart. Most is vannak olyan magyar cégek, amelyek berendezéseket gyártanak erőművekhez, így messze nem csupán építőipari cégek jöhetnek beszállítóként számításba. A Ganz Engineering például beszállító új orosz blokkok építésében. A magyar kormány által összeállított listán tudomásom szerint mintegy másfél száz olyan cég van, amely hazai beszállítóként szóba jöhet a paksi bővítéskor. Így optimista vagyok, s ha a csehországi 70 százalék nem is érhető el, biztos vagyok abban, hogy a 30-40 százalékos beszállítói arány Magyarországon is reális.
A legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett, üzleti tervét túlteljesítve, története legsikeresebb évét zárta a paksi atomerőmű – hangzott el a társaság évértékelő sajtótájékoztatóján Budapesten február 7-én.
A kormány elkötelezett, hogy a paksi atomerőmű bővítése során a jelenlegi 43 százalékos hazai energiaellátás 70 százalékra növekedjen, ebben az ügyben pedig nemzetközi tendert fognak kiírni – mondta Szijjártó Péter államtitkár februárban.
Stier Gábor (Moszkva)
A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatják.
