Más citybeli vélemények szerint ugyanakkor növekszik annak a kockázata, hogy a zuhanó olajárak súlyos károkat okozó deflációba sodorják a valutauniót.
Jean-Michel Six, aki a Standard & Poor’s jövő évi európai várakozásairól tartott tájékoztatót az S&P londoni központjában, elmondta: a hitelminősítő véleménye szerint az euróövezeti gazdaság növekedési üteme az idei első negyedévben tetőzött, de a harmadik negyedévi növekedési adatok nem voltak olyan gyengék, amilyenektől sokan tartottak.
A tavalyi év közepén kezdődött kilábalás üteme az idei első negyedévi tetőzés óta enyhe ívben lassul, és az S&P várakozása szerint 0,1-0,2 százalékos negyedéves ütemeken stabilizálódik – mondta a cég európai főközgazdásza. Hozzátette: az S&P nem számít arra, hogy az euróövezet a cég előrejelzési időtávlatán belül, 2015-ben vagy 2016 elején – a 2008-ban elhatalmasodott pénzügyi válság óta immár harmadszor – recesszióba kerülne.
Jean-Michel Six szerint a Standard & Poor’s ezt a várakozását elsősorban arra a feltételezésére építi, hogy az eurójegybank (EKB) kilátásba helyezett eszközvásárlási programja nyomán az euró érdemben gyengülni fog, és ez versenyképesebbé teszi az euróövezeti exportot.
A hármas mélypontú recesszió elkerülését valószínűsítő előrejelzés másik fő tényezője az S&P európai főközgazdásza szerint az olajárak meredek csökkenése, amely jelentős lendületet adhat a fogyasztási kiadásoknak. Six közölte: becslései szerint az eddig bekövetkezett olajárcsökkenés egy személyautó teljes feltankolása esetén minden egyes alkalommal 10 euró megtakarítást jelent az euróövezet egészének átlagában.
Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics európai főközgazdásza, Jonathan Loynes azonban szintén kedden ismertetett tanulmányában éppen a nyersolajárak zuhanását nevezte az euróövezetet fenyegető fő kockázatok egyikének. A szakértő szerint ugyanis a folyamat a következő hónapokban várhatóan negatív tartományba nyomja le az euróövezeti inflációt, növelve egy elhúzódó, súlyos károkat okozó deflációs időszak kialakulásának kockázatát.
Az olajárak június óta bekövetkezett 30 százalékos zuhanása csak azért nem gyakorolt az eddigieknél is nagyobb nyomást az euróövezeti inflációra, mert ugyanezen idő alatt az euró is gyengült 10 százalékkal, emellett az üzemanyagárak viszonylag magas adótartalma miatt az olajárak kilengésének inflációs hatása az euróövezetben kisebb, mint például az Egyesült Államokban.
A Capital Economics vezető londoni elemzője szerint mindez azonban korántsem garantálja, hogy az euróövezet inflációja nem süllyed zéró alá. Loynes közölte: számításai szerint már csak 10 százaléknyi további olajárcsökkenés kell ahhoz a 0,2 százalékpontnyi éves összevetésű inflációs lassuláshoz, amely negatív tartományba vinné az euróövezeti inflációt.
Mindent egybevetve a Capital Economics szerint most már valószínűbb, hogy az euróövezeti infláció valamikor a következő hat hónapban negatív tartományba süllyed, mint az, hogy nem. Ha az olajárak stabilizálódnak, és az élelmiszer- és energiaáraktól megszűrt maginfláció nem lassul még sokkal jobban, akkor a teljes kosárra számolt euróövezeti defláció jó eséllyel csak rövid ideig tartana.
Nagyon is elképzelhető azonban egy olyan forgatókönyv, amelyben az olajárak a 2009-es mély recesszió idején mért szintekre zuhannak és az euróövezeti maginfláció is tovább csökken. Ez mélyebb és hosszabban elhúzódó deflációt eredményezne, potenciálisan pusztító hatást gyakorolva az euróövezeti gazdaságra – hangsúlyozta keddi elemzésében a Capital Economics európai főközgazdásza.
