A UPC-t a fogyasztóvédelmi hatóság azért bírságolta meg, mert miután egy ügyfél információt kért a számlázási időszakról, amely a számlából nem derült ki, majd az időszak végével a szolgáltatás megszüntetését kérte, a cég elírásra hivatkozott, és azt közölte vele, hogy csak pár nappal későbbi hatállyal tudja megszüntetni az előfizetést, mert az a tényleges számlazárási időpont. A UPC a fennmaradó időre is előfizetési díjat követelt, miközben az ügyfél már egy másik szolgáltatóval szerződést kötött és fizetett is a szolgáltatásért.
A fogyasztóvédelem döntését a UPC támadta meg, a Kúria pedig úgy vélte, hogy nem rendszerszerűen követett jogsértő gyakorlatról van szó, hanem egyetlen ügyfelet érintő tévedésről. A legfelső magyar igazságszolgáltatási szerv azért fordult Luxembourghoz, hogy választ kapjon arra, hogy az uniós jog értelmében kereskedelmi gyakorlatnak tekintendő-e az egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés.
A luxembourgi bírák arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kábeltévé-szolgáltatáshoz kapcsolódó ügyfélszolgálati információközlést az uniós jog értelmében a kereskedelmi gyakorlat részének kell tekinteni.
A bírák ezt követően pedig kimondták: az irányelv által tiltott megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül, amikor a fogyasztó egyrészt téves információt kapott a két fél között fennálló szerződéses viszony időtartamát illetően, másrészt pedig a vállalkozás tévedése megakadályozta a tájékozott választásban, ezenfelül többletköltséget okozott számára.
„Az ügy megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az érintett kereskedő cselekményére csak egyszer került sor, és az csak egyetlen fogyasztót érintett. Hasonlóképpen azon körülmény sem bír jelentőséggel, hogy a kérdéses cselekmény állítólag nem szándékos jellegű” – hangsúlyozza a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság.
