Az EU-OSHA 36 ország (köztük 28 uniós tagállam, 6 csatlakozásra váró ország, valamint Norvégia és Svájc) közel 50 000 munkahelye, köztük 1500 magyar vállalat munkatársainak megkérdezésével mérte fel, hogyan kezelik a különböző méretű vállalkozások a gyakorlatban a munkavédelmi előírásokat, a munkahelyi stresszt és annak kiváltó okait – olvasható az MTI-nek hétfőn eljuttatott közleményben.
A felmérés szerint a magyar cégek 85 százaléka leginkább a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés miatt foglalkozik munkavédelemmel.
Nesztinger Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkafelügyeleti főosztályának vezetője a közleményben úgy fogalmazott, a személyes konfliktus mint stresszfaktor elsősorban a szolgáltatási szektorban van jelen: az oktatásban, az egészségügyben, a kereskedelemben, a szállításban, valamint az élelmiszeriparban és a vendéglátóiparban, ahol az emberi tényezők, a személyes kapcsolattartás kiemelt feladat.
A vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy a megkérdezett dolgozók 29 százaléka – főként az építőiparban és a közigazgatásban – az időhiányt nevezte meg stresszforrásként. A magyar cégek 14 százalékánál, leginkább a feldolgozóiparban fordul elő, hogy a munkavállalók nem tudják befolyásolni saját munkaritmusukat vagy munkafolyamataikat; a hosszú, vagy rendszertelen munkaórák a válaszadók 14 százalékánál, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók számára okoznak frusztrációt – fűzték hozzá.
A közleményben kiemelték, hogy a munkaadók 70 százaléka végeztet ugyan kockázatértékelést, de a stressz és okainak kezelését célzó cselekvési terveket már mindössze a munkáltatók 19 százaléka készít, ezzel Magyarország az uniós rangsor legvégén szerepel. A legfejlettebb munkavédelmi kultúrával rendelkező Egyesült Királyságban az intézmények 60 százaléka rendelkezik ilyen jellegű tervvel.
Az ügynökség szerint a munkavédelem és azon belül a stresszfaktorok kezelése a munkáltató feladata, amit nagyban segíthet az aktív munkavállalói részvétel, a munkavállalói képviseletek különböző formái, amelyek Magyarországon az uniós átlagnál (21 százalék) jóval kisebb arányban (2,6 százalék) vannak jelen.
