Köztudott, hogy Moldova jelenleg Európa legszegényebb állama az egy főre jutó GDP alapján. Azt már kevesebben ismerik, hogy a 2000-es évekig tartó zuhanás után az ország már folyamatos növekedést produkált, és még a gazdasági világválságot is két éven belül kiheverte. Természetesen mindez látszólagos, hiszen Moldova gazdasága eleve nagyon alacsony bázisról indult.
Hogy miért lett egy olyan ország Európa legszegényebbje, amely egyébként kedvező mezőgazdasági klímával és kiváló termőtalajjal rendelkezik? Az egyik ok éppen a jó adottságokban rejlik: a gazdaság mindig az agráriumra épített, így továbbra is a mezőgazdaság és a feldolgozóipar adja a bruttó hazai össztermék hatvan százalékát. De ez korántsem elegendő egy ország felvirágoztatásához: virágzik a korrupció és a csempészet, a politikában és az egészségügyben még a megedződött magyar látogató számára is elképzelhetetlen állapotok uralkodnak.
Nem csak a szocializmus öröksége nehezítette meg a grúzok dolgát a rendszerváltás után: a gazdaság az abházokkal folytatott polgárháború következtében 1992–93-ban összeomlott, ekkor az infláció elérte a háromezer százalékot. A mélypontot 1994-ben érte el Grúzia, ezután – egyebek között a jelentős külső pénzügyi támogatásoknak köszönhetően – éledezni kezdett a gazdaság: megkezdték a privatizációt, 2000-re pedig azt is el sikerült érni, hogy felvegyék az országot a WTO-ba. Innentől Grúzia átlagosan 5 százalékos növekedést produkált, amit a világgazdasági recesszió is csak rövid időre akasztott meg.
A grúz gazdaság azonban még így is nyögi a szovjet éra örökségét. A kilencvenes évek elejének zuhanását még mindig nem tudta kiheverni, ezért még további évekre lesz szükség ahhoz, hogy az ország elérje legalább azt a kibocsátást, amely akkor volt, amikor az ország lakossága a függetlenségre szavazott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!