Negyed évszázaddal a szocialista tömb összeomlása után továbbra is állandó beszédtéma ezekben az országokban a rendszerváltás, a folyamat sikere. Több állam ezzel nyerte vissza a függetlenségét is. Azonban nem ilyen egyértelmű a gazdasági siker, amelyet ezek az államok az elmúlt időszakban elkönyvelhettek.
Erre lehet következtetni az ukrajnai Zerkalo Negyeli cikkéből, amelyben a szerzők az ukrán függetlenség évfordulóján elemezték az ország gazdaságát – emellett pedig a Világbank rendelkezésre álló adatsorai alapján összehasonlították 166 ország 1991 és 2014 közötti reál-GDP-jét, hogy közelebb kerüljenek a valósághoz. Az adatok alapján mindössze öt olyan országot találtak, ahol ebben az időszakban esett a reál-GDP: Ukrajnában 35, Moldovában 29, Grúziában 15,4, Zimbabwéban 2,3, a Dél-afrikai Köztársaságban pedig 0,94 százalékkal lett kisebb ez az érték.
Néhány ország ugyanakkor kifejezetten jó eredményeket produkált, közülük mindenképpen figyelmet érdemel Egyenlítői-Guinea, ahol a kilencvenes évek elejétől felfutó kőolaj-kitermelésnek köszönhetően hatvanegyszeresére nőtt a reál-GDP. Ennél szerényebb, de a régiónk szempontjából mégis csillagászati mértékű növekedést könyvelhetett el Kína a maga tízszeres ugrásával.
Az ukrán gazdaság a legmagasabb kibocsátását 1989-ben érte el, innentől egy évtizeden keresztül meredeken zuhant. Történt mindez abban az időszakban is, amikorra térségünk gazdaságai már magukra találtak. Az ország – amely valaha a Szovjetunió mezőgazdaságának egynegyedét adta – csak nagyon lassan modernizálta a gazdaságát, olyannyira, hogy a privatizáció és az ipari szerkezet átalakítása alig kezdődött el. Az 1999-es súlyos recessziós év után azonban összeszedték magukat az ukránok, innentől az ország gazdasága évente 8-12 százalékkal is nőtt.
A 2008-as gazdasági világválságot Ukrajna is megsínylette, de az igazi csapást az országban kibontakozó polgárháború jelentette: tavaly 7-7,5 százalékkal zsugorodott a gazdaság, az idei évben pedig várhatóan 5,5 százalékos lesz a visszaesés. Ez pedig azt mutatja, hogy jövőre – mikor függetlenségének huszonötödik évfordulóját ünnepli – továbbra is Ukrajna marad a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb vesztese.
Köztudott, hogy Moldova jelenleg Európa legszegényebb állama az egy főre jutó GDP alapján. Azt már kevesebben ismerik, hogy a 2000-es évekig tartó zuhanás után az ország már folyamatos növekedést produkált, és még a gazdasági világválságot is két éven belül kiheverte. Természetesen mindez látszólagos, hiszen Moldova gazdasága eleve nagyon alacsony bázisról indult.
Hogy miért lett egy olyan ország Európa legszegényebbje, amely egyébként kedvező mezőgazdasági klímával és kiváló termőtalajjal rendelkezik? Az egyik ok éppen a jó adottságokban rejlik: a gazdaság mindig az agráriumra épített, így továbbra is a mezőgazdaság és a feldolgozóipar adja a bruttó hazai össztermék hatvan százalékát. De ez korántsem elegendő egy ország felvirágoztatásához: virágzik a korrupció és a csempészet, a politikában és az egészségügyben még a megedződött magyar látogató számára is elképzelhetetlen állapotok uralkodnak.
Nem csak a szocializmus öröksége nehezítette meg a grúzok dolgát a rendszerváltás után: a gazdaság az abházokkal folytatott polgárháború következtében 1992–93-ban összeomlott, ekkor az infláció elérte a háromezer százalékot. A mélypontot 1994-ben érte el Grúzia, ezután – egyebek között a jelentős külső pénzügyi támogatásoknak köszönhetően – éledezni kezdett a gazdaság: megkezdték a privatizációt, 2000-re pedig azt is el sikerült érni, hogy felvegyék az országot a WTO-ba. Innentől Grúzia átlagosan 5 százalékos növekedést produkált, amit a világgazdasági recesszió is csak rövid időre akasztott meg.
A grúz gazdaság azonban még így is nyögi a szovjet éra örökségét. A kilencvenes évek elejének zuhanását még mindig nem tudta kiheverni, ezért még további évekre lesz szükség ahhoz, hogy az ország elérje legalább azt a kibocsátást, amely akkor volt, amikor az ország lakossága a függetlenségre szavazott.
