A klímaváltozás káros hatásai ma már szemmel láthatók, a kevesebb csapadékot nagyobb tavaink is megsínylették. A Velencei-tó például erősen feltöltődött, a vízszintje rapszodikusan változik. A Fertő tó pusztulása még előrehaladottabb: sekély, nádasokkal tarkított vize már többször ki is száradt, hasonlóan több kisebb, hazai tóhoz, amelyek néhány évtized alatt szó szerint felszívódtak.
Az idei aszály sem múlt el nyomtalanul, a legtöbb növényféle termésére kedvezőtlenül hatott. A legfrissebb hírek szerint dohányból kevesebb lesz a vártnál. A leszerződött 8200 tonna helyett 7000-7500 tonna körüli termés várható az ország 4400 hektáros termőterületén. Az öntözetlen részeken az átlagosnál nagyobb, 25 százalékos lehet a terméskiesés. A termelők ugyanakkor csak 1000-1200 hektárt tudnak öntözni, másutt nincs vízkivételi hely, vagy a meglévő csatornákban, tározókban nem volt elég víz a csapadékhiány miatt.
Miközben az agrárium világviszonylatban a legnagyobb édesvíz-felhasználó a maga 70 százalékos arányával, Magyarországon a termelők csak százezer hektárt öntöznek, ami a mezőgazdasági területek mindössze egy-két százaléka. Ennek 90 százaléka ráadásul szántó. Mezőgazdasági öntözésre igény 330 ezer hektáron lenne a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) információi szerint, de nem titok, hogy az öntözési igény és a beruházás várható megtérülése nincs mindenhol összhangban az országban.
Szakértők szerint a mezőgazdasági öntözést általánosságban az elaprózódott birtokszerkezet és a vízszolgáltatási infrastruktúra leromlott állapota nehezíti meg. Természetes és mesterséges víztározók létesítésével – azok multifunkcionális felhasználásával, például a halneveldék kiépítésével – azonban előre lehetne lépni. Azért is lehet ez a jó irány, mert egyes klímaváltozási modellek szerint Magyarországon az aszállyal érintett területek nagysága megduplázódik a következő évtizedekben, holott a rendelkezésre álló 500 millió köbméternyi belvízi tárolókapacitás már most is csaknem teljesen fel van töltve.
A vízmegtartás szempontból meghatározó, hogy hazánk egy medencében fekszik. Folyóink a környező hegységekben erednek, a vízfolyások 96 százaléka külföldről érkezik. A felszíni bejövő víz nagy része ugyanakkor anélkül folyik át az országon, hogy bármi hasznot hajtana. Pedig a szakemberek szerint csak meg kellene tartani belőle valamennyit, hiszen öntözésre kiválóan alkalmas lenne.
A Kárpát-medencét érintő nemzetközi egyezmények nélkül azonban a hazai mezőgazdasági vízgazdálkodás sem tud megfelelően működni. Meghatározó ugyanis, hogy a szomszédos országok milyen vízgazdálkodást folytatnak. Ettől is függ ugyanis, hogy érkezik-e elegendő víz Magyarországra.
Az aszály okozta kihívásra válaszként az Országos Vízügyi Főigazgatóságon mindenesetre létrehoztak egy aszálymonitoring-csoportot, amely a tervek szerint az árvízi készültségi fokozatokhoz hasonlóan aszálykészültségi szinteket dolgoz majd ki. Az új uniós költségvetési időszakban pedig Magyarország jelentős összeget, 53 milliárd forintot fordíthat vízgazdálkodási feladatokra. Ezt a forrást új öntözőberendezések kiépítésére, a meglévők korszerűsítésére, talajjavításra és vízvisszatartásra különítették el a gazdák számára. A pályázatokat várhatóan még az idén, de az ígéretek szerint legkésőbb jövő év elején kiírják.
Bíró Tibor, a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Karának dékánja lapunknak arról beszélt, hogy az öntözés elterjedésének hiánya versenyhátrányt okoz a magyar mezőgazdaságnak, aránytalanul kicsi ugyanis az öntözéssel termeszthető, nagy hozzáadott értékű növények területe. Az öntözés ugyanakkor azon fog múlni, hogy annak költségeit ki lehet-e gazdálkodni. Felhívta a figyelmet arra is, Magyarországon elsőként vízgazdálkodási agrármérnök alapszak a tervek szerint jövő ősszel indulhat a kar szarvasi campusán. Mesterszakos képzésre is jövő szeptembertől – keresztféléves indulás esetén legkorábban februártól – nyílhat lehetőség.
