Negatív hatásai is lehetnének hosszú távon annak, ha a jelenlegihez hasonlóan alacsonyak maradnának a világpiaci olajárak. A túlzott mértékben lecsökkent árszint ugyanis visszahúzza a világgazdaságot, lassítja a növekedést, és a legtöbb országban mesterségesen alacsonyan tarja az inflációt. A mostani hordónként 40 dollár körüli árszint azonban valószínűleg csak átmeneti. Az év végére várhatóan visszaemelkednek a jegyzésárak a hordónkénti 50-60 dollár közé, ami már mind az exportőrök, mint az importőrök számára elfogadható árfekvést jelentene – nyilatkozta lapunknak Fernandez Yuri, a Reálszisztéma Zrt. üzletkötője.
A szakember hozzátette: az olajárak drasztikus csökkenése mögött a globális túlkínálaton kívül elsősorban az áll, hogy a kínai gazdaság a várakozásokhoz képest alulteljesít. Így az egyik legnagyobb felvásárló országnak számító Kína olajigénye erőteljesen csökkent. Az elemző szerint az árak mélyrepülése főként az olajexportőr országok gazdaságát gyengíti. Oroszországban például már több mint egy éve megsínyli a költségvetés az olajbevételek esését. Csakúgy, mint Venezuelában, illetve Nigériában, ahol az orosz mezőkéhez hasonlóan ugyancsak 50-60 dollár körüli árszinten kifizetődő az olajkitermelés. Vagyis jelenleg ráfizetéses a kőolaj-felhozatal. Ezzel szemben az arab országokban már 30 dolláros árszinten is hasznot hoz az olajbányászat, és ezeknek az országoknak a többsége még óriási tartalékokkal is rendelkezik ahhoz, hogy átvészelje a fekete arany jegyzésárainak mélybe zuhanását.
Emlékezetes: a hét elején az amerikai könnyűolajtípus, a WTI ára hat és fél év után először hordónként 40 dollár alá esett egy rövid időre. Az Észak-Európában mértékadónak tekintett Brent olajtípus jegyzése pedig a hordónkénti 43 dollár közelébe mérséklődött. Az alacsony olajárak kedvezőtlen hatása már világgazdasági szinten is erőteljesen megjelent. A jegyzésárak tavaly óta tartó eróziója miatt sajtóhírek szerint 200 milliárd dollárnyi új beruházási terv végrehajtásával hagytak fel a globális olajipari vállalatok. Csak az utóbbi hónapokban világszerte 46 nagy olaj- és földgázipari kitermelési beruházási program beindítása maradt el, ami óriási kiesés az olajipari fejlesztések célországainak.
Balatoni András, az ING Bank vezető makrogazdasági elemzője úgy véli: nehéz világgazdasági szinten mérleget vonni az eddigi olajpiaci események következményeiről. Az azonban egyértelműen látszik, hogy globális szinten zajlik a jövedelmek átrendeződése az olajexportőröktől az olajimportőrökhöz. Az alacsony árak ugyanis a behozatalra szoruló országoknak kedveznek. Javuló cserearányokat, jobb fizetési mérleget hoznak számukra. Míg az exportőrök esetében az ellenkezője történik, vagyis romlanak a gazdasági mutatók. Ezenfelül az importőrök esetében – mint Magyarországon – általában alacsonyabb az inflációs nyomás a csökkenő energiaárak miatt, ami ösztönzi a fogyasztás növekedését. Igaz – tette hozzá a szakértő –, idehaza nem ártana egy kicsit nagyobb infláció a gazdaság felpörgetéséhez. Balatoni András megjegyezte: az olajárak zuhanása a magyarhoz hasonló gazdaságok esetében felér egy adócsökkentéssel.
Más elemzők szerint azonban óvatosan kell kezelni a nyersolaj-jegyzésárak mélyrepülését. A rövid „olcsó” periódusok után ugyanis rendszerint hosszabb „drága” időszakok jönnek, amikor visszalendül az inga, és a világpiaci folyamatoknak erősen kitett gazdaságok – mint hazánké – megfizetik az átmeneti „kedvezmények” árát. Így hirtelen drágulnak az olajtermékek, főként az üzemanyagok és a háztartási energia, meglódul a pénzromlás, ami főként az alacsony jövedelmű családokat érinti kedvezőtlenül.
A kínai gazdasági növekedést övező bizonytalanság és a nyersanyagárak esése ellenére sem várható, hogy recesszióba süllyed a világgazdaság – vélik a Goldman Sachs amerikai bankcsoport szakértői. A New York-i székhelyű bank elemzői inkább abban látnak kockázatot, hogy a piacok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az olaj- és a nyersanyagárak esésének, s a növekedést fenyegető jelként értékelik.
