Balatoni András, az ING Bank vezető makrogazdasági elemzője úgy véli: nehéz világgazdasági szinten mérleget vonni az eddigi olajpiaci események következményeiről. Az azonban egyértelműen látszik, hogy globális szinten zajlik a jövedelmek átrendeződése az olajexportőröktől az olajimportőrökhöz. Az alacsony árak ugyanis a behozatalra szoruló országoknak kedveznek. Javuló cserearányokat, jobb fizetési mérleget hoznak számukra. Míg az exportőrök esetében az ellenkezője történik, vagyis romlanak a gazdasági mutatók. Ezenfelül az importőrök esetében – mint Magyarországon – általában alacsonyabb az inflációs nyomás a csökkenő energiaárak miatt, ami ösztönzi a fogyasztás növekedését. Igaz – tette hozzá a szakértő –, idehaza nem ártana egy kicsit nagyobb infláció a gazdaság felpörgetéséhez. Balatoni András megjegyezte: az olajárak zuhanása a magyarhoz hasonló gazdaságok esetében felér egy adócsökkentéssel.
Más elemzők szerint azonban óvatosan kell kezelni a nyersolaj-jegyzésárak mélyrepülését. A rövid „olcsó” periódusok után ugyanis rendszerint hosszabb „drága” időszakok jönnek, amikor visszalendül az inga, és a világpiaci folyamatoknak erősen kitett gazdaságok – mint hazánké – megfizetik az átmeneti „kedvezmények” árát. Így hirtelen drágulnak az olajtermékek, főként az üzemanyagok és a háztartási energia, meglódul a pénzromlás, ami főként az alacsony jövedelmű családokat érinti kedvezőtlenül.
A kínai gazdasági növekedést övező bizonytalanság és a nyersanyagárak esése ellenére sem várható, hogy recesszióba süllyed a világgazdaság – vélik a Goldman Sachs amerikai bankcsoport szakértői. A New York-i székhelyű bank elemzői inkább abban látnak kockázatot, hogy a piacok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az olaj- és a nyersanyagárak esésének, s a növekedést fenyegető jelként értékelik.
