Roubini: A hitelminősítők nem azt csinálják, amiért vannak

Rendszerszemléletű és széles körű adatgyűjtésen alapuló globális pénzügyi riasztórendszer kellene.

A minősítési hiányosságok miatt a befektetők és a hatóságok is felismerték már egy újabb megközelítés alkalmazásának a szükségességét. Befektetői körökben volt is már néhány hamvába holt próbálkozás.

Az olyan kockázati indikátorok, mint például a cds (credit default swap – csődbiztosítási ügyletekből képzett származékos befektetési eszköz), általában hirtelen és szélsőségesen reagálnak, mivel csak a piacon már tudatosult kockázatokat számszerűsítik ahelyett, hogy valamiféle, a rejtett kockázatok felismerésére és krízishelyzetek elkerülésére alkalmas rendszerszintű mechanizmusra épülnének. A legfrissebb események is azt igazolják, hogy semmivel sem jelzik előre jobban a problémákat, mint maguk a hitelminősítők.

Valamely ország makroszintű befektetési kockázatainak a megítélése a részvénybefektetések és a nemzeti számlák forgalmát egyaránt követő átfogó megközelítést igényelne a pénzügyi rendszert és a reálgazdaságot is fenyegető összes veszély kiszűréséhez. A legutóbbi krízisek is megmutatták, hogy a magánadósság is hirtelen társadalmi problémává duzzadhat, mihelyt kitör a válság. Ilyen helyzetben még egy egyébként pénzügyileg stabilnak tűnő ország is csődbe mehet.

Nouriel Roubini cikkében rámutatott, hogy negyedéves gyakorisággal levett összesen 200 változó tényező figyelembevételével 174 országot elemezve számos kockázatot és elmulasztott lehetőséget lehetett kimutatni. A rejtett kockázatok egyik ilyen ékes példájaként Kínát hozta fel a lakásépítők, az önkormányzatok és az állami vállalatok rendkívüli mértékű eladósodása miatt. Az ország rendelkezik ugyan a kimentésükhöz szükséges pénzekkel – jegyzi meg Roubini –, csak akkor a kormánynak is választania kell a reformok és a jelenleg folytatott gazdaságpolitika között. Ha a kabinet az utóbbi mellett dönt, akkor az ország nem lesz képes elérni a kitűzött növekedési célt. Brazíliát már tavaly befektetési szint alá kellett volna visszaminősíteni – véli Roubini. A Petrobras korrupciós botránya talán már lépésre készteti a hitelminősítőket, de valószínűleg csak későn és túl kicsit is fognak vágni a besorolásból.

Ahogy az euróövezetben már a kétezres évek végén észlelni lehetett, hogy valami baj van Görögországgal és más országokkal a periférián, most éppen ellenkezőleg: Spanyolország és Írország már megérdemelné a felminősítést. Görögország viszont egészen más eset. Nouriel Roubini szerint adósságát még a növekedési potenciált érdemben javító reformokkal sem lesz képes visszafizetni, ezért a görög adósság jelentős részét el kellene engedni.

A szuverén adósságkockázat rendszerszemléletű, adatokra támaszkodó elemzése tudná csak felfedni a jelenlegi változó világgazdasági környezetben leselkedő kockázatokat. A világnak nagyon is szüksége lenne egy ilyen megközelítésre a hitelminősítők ötletszerű és lomha, valamint a piacok zajos és szélsőséges reakciói helyett – állapítja meg a New York-i Egyetem professzora.