Nehéz tárgyalások várnak az Európai Unióra és a tagállamokra, mivel olyan, a gazdák jövőjét és az élelmiszer-előállítást érdemben meghatározó döntéseket kell meghozni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy 2030-ra fenntarthatóvá váljon Európa mezőgazdasága. Az ambiciózus tervek – például a keményen bírált Farm to fork stratégia – része a vegyszerhasználat és a műtrágya felhasználásának korlátozása. Brüsszel emellett azt szeretné, ha az ökológiai művelés aránya jelentősen nőne, a mezőgazdasági művelésbe vont terület pedig jelentősen zsugorodna, segítve a biológiai sokféleség megőrzését.
Ezek a célok – alternatíva híján – önmagukban katasztrófához, az európai önellátás és a mezőgazdaság összeomlásához vezetnének, a lakosság pedig megfizethetetlenné váló élelmiszerárakkal szembesülne.
Éppen ezért egyre több ötlet lát napvilágot arról, hogyan kerülhető el az európai gazdák versenyhátránya, közben megvalósuljon a legalacsonyabb kibocsátású, nem pazarló, kiemelkedően magas állatjóléti elvárásoknak megfelelő európai mezőgazdasági termelés.
Az EU soros elnökségét ellátó Franciaország egyik legfontosabb célja a kereskedelempolitika átalakítása és a szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálata. A hazánk által is támogatott szándék szerint az Európába érkező élelmiszereknek és alapanyagoknak is meg kellene felelniük az egyedülállóan magas uniós állatjóléti és élelmiszer-biztonsági követelményeknek. Jelenleg súlyos versenyhátrányt okoznak a helyi gazdáknak a harmadik országokból érkező, ám jóval olcsóbban, kevésbé szigorú előírások szerint gyártott élelmiszerek. A francia törekvéseket ugyanakkor nem teszik lehetővé a nemzetközi kereskedelmi egyezmények, így a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) támogatására is szükség van. Komoly nehézség egyebek mellett, hogy az olyan meghatározó országok, mint például az Egyesült Államok érdekei az unióéval ellentétesek.
A 2030-ig megvalósítandó élelmiszerreform másik, sokat vitatott eszköze lehet az új típusú géntechnológiák (NGT-k) széles körű alkalmazása a növénytermesztésben. A génszerkesztési eljárásokra jelenleg ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a technológiailag eltérő génmódosított növénytermesztésre (GMO).
Ennek felülvizsgálata már tavaly napirendre került, az Európai Bizottság pedig 2021 tavaszán be is mutatta az NGT-kről készült hatásvizsgálatát. Eszerint az új géneljárások külön szabályozására van szükség, hogy széles körben alkalmazni lehessen ezeket.
A génszerkesztés és a génmódosítás más-más eljárás. Előbbi lényege, hogy a pontosan meghatározott génszakasz kijavításával, átalakításával az adott növény ellenállóbbá váljon például a szélsőséges időjárás hatásaival szemben. Az NGT-k mellett azzal érvelnek, hogy a növénynemesítés természetes, ám hosszadalmas folyamatát rövidíti le jelentősen. Ezzel szemben a korábbi GMO-technológia lényege, hogy az adott növényt olyan tulajdonságokkal teszik ellenállóvá és érnek el nagyobb hozamot, amelyet a természetes növénynemesítéssel nem lehetne előidézni. Az új technológiákat ellenzők elsősorban a mikroszkóp alatt végzett folyamatok ellenőrizhetetlenségétől és a bizonytalan hosszú távú hatásoktól is tartanak.
A génszerkesztés engedélyezése várhatóan óriási vitát szül az unión és a tagországokon belül. Ennek oka, hogy sok tagállam elvi és szakmai okokból is elutasítja a géneljárásokat. Igaz ez a nemzeteken belüli ellentétekre is: a döntésekben megkerülhetetlen Németország új kormányában a mezőgazdaság irányításáért felelős zöldek – hasonlóan a környezetvédő NGO-khoz – mereven elutasították ezek alkalmazását. Jelenleg sincs egyetértés a kormánykoalíción belül az NGT-kről.
Az uniós döntéshozók ezek mellett számos, kevésbé vitatott javaslatról is tárgyalnak a következő hónapokban.
Borítókép: a Debreceni Egyetem biológiai kutató és növénykísérleti üvegházában hat kutatócsoport dolgozik (Fotó: MTI/Oláh Tibor)
