Feketén-fehéren feltárulnak az LNG előnyei és hátrányai

Az energiapiaci válság alatt nem volt ritka, hogy Európa többszörös (bizonyos esetekben hatszoros!) áron jutott hozzá az amerikai földgázhoz, az amerikai vásárló által tapasztalt árhoz képest – emlékeztetett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány, amely összegyűjtötte a cseppfolyosított földgáz, azaz az LNG előnyeit és hátrányait is. Tanulságos elemzés született.

Átfogó elemzést tett közzé az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepéről. Mégpedig annak apropóján, hogy az Egyesült Államok bizonytalan időre felfüggesztette az új LNG exportkapacitások engedélyezését, amely általános megütközést keltett az Európai Unióban és Washington ázsiai szövetségeseinek körében is. A hosszú elemzésnek most azt a részét ismertetjük, amely az LNG előnyeit és hátrányait szedte csokorba.

 

Íme, az LNG előnyei

Az előnyökről röviden és nagyon leegyszerűsítve a következőket lehet mondani: az LNG a méretgazdaságos – a cseppfolyósított földgáz hatszázszor kevesebb helyett foglal, mint gáz halmazállapotban – tengeri szállítása lehetővé teszi, hogy úgy kereskedjenek a vállalatok a gázzal, mint az olajjal. Azaz rugalmasan lehet adni-venni, bárhová eljuttatni, sőt szállítás közben is változhat a cím. (Gondoljunk bele, mekkora előny ez a vezetékes gázhoz képest!) Az LNG tehát az eladóknak és a vásárlóknak is maximális rugalmasságot biztosít, és gyorsan alkalmazkodhatnak a piaci szereplők a változó piaci körülményekhez, a gazdasági régiók változó gázigényéhez. (Igaz, a szállító hajók fogadásához, azaz a terminálok felépítéséhez, komoly beruházásokra van szükség.)

Az Egyesült Államok bizonytalan időre felfüggesztette az új LNG exportkapacitások engedélyezését (Fotó: AFP)

Hártányok csokorba szedve

A hátrányokat már nem lehet egy-két mondattal felsorolni. Ha az LNG teljes életciklusát nézzük (kitermelés, a tíz százalék veszteséggel járó cseppfolyósítás, a nehéz óceánjáró tankerhajók kibocsátása, a végfelhasználás), akkor az LNG nemhogy rendkívül klímaszennyező, de kétszer-háromszor szennyezőbb, mint a szén, aminek kiszorításán a fejlett világ intenzíven dolgozik. A gazdaságkutató elemzése szerint innen nézve tehát érthető Washington aggodalma: 

hogyan lehet az Amerika hitelesen a globális klímavédelem élharcosa, ha közben rekordléptékekre növeli a termelést a legszennyezőbb energiahordozókban?

Ha az LNG válik a világ egyik meghatározó energiahordozójává a szállítás szempontjából nézve – amire minden esély megvan, hiszen globálisan, Kanadától Ghánáig zajlanak az export- és importfejlesztések –, az milyen hatással lesz magára a globális zöldátállásra? Hiszen ha az egész világ nagyszabású és költséges új LNG infrastruktúrára ruház be, azok a megtérülési kényszer miatt hosszú évtizedekig velünk és az energiamix részei maradnak. Az LNG tehát könnyen a klímacélok és határidők ellenségéve válhat.

Ahogy az amerikai döntés indoklásakor is felmerült: a jövedelmező exportpiac miatt az amerikai belföldi gázárak magasabbak, mint lehetnének, hiszen a gáztermelés egyre nagyobb részét kifelé irányítják az energiavállalatok. Ez a trend a jövőben fokozódhat. Itt azért érdemes megállnunk egy pillanatra: ha az Egyesült Államok aggódik, hogy drága a földgáz, mit szóljon az ugyanezt a gázt sokkal drágábban megvásárló Európa?

 

Többszörös árkülönbség

Ezzel el is érkeztünk az LNG újabb, és talán a legfontosabb hátrányához, az importőr által fizetett árhoz. 

Az energiapiaci válság alatt nem volt ritka, hogy Európa többszörös (bizonyos esetekben hatszoros!) áron jutott hozzá az amerikai földgázhoz, az amerikai vásárló által tapasztalt árhoz képest. 

Ez joggal váltott ki felháborodást az Európai Unióban (és ezért növelték meg jelentősen például a franciák és a spanyolok az orosz LNG-importjuk volumenét, kihasználva hosszú távú szerződéseiket). Ennek a felárnak az irracionális mértéket a piacon uralkodó pánik és káosz okozta (minden európai vállalat igyekezett a másik elől elhalászni egy-egy LNG-szállítmányt, akár kifutás után is, és azt a rendkívül magas tőzsdei referencia áron kimutatva felhasználni vagy továbbadni).

Az energiapiaci káosznak azonban mostanra vége, a pánik elmúltával és a globális gáztermelés felfutása miatt az árak is normalizálódtak: az európai referencia gázár 25 euró/MWh-ra mérséklődött, ami csak kissé haladja meg a háború előtti szinteket. (2022 augusztusában 330 euró felett is jártak a jegyzések!) 

Mindezek ellenére az LNG még így is, relatíve, igen drága: az európai tőzsdei ár az amerikai másfélszerese-kétszerese. 

Holott, az európai túltárolás – tehát felesleg – és a nagyon alacsony, húsz százalékkal csökkent európai gázfelhasználás erős lefelé nyomás alatt tartja jelenleg az árakat. Ha belegondolunk, valamekkora különbség teljesen logikus: A földgáz LNG-vé alakításakor eleve tíz százalék a fizikai veszteség, az árban valahol helyett kell kapnia az LNG-beruházások költségének, ugyanígy a több fázisú, gyakran ötezer kilométert is meghaladó szállításnak, és a kereskedői árréseknek is. Ha ehhez még hozzá vesszük az unióban a gázárakra rakódó mesterséges terheket (szén-dioxid-certifikátok, hagyományos és zöld adók, díjak és illetékek), akkor könnyen belátható, hogy az LNG importőr országok hosszútávú versenyképességi hátrányba kerülnek, még éppen „békésebb” energiapiacok mellett is. Az EU-ra nézve ennek messzemenő következményei vannak, és nem véletlen, hogy a német közlekedésilámpa-koalíció egyik pártja, az FDP a német palagázipar kiépítését szorgalmazza – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében.

Borítókép: A Chenerie exportterminálja Texasban (Fotó: Getty Images)