Az energiahatékonyságnak is ártott a járvány

Nem jó jel a karbonmentes gazdaság felé vezető úton, hogy majdnem a tizedével csökkentek az idén az energiahatékonysági ráfordítások a tavalyihoz képest. A járvány elbizonytalanította a befektetőket és a támogatások átcsoportosítására kényszerítette az államokat.

Építőipar, munkaerő, sisak, építkezés Fotó: Vémi Zoltán

Már öt éve egyre kevésbé javul a globális energiahatékonyság, a koronavírus-járvány pedig szintén kedvezőtlenül hatott a folyamatokra. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előzetes számításai szerint 2020-ban mindössze 0,8 százalékkal javul az energiaintenzitás (vagyis az, hogy egy termék előállításához vagy egy adott tevékenységhez mennyi energia szükséges), ami a tavalyi és a tavalyelőtti eredménynek nagyjából a fele – jóval alatta marad a globális klímacélok eléréséhez szükséges mértéknél.

A szervezet ezt különösen aggasztónak tartja, hiszen a fenntartható fejlődési forgatókönyve szerint az energiahatékonyság növelésének a következő húsz évben az energiafelhasználáshoz köthető üvegházhatású gázok kibocsátásának negyvenszázalékos mérséklődését kellene eredményeznie.

Sok cégnél nem futotta korszerűsítésre

Úgy számoltak, hogy az idén az új, energetikailag hatékonyabb épületekbe, berendezésekbe és járművekbe fektetett összegek nagyjából kilenc százalékkal csappantak meg, hiszen a járvány sújtotta világgazdaság összesen mintegy 4,6 százalékos zsugorodása miatt továbbra is bizonytalanok a jövőt illetően az üzleti döntéshozók.

Mivel a válság alacsonyan tartotta az energiaárakat, legalább tíz, de akár negyven százalékkal is hosszabbá vált az iparban és a kereskedelmi épületekben végrehajtható energiahatékonysági beruházások megtérülési ideje, vagyis sokat vesztettek a vonzerejükből ezek a fejlesztések.

Az új autó eladások 2019-hez képest tíz százalékkal estek – vagyis ennyivel nem frissült újabb technológiával az autópark –, igaz, az elektromos meghajtásúak részaránya 3,2 százalékra emelkedett a tavalyi 2,5-ről. Ugyanakkor a magánszektorban a saját kezűleg kivitelezett korszerűsítések népszerűek voltak az idén, Ausztráliában például húsz-negyven százalékkal több szigetelőanyagot értékesítettek az idei első félévben, mint a tavalyiban. Ezzel együtt az otthoni munkavégzés miatt egyes országokban a lakossági áramfogyasztás húsz-harminc százalékkal megugrott – ahogyan a kevesebbet fogyasztó háztartási eszközök iránti kereslet is –, és ezzel párhuzamosan tizedével csökkent az irodákban igényelt villamos energia mennyisége. Eközben a közlekedési szektor energiafelhasználása a tavalyinak csak a kilencven százalékát tette ki a lezárások miatt, ugyanakkor jelentősen csökkent a vasúti és a légijáratok kihasználtsága (áprilisban például a nemzetközi repülőjáratok mindössze 28 százalékos feltöltöttséggel közlekedtek), vagyis a kilométerre és az utasra vetített energiafelhasználás megugrott.

Az építőiparban elköltött minden egymillió dollár tizenöt munkahelyet teremt
Fotó: Havran Zoltán

Át kellett rendezni a támogatási rangsort

Nyilvánvaló, hogy a pandémia világszerte átalakította a kormányzati ösztönzőcsomagokat, hiszen a pénzügyi források szétosztásakor módosult a fontossági sorrend. Az idén bejelentett energiahatékonysági ösztönző csomagokkal kapcsolatban az IEA a régiók közti kiegyensúlyozatlanságra hívta fel a figyelmet. A hatékonyságot ösztönző állami finanszírozások Európában a globális ráfordítások 86 százalékát adják, a fennmaradó hányadon osztozik az ázsiai és a csendes-óceáni régió, valamint Észak-Amerika. Októberig az Egyesült Államokban 66 milliárd dollárról (csaknem 19 ezermilliárd forint) hoztak döntést e téren, ennek nagy részét, 26 milliárd dollárt az építőiparnak különítették el. Nem véletlenül, hiszen az épületek hatékonyságát célzó beruházások egymillió dolláronként körülbelül 15 munkahelyet teremtenek.

Az IEA úgy becsüli, hogy az idén eddig világszerte bejelentett támogatások nagyjából 1,8 millió teljes állás létrejöttét alapozzák meg 2021 és 2023 között, ennek kétharmadát az építőiparban, 16 százalékát az ipar más területein és ötödét a közlekedésben.

Az állások több mint nyolcvan százaléka a ráfordítások régiós arányait figyelembe véve európai országokban keletkezik majd.

Magyar nem a karbonadóra

Magyarország biztos és észszerű szakpolitikai kereteket szeretne a 2030-as klímavédelmi céloknak – közölte az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára Facebook-oldalán. Schanda Tamás hangsúlyozta, hogy a kormány egyetért az összeurópai szinten elérendő 55 százalékos kibocsátás-csökkentéssel, de garanciát szeretne látni arra, hogy tagállamonként minimum negyven százalékot kelljen elérni 2030-ig. Hozzátette, hogy a közös célok nem érhetőek el egyéni teljesítmény nélkül, márpedig a jelenlegi tervek nem rögzítenek semmit sem az egyes országokra vonatkozóan. Az államtitkár kiemelte, hogy a magyar parlament – európai szinten is élen járva – nemzeti törvényben rögzítette a 2050-es klímasemlegességi célokat, Magyarország az 1990–2018 közötti kibocsátás-csökkentési teljesítményével a nyolcadik legjobb a tagállamok rangsorában, karbonlábnyoma uniós összevetésben is az egyik legalacsonyabb. Schanda Tamás az egységes karbonár bevezetéséről azt írta, hogy az nem érdeke a magyar embereknek, hiszen az azt jelentené, hogy a magyar családokra eső költség ugyanannyi lenne, mint például a négyszer akkora jövedelmű német családokra eső.