– A tavalyi év után ismét köszönthetjük önt a CPAC Hungaryn. Miért tartotta fontosnak, hogy ismét részt vegyen a konferencián?
– Évről évre egyre jobb a rendezés, nagyon örülök, hogy ismét itt lehetek. Egyre több baráttal találkozom itt. A visszajelzések is nagyon pozitívak, (Szánthó) Miklós és csapata remek munkát végzett.
– Milyen jelentőséggel bírnak az ilyen rendezvények a konzervatívok számára?
– Kritikusan fontosak. Múlt héten Brüsszelben azt láthattuk, hogy egy woke muszlim polgármester megpróbálta blokkolni a szólásszabadságot, márpedig az alapvető fontosságú a demokrácia és a konzervatívok számára. Az, hogy itt lehetünk a CPAC-en és szabadon kifejezhetjük a nézeteinket a woke-ról, illetve a globális baloldalról, rendkívül fontos számunkra. Barátságok szövődnek itt, olyan kezdeményezések születnek, amelyeken közösen dolgozhatunk Dél-Afrikában, Magyarországon, Olaszországban, Washingtonban vagy bárhol máshol a világban.
Az úgynevezett kollektív Nyugat, a szabad világ régóta támadás alatt áll a globalisták irányából. Számunkra, konzervatívok számára a prioritásaink nyolcvan-kilencven százaléka megegyezik az egész világon. Természetesen vannak különbségek, hiszen a földrajz számít. Ausztráliában nem ugyanazok a problémák, mint Magyarországon. De az, hogy itt együtt vagyunk, lehetővé teszi számunkra, hogy előmozdítsuk a prioritásainkat. Ez egy hosszú harc lesz, a baloldalnak 1968 óta ötven évébe került, hogy minden intézményt leuraljon. Lehetetlen ezt egy-két év alatt visszafordítani.
Fontos, hogy félelem nélkül képviseljük az értékeinket, és hogy a konzervatívok a saját embereiket nevezzék ki a nemzetközi szervezetekbe. Ha ezt nem tesszük meg, persze hogy woke-intézményeket kapunk. Az ENSZ például tele van woke-bürokratákkal.