– Milyen következtetéseket lehet levonni a konferencia után, melyek a fő eredmények?
– A legfontosabb következtetés az, hogy beérett több év munkája, és létrejött a békepárti, antiglobalista erők akciószövetsége, a Wokebusters. Minden kétséget kizáróan bebizonyítottuk, hogy a nemzeti erőket a nemzetközi színtéren is össze lehet szervezni a Nyugat valódi értékeinek védelmében. Ezt már most óriási sikerként könyvelhetjük el, amely persze csak akkor lesz teljes, ha a CPAC Hungaryn élezett intellektuális fegyverzet győzelemre segíti a béke és a józan ész erőit az idei választási szuperév legfontosabb állomásain: júniusban Európában és novemberben az Egyesült Államokban. A „gyorsreagálású hadtest”, a Wokebusters már megszületett, de a mocsarakat – a választók támogatását elnyerve – még le kell csapolni. A magyar jobboldal pedig ismét bizonyított: a világ konzervatív vérkeringésének lüktető szíve vagyunk. Az a tény, hogy két napig ránk figyelt – kis, de csak kis túlzással – a fél glóbusz, nem csupán óriási megtiszteltetés, de komoly felelősség is. Biztos vagyok azonban abban, hogy a magyar jobboldal – politikusok, pártok, gondolkodók, újságírók és kutatóintézetek – elbírják ezt a terhet, hiszen az elmúlt csaknem másfél évtizedben már számtalan alkalommal bizonyítottunk. A sikerhez nagyban hozzájárult az igazi sajtó, a „real news” munkája is. Hálásak vagyunk azoknak, akik hitelesen számoltak be a konferencia eseményeiről. Ők segítettek eljuttatni a CPAC Hungary egyik központi üzenetét a világ minden pontjára: nekünk Istennek, a családunknak, a hazánknak és saját magunknak kell megfelelnünk, nem a liberálisoknak. Mi nem játszunk a progresszív globalisták játékszabályai szerint.
– Milyen lendületet kaphatnak a békepárti erők a CPAC Hungarytől?
– Idén úgy alakult, hogy az Egyesült Államok és Európa választópolgárai mindössze pár hónap eltéréssel döntenek arról, hogy milyen irányt vegyen a nyugati civilizáció. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sorsdöntő időszak elején járunk. A mostani választások központi kérdésénél nem lehet fontosabbat találni, egy kérdésre összpontosul minden: a szavazóknak háború és béke között kell választaniuk. A CPAC Hungaryre komoly felelősség hárult, hiszen azt a feladatot vállaltuk magunkra, hogy amolyan intellektuális fegyverműhelyként szövetségeseinket felvértezzük a közelgő ütközetre. Akkor járunk el ugyanis helyesen, ha nem csak intellektuális célokat tűzünk ki magunk elé, hanem a politikai csatatéren is mi diadalmaskodunk – azért, hogy a valódi csatatéren béke lehessen. A konferenciánkat megelőző napokban kiderült, hogy Európában ma Magyarország az egyetlen hely, ahol a konzervatívok békében összegyűlhetnek, hogy egyeztessék óráikat a választási küzdelem előtt. A kiélezett harcra jellemző az is, hogy a CPAC Hungary egyik legkiemelkedőbb beszédét – amelyet az ifjú holland jogfilozófus és konzervatív véleményvezér, Eva Vlaardingerbroek mondott el – a woke-elit megpróbálta betiltani. Persze korábban is történt már ilyen a konferencia felszólalóival, hiszen Steve Bannon tavalyi videóüzenetét is cenzúrázta a YouTube, Jack Posobiecre pedig rendőröket uszítottak a világgazdasági fórum szervezői. Ám idén későn eszméltek, hisz Eva beszéde több tíz millió emberhez jutott már el. Bízhatunk benne tehát, hogy a CPAC-en elhangzott érvek megtalálják az utat a választókig, akik idén véget vetnek a liberális gőg korszakának és felvirrad a nemzetek hajnala.
– Idén is óriási siker volt a CPAC Hungary, a világ minden tájáról érkeztek felszólalók, és telt ház fogadta az előadókat. Mit jelez ez a globális balliberális fősodornak?
– John Kennedy holdra szállós mondását parafrazálva: nem azért döntöttünk úgy, hogy megszervezzük a CPAC Hungaryt, mintha az könnyű dolog lenne, hanem éppen azért, mert nehéz. Az a célunk, hogy minden évben nagyobb, hangosabb, jobb dzsemborit szervezzünk, és büszkén állíthatom, hogy idén is sikerült magasabb fokozatba kapcsolni. Háromezer vendég látogatott el a konferenciára, köztük ötszáz külföldi. Két hivatalban lévő – Orbán Viktor magyar és Irakli Kobakidze georgiai – kormányfő, illetve három korábbi miniszterelnök – Tony Abbott, Mateusz Morawiecki és Janez Jansa – szólalt fel a CPAC-en. Mellettük vendégül láttunk tíz vezető európai jobboldali pártelnököt, így a spanyol Santiago Abascalt és a holland Geert Wilderst. Három amerikai kongresszusi képviselő – valamennyien ellenzik a háború további támogatását –, dél-amerikai képviselők, izraeli miniszterek, a két vezető európai jobboldali pártcsalád, az ECR és az ID főtitkára, illetve elnöke is jelen volt a színpadon, ahogy a belga, osztrák vagy mindkét nagy olasz jobboldali párt vezetői, képviselői is. Donald Trump pedig ezúttal is exkluzív videóüzenetet küldött. Minden idők legnagyobb CPAC Hungaryjét zártuk tehát, ami egyértelmű üzenet: a konzervatívok felkészültek a harcra, amelyet a nyugati civilizáció megmentéséért vívunk. Természetesen ezt az üzenetet a globalista baloldal is vette. Ezért támadják egyre vehemensebben magát a konferenciát és felszólalóit is. Ám minél jobban csikorgatják a fogukat, minél görcsösebben rázzák az öklüket, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy jó úton járunk, amely a győzelem felé visz.
– Magyarország kicsi ország, mégis rengeteg konzervatív nagyágyú érkezett Budapestre erre a két napra. Mit jelent ez hazánknak?
– Nyilvánvalóan nem eshetünk a súlyos aránytévesztés hibájába, mindig két lábbal kell állnunk a földön, és meg kell őriznünk a szerénységünket, főleg egy ekkora siker után. Tény, hogy Magyarország önmagában nem fogja tudni megmenteni a nyugati civilizációt, hiszen ezt csak maguk a nyugati civilizáció polgárai tehetik meg – senki más. Amit mi magunkra vállalhatunk, hogy mi legyünk a turbómotor és a világító reflektor a nemzetközi jobboldal harckocsijában. Mi vagyunk az élő bizonyíték arra, hogy a keleti és nyugati marxizmust is le lehet győzni. A magyar jobboldal elmúlt bő évtizedes teljesítménye az, ami hazánkba vonzza a külföldi nagyágyúkat: mi úgy vagyunk a Nyugat része, hogy megmaradtunk normálisnak. Józan észen, a nemzeti érdek kizárólagosságán alapuló, de pragmatikus döntéshozatal van. Rend, szabadság, biztonság, teremtés és a természetes rend, nemzeti szabadság, biztonság és védelem a családoknak és határokon – mindez a béke alapja is. Ezek vagyunk mi, ez a magyar jobboldal, ez különböztet meg minket a hazaáruló magyarországi baloldaltól.
– Nem lehet elmenni amellett, hogy Budapesten meg lehetett tartani egy konzervatív konferenciát, Brüsszelben pedig nem. Ennek fényében hol sérülnek a jogállamisági értékek és hol vannak diktatórikus körülmények?
– Ami Brüsszelben történt, felháborító, de minket, magyarokat nem ér teljes meglepetésként. A woke-elit kimutatta a foga fehérjét: rendőröket uszított a NatConra. Az európai parlamenti választások kampányában nem voltak hajlandók eltűrni egy konzervatív politikai rendezvényt, ráadásul a polgármesteri ukázban ezt kerek-perec le is írták: azért kell betiltani a NatCont, mert jobboldali nézeteket valló emberek szólalnak fel rajta. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy ez bolsevik tempó. Ezért is mondtam a CPAC Hungary megnyitóján, hogy annyi történt csak, új nevet adtak az ideológiájuknak: bolsevikből bolse-woke lett. De le a kalappal az MCC és a szervezők előtt, állták a sarat, nem rezeltek be, végigvitték a rendezvényt!
– Az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy a békepárti erők együtt, közösen álltak ki a harcok befejezéséért, legyen szó Ukrajnáról vagy a Közel-Keletről. Mit szólnak vajon ehhez a háborúpárti erők?
– Paradox helyzet van, ugyanakkor eljött az igazság pillanata: a magát mindig pacifistának maszkírozó balliberális elitről kiderült, hogy a korábbi világégéseket megelőző uszító propagandát meghazudtoló módon rajong a háborúért – míg a mindig „militantizmussal” vádolt magyar jobboldalról bizonyosodik be – ismét –, hogy józan, békepárti és ki akar maradni a háborúból. A CPAC Hungaryvel az a célunk, hogy a világ számára egyértelművé tegyük: senkinek nem kötelező úgy táncolnia, ahogy a háborúpárti, woke-elit fütyül. Egy választási szuperévben nem meg-, hanem legyőzni kell a háborús pszichózis szítóit. Sajnos kísértetiesek a hasonlóságok a XX. századhoz: ahogy a miniszterelnök fogalmazott, mi nem akartunk részt venni az első és a második világháborúban sem, mindkettőbe belekényszerítettek bennünket. Ráadásul mindkét esetben a németek – teszem már én hozzá –, akik most is élen járnak a hergelő propagandában.
– „Együtt erő vagyunk” – hangzott el többször a konferencián. Erre az erőre pedig most szüksége is van a világnak, hogy elkerülje a világháborút. Mit gondol erről?
– A nagy konzervatív elnök, Ronald Reagan külpolitikai koncepciójára tudok visszautalni, amelyet magyarul talán így lehetne összefoglalni: „A békéhez erő kell”. Ezt vallja Donald Trump is, ezt képviselte első kormányzati ciklusa idején, és én biztosra veszem, hogy ezt fogja újból érvényesíteni, amikor januárban visszatér a Fehér Házba. Ezért mondjuk azt, hogy Trump a legjobb esély a békére. E külpolitikai stratégia lényege, hogy a valós diplomáciai és katonai erő felmutatása mellett figyelembe vesszük egyrészt a valóság szorító korlátait, másrészt az egyes geopolitikai szereplők jelenlegi és lehetséges mozgását, és próbáljuk azt saját érdekeink szerint befolyásolni – legalábbis nem nyomjuk bele például a szankciókkal az egyébként agresszor Oroszországot Kína ölelő karjaiba. Ez a megközelítés felismeri azt a tényt, hogy a béke nem a konfliktusok hiánya, hanem azok kezelésének mindenki számára legbiztonságosabb – és gyakran legkifizetődőbb – módja. A CPAC Hungary nem csupán a jobboldal, de a geopolitikai realisták konferenciája is – bár a mai világban e két kategória között igen jelentős az átfedés. Mi azt a reagani külpolitikát ajánljuk a közvélemény figyelmébe, amelyet Magyarország kormánya mindvégig követett. Ugyanakkor az „Együtt erő vagyunk” szlogenje természetesen arra is utal, hogy a radikális progresszió, a woke elleni fellépésben, mely valós értékeink megvédését célozza, mi, konzervatívok egymásra vagyunk utalva. A globalista ellenséget csak globális összefogással győzhetjük le.
– Óriási munkát vállalt magára az Alapjogokért Központ azért, hogy rendben megrendezhessék a konferenciát. Az önök számára mi a gyümölcse ennek a munkának?
– Mérhetetlenül büszke és hálás vagyok a kollégáimnak a CPAC Hungaryn végzett hatalmas munkáért. Az eredmény, egy élő, akcióképes, nemzetközi jobboldali hálózat létrejötte viszont természetesen a teljes magyar jobboldali közösség közös érdeme. A hazai konzervatív döntéshozók, a kollégáim, barátaim, partnereink olyasmit tesznek le az asztalra most már tizennégy éve, amire az egész világ méltán felfigyelt. Amire talán nem, de én igen, az az otthon fontossága: ahogy szokták mondani, „ez a rendezvény nem jöhetett volna létre” a családom, a gyerekeim, a feleségem szeretete, támogatása – és bizony sokszor emberfeletti tűrése – nélkül. Adja Isten, hogy még sok és boldog anyák napját előzzön meg egy-egy sikeres CPAC Hungary!
Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: Kurucz Árpád)
