Emily Maitlis ma ugyanúgy megkerülhetetlen arca az újságírás pantheonjának, mint a Watergate-botrány idején Carl Bernstein és Bob Woodward. Az András herceggel készült interjúja egyszerre lenyűgöző és rémisztő. Az újságírás mesterkurzusát tartja, ahogy nyugodtan tesz fel kérdéseket a felvétel előtt három hónappal elhunyt, elítélt szexuális bűnelkövető Jeffrey Epstein és a herceg kapcsolatáról. Azóta színészeknek drámakurzusokon oktatják, figyeljék meg András megnyilvánulásait és reakcióit, hogyan próbálja megkerülni a válaszokat, anélkül, hogy felfedné valós érzelmeit, motivációit, Epsteinhez fűződő pontos viszonyát és feltételezhetően bűnösségét. A professzionális hóhérok pedig a hurkok megkötéséről és meghúzásáról kaphatnak tippeket az ötven perc folyamán. Maitlis néhány évvel az interjú után nyilatkozta is, hogy nem véletlenül alkalmazta a „csak a pontosság kedvéért” kérdezési technikát, amely során pontról pontra ment végig az eseményeken, mert ha a herceg bármelyik kérdésére nemmel válaszol, azonnal más irányt vett volna a beszélgetés.
A Newsnight adását joggal hasonlítják azóta egy totálkáros autóhoz, mivel András magát tette nevetségessé olyan abszurd kijelentésekkel, mint hogy egy speciális betegség miatt csak nemrégiben kezdett el izzadni, így az őt szexuális visszaéléssel vádló Virginia Giuffre biztosan hazudik a verejtékezéséről, illetve hogy az egyik kérdéses dátum alkalmával nem lehetett jelen, hiszen egy wokingi Pizza Expressben volt a gyerekeivel.
Később a közösségi média mémei jót derültek a megjegyzéseken. A filmben is elhangzik, hogy mindössze egy óra a televízióban mindent megváltoztathat. A wokingi pizzéria dolgozóival biztosan így történt, mivel a hely azóta turistalátványosság.
Az Interjú a herceggel ezekkel az apróságokkal nem foglalkozik, sokkal inkább eredettörténet kíván lenni, amely az oknyomozó újságágírókról szóló filmek zsánerében ismert fogásokkal operál. Itt azonban nem Ron Howard ül a rendezői székben, hogy a Frost/Nixonhoz hasonlóan az ember tövig rágja a körmét, ahogy a legendás interjúhoz vezető háttértárgyalásokat nézi. A Spotlight – Egy botrány részletei is jobban megragadta az újságírás változó körülményeit, mint az Interjú a herceggel. A Botrány pedig nem véletlenül kapott Oscart a legjobb sminkért, ezzel szemben a Netflix filmjén minden hasonlóság ellenére érezni a kisebb költségvetést. Ami azért különösen furcsa, mivel az előző, a brit királyi család életét boncolgató sikerszéria, A korona a streamingszolgáltató valaha készült legdrágább produkciója volt.
