Emily Maitlis ma ugyanúgy megkerülhetetlen arca az újságírás pantheonjának, mint a Watergate-botrány idején Carl Bernstein és Bob Woodward. Az András herceggel készült interjúja egyszerre lenyűgöző és rémisztő. Az újságírás mesterkurzusát tartja, ahogy nyugodtan tesz fel kérdéseket a felvétel előtt három hónappal elhunyt, elítélt szexuális bűnelkövető Jeffrey Epstein és a herceg kapcsolatáról. Azóta színészeknek drámakurzusokon oktatják, figyeljék meg András megnyilvánulásait és reakcióit, hogyan próbálja megkerülni a válaszokat, anélkül, hogy felfedné valós érzelmeit, motivációit, Epsteinhez fűződő pontos viszonyát és feltételezhetően bűnösségét. A professzionális hóhérok pedig a hurkok megkötéséről és meghúzásáról kaphatnak tippeket az ötven perc folyamán. Maitlis néhány évvel az interjú után nyilatkozta is, hogy nem véletlenül alkalmazta a „csak a pontosság kedvéért” kérdezési technikát, amely során pontról pontra ment végig az eseményeken, mert ha a herceg bármelyik kérdésére nemmel válaszol, azonnal más irányt vett volna a beszélgetés.
A Newsnight adását joggal hasonlítják azóta egy totálkáros autóhoz, mivel András magát tette nevetségessé olyan abszurd kijelentésekkel, mint hogy egy speciális betegség miatt csak nemrégiben kezdett el izzadni, így az őt szexuális visszaéléssel vádló Virginia Giuffre biztosan hazudik a verejtékezéséről, illetve hogy az egyik kérdéses dátum alkalmával nem lehetett jelen, hiszen egy wokingi Pizza Expressben volt a gyerekeivel.
Később a közösségi média mémei jót derültek a megjegyzéseken. A filmben is elhangzik, hogy mindössze egy óra a televízióban mindent megváltoztathat. A wokingi pizzéria dolgozóival biztosan így történt, mivel a hely azóta turistalátványosság.
Az Interjú a herceggel ezekkel az apróságokkal nem foglalkozik, sokkal inkább eredettörténet kíván lenni, amely az oknyomozó újságágírókról szóló filmek zsánerében ismert fogásokkal operál. Itt azonban nem Ron Howard ül a rendezői székben, hogy a Frost/Nixonhoz hasonlóan az ember tövig rágja a körmét, ahogy a legendás interjúhoz vezető háttértárgyalásokat nézi. A Spotlight – Egy botrány részletei is jobban megragadta az újságírás változó körülményeit, mint az Interjú a herceggel. A Botrány pedig nem véletlenül kapott Oscart a legjobb sminkért, ezzel szemben a Netflix filmjén minden hasonlóság ellenére érezni a kisebb költségvetést. Ami azért különösen furcsa, mivel az előző, a brit királyi család életét boncolgató sikerszéria, A korona a streamingszolgáltató valaha készült legdrágább produkciója volt.
A film gyerekbetegségei adódhatnak az alapanyag hibáiból is. Peter Moffatt és Geoff Bussetil Sam McAllister (Billie Piper) memoárját használták fel a fogatókönyv megírásához. McAllister az interjú idején a Newsnight egyik sztorivadászaként dolgozott, a film pedig egy alapvetően elnyomott figuraként ábrázolja. Piper kékgalléros McAllistere harsányan öltözködik, és túl bulváros témákat ajánl a konzervatív BBC-nek, mire a kollégái lenézéssel válaszolnak, és a kötelességtudó Maitlis (Gillian Anderson) sem tud vele mit kezdeni.
McAllister tehát egyszerre két neves intézménnyel is küzd: a Buckingham-palotával az interjúért és a brit újságírás fellegvárának számító BBC-vel az állásáért és az azonos elbírálásért.
A film az egyszerűsítés kedvéért nem említi, hogy Maitlis valójában a Newsnight egyetlen állami iskolába járt műsorvezetője, mivel ez összezavarná a nehéz körülmények között is diadalmaskodó, hátrányos helyzetű munkavállaló Dolgozó lányból ismert képét.
Gillian Anderson bár többször játszott valós személyt, most bújt először még élő ember bőrébe. Noha hűen jeleníti meg Maitlis gesztusait, játéka és főleg a hanghordozása sokban emlékeztet A korona Margaret Thatcherére vagy a First Lady Eleanor Rooseveltjére. Rufus Sewell viszont szinte felismerhetetlen András herceg szerepében, és pontosan olyan üresfejűnek és nagyképűnek ábrázolja II. Erzsébet kedvenc gyerekét, mint amilyennek hosszú évek óta pletykálták a palotához közeli körök.
Az Interjú a herceggel tehát tisztes iparosmunka, amely jól illik a #metoo mozgalom hullámverésében készült mozikhoz, így a Botrányhoz vagy a SkyShowtime kevéssé ismert Azt mondta című filmjéhez. Mindhárom hangsúlyozza, hogy az újságírás alapja a becsület és az igazság kutatása, ám csak az Interjú a herceggel ismeri el, hogy a helyes cselekvés nem mindig azonos a pénzkeresettel.
Ugyanakkor a film hibái miatt senki nem fog Anderson újabb Golden Globe-jáért kampányolni, mint Thatcher szerepe után, amikor az egész internet úgy vélte: ha nem kapja meg a díjat, az igazság valóban odaát van. Ezt esetleg a Maitlist az Amazon Prime feldolgozásában alakító színésznő, Ruth Wilson érdemelheti ki, ugyanis a Netflix riválisa háromrészes minisorozatot forgat az eseményekből. Az A Very Royal Scandal egyik producere ráadásul Maitlis, így talán arról is többet tudhatunk meg a történet következő verziójában, hogy McAllisteren kívül a Newsnight többi munkatársa hogyan vett részt az interjú elkészítésében.
