jirí kratochvil kushadj bestia újraolvas világirodalom

Mögöttünk marad-e valamikor? — újraolvastuk Jirí Kratochvilt

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Ismerősnek ható cseh szöveg. Nem véletlenül. Nálunk is elhangozhatott volna az eltelt évtizedek alatt.

2026. 06. 11. 5:10

Kratochvil 1940 januárjában született Brünnben (Brno). 1963-ban végezte el ez egyetemet, ezt követően tanárként és archiváló munkatársként dolgozott. Értelmiségi pályafutásának azonban vége lett; 1968-ban, a prágai tavaszt követően, az alig huszonnyolc éves ifjút rendszerellenessége miatt a „normalizálás” korszakát élő kommunista Csehszlovákiában évtizedekre tiltólistára tették. A következő húsz évben volt egyebek mellett darukezelő, segédmunkás, éjjeliőr, telefonkezelő, fűtő. A rendszerváltás után léphetett hivatásos íróként a nyilvánosság elé.

Ma a cseh irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon, műveit és munkásságát számos irodalmi díjjal ismerték el.

A totalitarizmus és manipuláció természetét vizsgáló, sokrétű elbeszélői nyelven megírt, groteszk elemeket filozófiai elmélkedésekkel és lírai hangnemmel vegyítő regény címében a „bestiáról”, vagyis a szörnyetegről gondolhatnánk, hogy egy konkrét gonosz szereplő, de kiderül, hogy a bestia nem egyetlen személy. Nem Sztálin, nem konkrét diktátor és nem is egy titkosrendőr. A bestia maga az a mechanizmus, amely lehetővé teszi az erőszak és az embertelenség újratermelődését. Az ábrázolt gonosz itt nem individuális, hanem rendszerszintű jelenség.

Megvalósult szocializmus

Kratochvil megrázóan ábrázolja a gyermekek átnevelésének folyamatát, ahogyan a névváltoztatással a hatalom megpróbálja eltörölni az identitásukat, hogy a helyére egy mesterségesen létrehozottat ültessen. Spartakus és társai elsősorban áldozatok, ugyanakkor a történet előrehaladtával egyre inkább résztvevőivé válnak annak a rendszernek, amely elpusztítani készül őket, felvetve azt a kérdést, vajon milyen mértékben felelős az egyén saját tetteiért egy olyan környezetben, ahol minden döntését külső erők befolyásolják.

Mondhatnánk, a regény túlmutat a kommunizmuson, általánosan érvényes minden olyan berendezkedésre, amely az embert eszközzé alacsonyítja, ám igazából mégis arról van szó, hogy ez igaz lehet a világ számos táján, de nekünk Kelet-Közép-Európában mégiscsak a megvalósult szocializmus világáról beszél. Gondolkodásról, reflexekről, szereplőkről, amelyek és akik itt maradtak és formálnak azután is, hogy a rendszer megbukott. Nyilván ennek mértéke országonként eltérő, a csehek ebben nálunk sokkal jobban álltak és állnak, nemcsak a megvalósított lusztráció (a kommunizmus utáni átvilágítás és elszámoltatás — a szerk.) miatt, hanem mert megszülettek/megszülethettek ilyen regények. A Kushadj, bestia! például nem egészen egy évvel azt követően jelent meg, hogy Csehország és Morvaország Kommunista Pártjának egyik vezetője azt találta mondani: ideje lenne már befejezni a kommunistázást, pont elég idő eltelt már a rendszerváltás óta, és a kommunisták egyébként sem ettek gyerekeket. S központi témája éppen az emlékezet, hiszen a történelem minden elnyomó rendszere amellett, hogy ellenőrizni igyekezett/igyekszik az emberek jelenét, át akarta/akarja írni a múltjukat. Nem véletlenül, mert aki elveszíti múltját, az könnyebben manipulálható. Kratochvil véleménye elég egyértelmű: az emlékezés, a történelmi múlt megőrzése nemcsak kulturális feladat, hanem erkölcsi kötelesség is.