Generációk

Kétszáznyolcvan négyzetméteres, háromszintes, akár több generáció lakhatására is alkalmas családi ház most áron alul eladó, szól a tipikusnak mondható hirdetés, amely tipikusnak mondható élethelyzetet takar, hogy nagyot álmodik a családfő, aki egész életében a saját kertes házát tervezgeti, s egyszer csak eljön a nagy lehetőség, hiszen befut a vállalkozás, vagy az is lehet, hogy örökség van a láthatáron, de azt se hagyjuk ki a számításból, hogy hosszú évek alatt azért csak összekuporgatható némi pénz, még ha akkora hitel kell is hozzá, amelybe csak beledögleni lehet, mert hát ilyenkor aztán semmi gátja nincs az építkezésnek és az őrült elképzeléseknek, még az sem, hogy a szülők már bőven túl vannak a negyvenen, a gyerekek pedig nagykamaszok, szóval röpködni kezdenek a négyzetméterek, a milliók, és már senki sem tudja, hogy a két gyereknek miért kell négy szoba, miért kell táncteret csinálni a nappaliból és a többi helyiségnek tulajdonképpen mi a funkció­ja, és a tárolóhelyből miért lesz tárolószint, mert a lényeg ilyenkor az, hogy a miénk és hogy nagy, de majd a gyereknek, majd az unokáknak jó lesz, mert bár modern világban élünk, s a hagyományos társadalmi rend kiveszőben, de biztos működni fog majd a generációs együttélés, csak aztán kiderül, hogy persze nem, mert hát a költözés után alig telik el néhány év, és a gyerek kiröpül, mert neki ugyan esze ágában sincs az apja megvalósuló (rém)álmában leélni az életét, pláne nem az Isten háta mögött, ahová elsőre jó ötlet volt kiköltözni, de az ottani életet úgy igazán senki nem gondolta végig, és akkor jön a hirdetés végén a megjegyzés, hogy az ingatlan saját részre épült, nem eladási szándékkal, de hát mégiscsak az a helyzet, hogy el kell adni, s próbálkoznak is vele, ott a hirdetés az internet minden zugában, bárki megnézheti, megveheti azt, amit sajátos ízléssel kialakított valaki valamikor, szóval el kell adni, mert ketten (vagy egyedül) luxus ez a majd háromszáz négyzetméter, meg hát a gyereknek is jól jönne egy kis pénz a ház árából, ha már nem itt szeretne élni – s ha mindezt így elképzeljük, felmerülhet bennünk, hogy a csok talán változást hoz ebben, például ami a méretet illeti, mert ugye nem a méret a lényeg, de nem is kell ötvenéves korig várni, hogy családi házat lehessen építeni, mert hiszen fiatalon is lehet támogatást kapni, és amikor kisgyerekekkel, albérletben vagy anyóséknál lakva folyik az építkezés, akkor nem feltétlenül a nagy méretek, hanem divatos kifejezéssel élve a költséghatékonyság lesz az egyik fő szempont, még ha bizonyos dolgokhoz ragaszkodik is az ember, de a kétszáznyolcvan négyzetméterhez semmiképpen sem, csak a kilencvenhez, mert ennél ugye mindenképpen nagyobbnak kell lennie a csokkal épülő háznak, már ha nagycsaládot, s vele együtt tízmillió forintot és a többit szeretné a pár, s mivel tíz évig mindenképpen ott kell lakni, mert hát ez is feltétele mindennek, akkor azért csak végiggondolják, mit szeretnének, nem is beszélve az elszálló építőipari árakról, mert azok aztán megszabják, hogy meddig lehet nyújtózkodni, s bizony a takarón túl nem igazán, mert mégiscsak az van, hogy oda kellene figyelni a régiek nagy bölcsességeire, s akkor nem lenne ennyi baj a világban és az otthonokban.