Sorosék gyengítik a forintot

A járvány okozta pénzpiaci bizonytalanságot kihasználva Soros Györgyék kíméletlen támadásokat intéznek a forint ellen. A spekulánstól eddig sem voltak idegenek a hasonló lépések, éppen ezért számos ország haragját kivívta. A Magyar Nemzet a következő napokban bemutatja a milliárdos legismertebb ügyleteit. Sorozatunkat az angol font elleni támadásával kezdjük.

Példátlan ütemben romlottak a világgazdaság növekedési kilátásai. A spekuláns szeret a zavarosban halászni Fotó: Luke MacGregor Forrás: Reuters

Sebezhető gazdaság

Volt azonban egy komoly probléma, mégpedig az, hogy Nagy-Britannia gazdasági helyzete nem volt épp a legrózsásabb: magas volt a munkanélküliség és az infláció, amihez alacsony termelékenység társult. Mindez gyengébb valutát igényelt volna, a fontot azonban a fundamentumok által indokolthoz képest túl magasra értékelve vitték be az ERM-be. Miután az inflációt rövid távon nem tudták leszorítani, az árfolyam egyre inkább tarthatatlanná vált.

Nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz a leértékelés, ha csak a szigetország nem tesz más, a gazdasági egyensúly irányába mutató lépést. A helyzet pedig, mint minden hasonló eset, felkeltette a spekulánsok figyelmét. Jól tudták, hogyha egy fix árfolyamhatárt sokáig véd egy jegybank, de aztán fel kell azt adnia, óriási árfolyammozgás következik, amin nagyot lehet kaszálni. Persze ha mégis sikerül megvédeni a sávot, akkor a próbálkozók jelentős veszteséget szenvedhetnek el.

Példátlan ütemben romlottak a világgazdaság növekedési kilátásai. A spekuláns szeret a zavarosban halászni
Fotó: Reuters

A font elleni ügyletbe Soros a Quantum Fund alapjával 1992 nyarán szállt be, kollégái elmondása szerint másfél milliárd dollár értékű short pozíciót nyitott. A spekuláció alapja az volt, hogy Sorosék a fontban felvett kölcsönöket márkára váltották, illetve a devizapiacokon is fontot adtak el és márkát vásároltak. A brit jegybank emelni kezdte a kamatot, de látta, hogy így nagyon megdrágul a font árfolyamának megvédése. – Volt egy erős érzetünk, hogy ez már a végjáték – fogalmazott Soros a BBC-nek adott interjújában – szóval ahelyett, hogy visszaléptünk volna, ez egy meghívás volt, hogy kapcsoljunk rá és adjunk el annyi [fontot], amennyit csak tudunk.

Ekkor azonban egyes német gazdaságpolitikusok is elkövettek egy komoly baklövést: az árfolyam esetleges őszi kiigazításáról kezdtek beszélni. Ez olaj volt a tűzre, így a spekuláció kockázata csökkenni kezdett.

Lecsapott a lehetőségre

Soros György nem is tétlenkedett: a másfél milliárd dolláros pozíciót szeptember közepére tízmilliárdosra növelte. Úgy számolt, hogyha a brit kormány minden forrását bevetve megőrzi az árfolyamot, akkor sem vár rá túl nagy veszteség. Sokkal nagyobb valószínűséggel következhetett be viszont az a forgatókönyv, amely szerint a brit jegybank nem tartja fenn bármilyen áron a túlértékelt árfolyamot – ez pedig óriási nyereséggel kecsegtetett a spekulánsnak. Ahogyan a befektetési piacokon mondják: jónak tartotta a kockázat/hozam arányt.

Az angol jegybank egy darabig próbálta menteni a helyzetet, több alkalommal is emelt a kamatlábakon, azonban az ehhez kapcsolódó kiadásokat már nem tudták finanszírozni. Szep­tember 16-án a brit kormány meghányta-vetette a kérdést, és arra jutott, hogy több kárt jelentene a túlértékelt árfolyam erőltetett fenntartása, mintha kilépnek az ERM-ből. Ezért beszüntették az akciót, és szabadon engedték az árfolyamot. A folyamatba belebukott a pénzügyminiszter, a font zuhanása akkora volt, hogy időnként nem is lehetett követni, hol áll a piac, ezért sok valutaváltó kiírta, hogy egyáltalán nem vesz fontot. Ezt követően beállt a piac, a font nagyjából 15 százalékkal lett olcsóbb a márkához képest. Soros pedig lezárta a gigantikus pozíciót (ezzel jelentősen erősítve a kezdetben túl mélyre zuhant fontot), és bezsebelte a pontosan senki által nem ismert, de minden vélemény szerint jóval egymil­liárd dollár feletti nyereséget.

A sorozat második része IDE, a harmadik IDE kattintva érhető el.

Mi az a shortolás?

Rövid, vagyis short pozíciónak nevezzük, amikor valaki egy olyan befektetési eszközt ad el, amellyel nem rendelkezik. Kölcsönveszi az adott részvényt vagy devizát, mert arra számít, hogy annak ára esni fog. Ha jól számított, alacsonyabb áron visszavásárolja és visszaadja, ha viszont emelkedik az ár, veszteséggel kell ugyanezt megtennie. Ennél kifinomultabb eszköz például a határidős pozíció: ott is van áresésre játszó short oldal és emelkedésre váró long oldal.