Amikor Soros Györgyöt elítélték

A Soros György befektetési, spekulációs ügyleteit bemutató sorozatunkban a két legismertebb ügylet, az angol font elleni spekuláció, illetve az ázsiai valuták dominószerű összedöntése után most egy jóval korábbi, francia belpolitikai szálakkal rendelkező ügyletet járunk körül.

USA-CLINTON GLOBAL INITIATIVE/ Fotó: Brendan McDermid Forrás: Reuters

Mielőtt a konkrét akciót megnézzük, célszerű áttekinteni Franciaország helyzetét a második világháború utáni évtizedekben. Az ország náci uralom utáni felszabadítása után megerősödtek a kommunisták, többször reális veszéllyé is vált hatalomra kerülésük vagy legalábbis az abban való erős részvétel. Ez nem kis fejfájást okozott a nyugati hatalmaknak, természetesen mindenáron meg kellett ezt akadályozniuk, ennek egyik érdekes epizódja, hogy 1947-ben az akkor még romokban heverő, elszegényedett ország elsőként kapott IMF-hitelt.

Később nagy gazdasági fellendülésen ment át az ország, de a baloldal a többi sikeres nyugat-európai országhoz képest sokkal radikálisabb volt, programjában sok, a kommunistákéra emlékeztető elem maradt. Ez a helyzet még a 80-as évekre is fennmaradt, amikor 1981-ben több mint 20 év után a szocialisták alakítottak kormányt, ekkor lett elnök Francois Mitterand. Osztályharcos programot hirdettek, ebből azonban nem sok valósult meg, lényegében kimerült néhány cég államosításában. Azonban épp itt jön az érdekesség: államosították a Société Générale-t, az egyik legnagyobb bankot.

1986-ban azonban a szocialisták elvesztették többségüket a Nemzetgyűlésben, így együtt kellett működniük a jobboldallal. Ennek jegyében a későbbi elnök, Jacques Chirac lett a miniszterelnök, azzal a feltétellel, hogy Chiracnak csak a belpolitikába lehet beleszólása, míg Mitterrand feladata a külügy és a hadügy kézbentartása volt. Ezzel Mitterrand célja az volt, hogy a miniszterelnök hatalmát gyengítse.

A Chirac vezette jobboldali kormány teljesen új alapokon nyugvó gazdasági rendszert szeretett volna létrehozni, ennek keretein belül reprivatizálni akarta mindazt, amit a szocialisták 1981 és 1983 között államosítottak. Egyik ilyen lépéseként privatizálta és bevezette a tőzsdére a Société Générale-t.

1988-ban újra szocialista kormány alakult, ekkor újra meg akarták szerezni a bankot, de már úgy, hogy nem kerül hivatalosan állami kézbe. Az akkori szocialista kormánnyal bizalmas viszonyban álló üzletember, Georges Péberau bennfentes információk alapján tervelte ki a bank részvényeinek nagyarányú felvásárlását. Ehhez szüksége volt szövetségesekre, Soros György is ekkor szerzett tudomást az akcióról.

Sorost ugyan nem győzte meg Péberau terve, de szeptember 19-én a Holland Antillákra és a Kajmán-szigetekre bejegyzett befektetési alapján, a Quantum Fund-on keresztül elkezdte felvásárolni három, akkoriban privatizált cég papírjait, plusz a Societé Générale részvényeit is. A bankfelvásárlási kísérlet október végén megbukott, de Soros nyeresége így is 2,28 millió dollár lett.

Az ügylet után vizsgálat indult, melynek során Sorost bennfentes kereskedéssel vádolták. A feljelentések alapján 1990-ben kezdődött el a jogi procedúra, melynek során 1993- ig 11 embert hallgattak ki. A nyomozás során kiderült, hogy Francois Mitterand közvetlen környezete segítette Soros tranzakcióit. Az ügybe pedig Pierre Bérégovoy pénzügyminiszter is belekeveredett, aki 1993-ban öngyilkosságot követett el. 2002-ben végül a bíróság Sorost elítélte bennfentes kereskedelemért. Ő fellebbezett majd a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordult, ahol ügyvédje arra hivatkozott, hogy a francia jog nem volt egyértelmű ebben a kérdésben, így nem lehetne biztosan kijelenteni, hogy Soros tette bennfentes kereskedelemnek minősül-e. A strasbourgi bíróság héttagú tanácsa végül 4-3 arányban úgy ítélte meg, hogy Soros egyértelműen tudatában volt annak, hogy amit tesz, az kimerítheti a bennfentes kereskedelem fogalmát.

A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT olvashatják!