Riczu Tamás: Az organikus szőlőművelés nem egy üzleti cél, hanem életérzés

Mielőtt a végső fogyasztóhoz kerül a palack, kell még valaki, aki egy-két mondatot tud mondani a borról, ezért a nagy üzletláncok helyett a vinotékák és az éttermek jelentik a legfőbb piacot – mondta interjújában Riczu Tamás. A siklósi borász első helyezett lett az idei Top 100 Magyar Bor rangsorában, és szerinte összefogással és a szabályok betartásával leküzdhető az aranyszínű sárgaság, miközben az organikus szőlőművelést sem kell feladni.

– Idén a Villányi Franc 2021-es évjáratú bora lett a Top 100 Magyar Bor legjobb bora, míg két éve a Symbol 2018 vörösbora nyert. Számított két ekkora sikerre ilyen rövid időn belül?

– Mind a kettő óriási meglepetés volt számomra, és hatalmas eredménynek tartom. Amikor az idei első helyről értesültem, éppen vezettem, és nem sok hiányzott, hogy az örömtől kiugorjak az autóból... Ez egy nagyon nagy elismerés, és azt mutatja, hogy az a munka, amit az elmúlt két évtizedben belefektettünk a szőlészetbe és a borászatba, meghozta az eredményét. Jó döntésnek bizonyult, hogy az első pillanattól elvetettük a mennyiségi szemléletet és az elsődleges cél a minőségi borkészítés lett. Számomra azért is fontos a pozitív visszajelzés, mert megerősít, hogy az az elképzelés, ami az organikus gazdálkodásról összeállt bennem az elmúlt húsz évben, szintén jó irányba mutat. Ebben sok minden benne van, csak néhányat említve: a terméskorlátozás, a szüret időpontjának a megválasztása, a feldolgozási és az érlelési technológia, a hordóhasználat. Így lehet a végtermék egy egyedülálló, kimagasló minőségű, sikeres bor. 

Riczu Tamás, a Top 100 Magyar Bor díjnyertes borának készítője
 (Forrás: Facebook)

– A villányi borvidéken gazdálkodik, ahol azért nem ismeretlen a siker.

– A borvidéken belül a siklósi körzetben gazdálkodom. Mindig Villány volt a prioritás, ezt a részt mostohatestvérként kezelték, de mostanra már kezd felzárkózni a villányi szinthez. Számomra külön öröm, hogy Siklósra hozom haza az ilyen nagy elismerést, és a város hírnevét is öregbítem. Villányét már nem kell, az azért már teljesen a helyén van. Hét hektáron termelek, kistermelő vagyok és az is akarok maradni. Sosem volt célom, hogy meghódítsam a boraimmal az országot. Fontosnak tartom, hogy fogyasztóim poharába mindig, minden borfajtából minőségi bor kerüljön, hogy egy átlátható, kezelhető gazdaságom legyen, valamint a szőlőtermelés és a borkészítés minden egyes mozzanatánál személyesen legyek jelen. 

– Hogyan hat a szőlőültetvényeire a klímaváltozás?

– Siklóson az Akasztófa-dűlőben gazdálkodom, a díjnyertes bor a dűlő legmagasabb pontján fekvő ültetvényből származik. A hét hektárból egyébként 1,2 hektár fekszik ezen a fenti, sekély termőrétegű részen. A domb felső részén ez már csak 30-40 centiméter, alatta pedig ott a kőpad. Az alapkőzetbe azért valamennyire behatolnak gyökerek, ami ad egy kis ásványosságot az itt termelt boroknak. Mivel nagyon kevés a csapadék és ez az ültetvény egy lejtős területen fekszik, itt nem lehet sok szőlőt termelni. A bor „super premium” kategóriában nyert, ami a borvidéki eredetvédelmi szabályzata szerint 50 mázsa/hektár megengedett termésmennyiséggel készülhet. Ezen a területen sajnos ennyit sem tudunk termelni, az idei termés 33 mázsa volt hektáronként. A termés annak ellenére lett ennyi, hogy a borvidékünkön a tavaszi csapadékkal nincs probléma, de idén jött a forró nyár, május közepétől július közepéig pedig egy szem eső sem esett. A szüret előtt viszont volt jó kis csapadékunk, ami segített a szőlőnek, hogy kicsit megszívja magát. 

– Hogyan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez?

– Évek óta próbálunk kicsit változtatni a szőlőművelési módokon. Erre egy példa: korábban az éréshez fontos volt, hogy a szőlőt kitakarjuk a levélzónából, most pedig már a legfontosabb, hogy minél jobban betakarjuk, árnyékoljuk. Én például már a korai csonkázásokat is elhagyom, szeretem ha visszahajlik a megnövekedett hajtás, ami szintén árnyékolja a fürtöket. Nagyon fontos, hogy teljesen ép, érett, egészséges, fenolos érettségben lévő szőlőt szüreteljünk. A két évtizedes tapasztalat alapján azt is elmondhatom, hogy egyre korábbra kerülnek a szüreti időpontok. Ha pedig szüretelni kell, akkor nem szabad késlekedni, mert a kékszőlő nem alkalmas arra, hogy túlérleljük. A fehérszőlőnél viszont egy töppedés, vagy akár egy botritiszes nemesrothadás csak javít a minőségen. A túlérett kékszőlőkben megjelenő mazsolás, lekváros ízjegyek már nem felelnek meg a mai fogyasztói követelményeknek, mert a borkedvelők inkább a gyümölcsös jegyeket szeretik. 

Az év bora idén Riczu Tamás 2021-es Villányi Franc-ja lett
(Fotó: Vémi Zoltán)

– Milyen most a piaci helyzet? 

– Nagy problémát jelent, hogy a szőlőművelés költségei egyre növekednek, de a szőlő ára ezt nem tükrözi, így azok, akik értékesíteni próbálják a termést, a gazdaságosság határán ingadoznak. Mindenféleképpen a továbbfeldolgozott termékkel tudnak csak nyereséget elérni a gazdák. 

Évek óta szeretnénk azt is, hogy a bor ára elérjen egy olyan szintet, ami stabil gazdasági hátteret nyújt a borkészítésben résztvevő szőlészeknek, borászoknak, cégeknek, de még mindig ott tartunk, hogy csak minimális nyereséget tudunk elkönyvelni. 

De ez az életünk, szeretünk ezzel foglalkozni, innen nem lehet csak úgy „kiugrani”, a bortermelést ezért fenn kell tartani még akkor is, ha sokszor küzdelemmel jár. 

– Mekkora a termelésük és hová értékesítenek?

– Évente 50-55 ezer palack készül a borászatunkban, amelynek nagy részét belföldre értékesítjük, főleg gasztronómiába. De megtalálhatók boraink Svájcban, Németországban, Szlovákiában, Skandináviában, Angliában, szállítottunk az Egyesült Államokba is, az utóbbi években pedig Oroszországba is exportálunk. Pár hónapja vörösboraink Dubaj 14 szállodájának itallapjára is felkerültek. Értékesítünk a borászatban és webshopban, szállítunk vinotékáknak, éttermeknek, szállodáknak és nagykereskedőknek, kizárólag palackos kiszerelésben. Viszont a nagy üzletláncokban nincsenek ott a boraim. Ugyanis úgy érzem, annyit dolgozom a borral, hogy amikor a fogyasztóhoz kerül, akkor szeretném, hogy legyen még ott egy eladó, egy felszolgáló, aki tud még egy pár mondatot mondani a vevőnek a borról. 

– Villányt is elérte az aranyszínű sárgaság. Mekkora a baj?

– Talán már mindenki tudja, hogy az aranyszínű sárgaságot egy fitoplazma, azaz egy sejtfal nélküli baktérium okozza, amit az amerikai szőlőkabóca terjeszt. Ez a szőlő legveszélyesebb betegsége, ami néhány év alatt a teljes ültetvényt meg tudja támadni. Közvetlen gyógymód a baktérium ellen nincs, így a védekezés a kabóca elleni kötelező növényvédelmi kezelésekre és a fertőzött tőkék eltávolítására épül. A rendszeres megfigyelésre már szemlecsoportok alakultak a borvidéken is. Nálam egyébként eddig nem jelent meg, de folyamatosan figyeljük a tőkéket. 

– Mit változtatott a növényvédelmi technológián? Hogyan lehet ilyen körülmények között fenntartani az organikus termelést? 

– Azt gondolom, hogy az ágazat nem vette komolyan a veszélyt, mert egyébként a fitoplazma már 2006, a kabóca pedig 2013 óta jelen van Magyarországon, onnantól kezdve már csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak egymásra, aztán pedig az, hogy mikortól kezd óriási károkat is okozni az ültetvényeken. Összefogott, viszonylag egy időben történő rovar elleni védekezés jelenthet megoldást. Én a biogazdálkodás elveit követem, vagyis a káros rovarok ellen nem védekezek vegyszerrel. Most a „biósok” vannak bűnbaknak kikiáltva, holott ilyen módon is lehet eredményesen védekezni, mint ahogyan eddig nekem is sikerült. A módszer az, hogy azokat a rovarokat igyekszünk odacsalni az ültetvényekre, amelyek gyérítik a káros rovarokat. A kabócának nincs még ilyen természetes kártevője, de minden ősszel és tavasszal – eredendően a lisztharmat és a peronoszpóra elleni védekezésként – olajos lemosópermetezést végzünk, amivel egyúttal a tőkék kérgében lerakott tojásokat is be tudjuk fullasztani. Én egyébként amellett kardoskodnék ágazati szinten is, hogy a kabóca ellen ne csak kifejlett állapotában védekezzünk, hanem a lemosó permetezéseket vegyük nagyon komolyan. A kérdésre válaszolva pedig elmondhatom, hogy nem változtattam az eddigi technológián. Egyébként pedig léteznek olyan szerek, amelyek a biogazdálkodásban is engedélyezettek, de nagyon magas a költségük. 

Én nem szeretném a biogazdálkodást feladni, mert organikusan, fenntartható módon művelni a szőlőt nem egy üzleti cél, hanem egy életérzés, egy filozófia, számomra pedig maga a természethez való kötődés.

– Ön mióta műveli bio módon a szőlőjét?

– Az első szüretem 2003-ban volt, de 2015 óta hagytam el a vegyszereket. Ebben az elmúlt tíz évben elértem, hogy a szőlőim ellenállóképessége megerősödött, a tőkék nincsenek elgyengítve növényvédő szerekkel. Amennyiben kötelező lesz a rovarirtás, akkor a drága, de a biogazdálkodásban engedélyezett szerekhez fogok nyúlni. A kulcs pedig az összehangolt védekezésben lesz, illetve az sem kerülhető el, hogy az elhagyott ültetvényeket felszámolják. 

A klímaváltozás miatt egyre korábban kell kezdeni a szüretet 
(Fotó: MTI/Ruprech Judit)

– Ha mindent mérlegre teszünk, a klímaváltozástól a fogyasztói divatok változásán át az aranyszínű sárgaságig, mit gondol a magyar bor jövőjéről?

– Optimista vagyok, mert – és ezt tudatosítani kell – a bor egy élvezeti és nem egy tömegtermék. De a bor minden évben más és más, nem egy gyártási folyamat eredménye, mint a vodka, a whisky vagy a rum. 

A borban sokkal nagyobb hozzáadott értékek vannak, az évjárati sajátosságok évről évre megjelennek benne és azt se felejtsük el, hogy óriási kulturális hagyományok kötődnek hozzá. 

Szeretném a fiatalok figyelmét felhívni arra, hogy bort, azon belül magyar bort fogyasszanak, lehetőleg a hozzájuk közeli borvidékekről, hogy minél kisebb környezeti terheléssel jusson el hozzájuk a termék. Nyugodtak lehetnek abban, hogy minden évben egy egyedi bort kapnak, amiben ott lesz a borászok fáradtságos munkája. A borfogyasztás egy életérzés, egy stílus, mégpedig egy nagyon jó stílus. Beszélgetés közben egy jó bor kortyolgatása „úri érzés”, ami a fiatalok körében is „menő dolog lehet”.