Riczu Tamás: Az organikus szőlőművelés nem egy üzleti cél, hanem életérzés

Mielőtt a végső fogyasztóhoz kerül a palack, kell még valaki, aki egy-két mondatot tud mondani a borról, ezért a nagy üzletláncok helyett a vinotékák és az éttermek jelentik a legfőbb piacot – mondta interjújában Riczu Tamás. A siklósi borász első helyezett lett az idei Top 100 Magyar Bor rangsorában, és szerinte összefogással és a szabályok betartásával leküzdhető az aranyszínű sárgaság, miközben az organikus szőlőművelést sem kell feladni.

– Hogyan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez?

– Évek óta próbálunk kicsit változtatni a szőlőművelési módokon. Erre egy példa: korábban az éréshez fontos volt, hogy a szőlőt kitakarjuk a levélzónából, most pedig már a legfontosabb, hogy minél jobban betakarjuk, árnyékoljuk. Én például már a korai csonkázásokat is elhagyom, szeretem ha visszahajlik a megnövekedett hajtás, ami szintén árnyékolja a fürtöket. Nagyon fontos, hogy teljesen ép, érett, egészséges, fenolos érettségben lévő szőlőt szüreteljünk. A két évtizedes tapasztalat alapján azt is elmondhatom, hogy egyre korábbra kerülnek a szüreti időpontok. Ha pedig szüretelni kell, akkor nem szabad késlekedni, mert a kékszőlő nem alkalmas arra, hogy túlérleljük. A fehérszőlőnél viszont egy töppedés, vagy akár egy botritiszes nemesrothadás csak javít a minőségen. A túlérett kékszőlőkben megjelenő mazsolás, lekváros ízjegyek már nem felelnek meg a mai fogyasztói követelményeknek, mert a borkedvelők inkább a gyümölcsös jegyeket szeretik. 

Az év bora idén Riczu Tamás 2021-es Villányi Franc-ja lett
(Fotó: Vémi Zoltán)

– Milyen most a piaci helyzet? 

– Nagy problémát jelent, hogy a szőlőművelés költségei egyre növekednek, de a szőlő ára ezt nem tükrözi, így azok, akik értékesíteni próbálják a termést, a gazdaságosság határán ingadoznak. Mindenféleképpen a továbbfeldolgozott termékkel tudnak csak nyereséget elérni a gazdák. 

Évek óta szeretnénk azt is, hogy a bor ára elérjen egy olyan szintet, ami stabil gazdasági hátteret nyújt a borkészítésben résztvevő szőlészeknek, borászoknak, cégeknek, de még mindig ott tartunk, hogy csak minimális nyereséget tudunk elkönyvelni. 

De ez az életünk, szeretünk ezzel foglalkozni, innen nem lehet csak úgy „kiugrani”, a bortermelést ezért fenn kell tartani még akkor is, ha sokszor küzdelemmel jár. 

– Mekkora a termelésük és hová értékesítenek?

– Évente 50-55 ezer palack készül a borászatunkban, amelynek nagy részét belföldre értékesítjük, főleg gasztronómiába. De megtalálhatók boraink Svájcban, Németországban, Szlovákiában, Skandináviában, Angliában, szállítottunk az Egyesült Államokba is, az utóbbi években pedig Oroszországba is exportálunk. Pár hónapja vörösboraink Dubaj 14 szállodájának itallapjára is felkerültek. Értékesítünk a borászatban és webshopban, szállítunk vinotékáknak, éttermeknek, szállodáknak és nagykereskedőknek, kizárólag palackos kiszerelésben. Viszont a nagy üzletláncokban nincsenek ott a boraim. Ugyanis úgy érzem, annyit dolgozom a borral, hogy amikor a fogyasztóhoz kerül, akkor szeretném, hogy legyen még ott egy eladó, egy felszolgáló, aki tud még egy pár mondatot mondani a vevőnek a borról. 

– Villányt is elérte az aranyszínű sárgaság. Mekkora a baj?

– Talán már mindenki tudja, hogy az aranyszínű sárgaságot egy fitoplazma, azaz egy sejtfal nélküli baktérium okozza, amit az amerikai szőlőkabóca terjeszt. Ez a szőlő legveszélyesebb betegsége, ami néhány év alatt a teljes ültetvényt meg tudja támadni. Közvetlen gyógymód a baktérium ellen nincs, így a védekezés a kabóca elleni kötelező növényvédelmi kezelésekre és a fertőzött tőkék eltávolítására épül. A rendszeres megfigyelésre már szemlecsoportok alakultak a borvidéken is. Nálam egyébként eddig nem jelent meg, de folyamatosan figyeljük a tőkéket. 

– Mit változtatott a növényvédelmi technológián? Hogyan lehet ilyen körülmények között fenntartani az organikus termelést? 

– Azt gondolom, hogy az ágazat nem vette komolyan a veszélyt, mert egyébként a fitoplazma már 2006, a kabóca pedig 2013 óta jelen van Magyarországon, onnantól kezdve már csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak egymásra, aztán pedig az, hogy mikortól kezd óriási károkat is okozni az ültetvényeken. Összefogott, viszonylag egy időben történő rovar elleni védekezés jelenthet megoldást. Én a biogazdálkodás elveit követem, vagyis a káros rovarok ellen nem védekezek vegyszerrel. Most a „biósok” vannak bűnbaknak kikiáltva, holott ilyen módon is lehet eredményesen védekezni, mint ahogyan eddig nekem is sikerült. A módszer az, hogy azokat a rovarokat igyekszünk odacsalni az ültetvényekre, amelyek gyérítik a káros rovarokat. A kabócának nincs még ilyen természetes kártevője, de minden ősszel és tavasszal – eredendően a lisztharmat és a peronoszpóra elleni védekezésként – olajos lemosópermetezést végzünk, amivel egyúttal a tőkék kérgében lerakott tojásokat is be tudjuk fullasztani. Én egyébként amellett kardoskodnék ágazati szinten is, hogy a kabóca ellen ne csak kifejlett állapotában védekezzünk, hanem a lemosó permetezéseket vegyük nagyon komolyan. A kérdésre válaszolva pedig elmondhatom, hogy nem változtattam az eddigi technológián. Egyébként pedig léteznek olyan szerek, amelyek a biogazdálkodásban is engedélyezettek, de nagyon magas a költségük. 

Én nem szeretném a biogazdálkodást feladni, mert organikusan, fenntartható módon művelni a szőlőt nem egy üzleti cél, hanem egy életérzés, egy filozófia, számomra pedig maga a természethez való kötődés.

– Ön mióta műveli bio módon a szőlőjét?

– Az első szüretem 2003-ban volt, de 2015 óta hagytam el a vegyszereket. Ebben az elmúlt tíz évben elértem, hogy a szőlőim ellenállóképessége megerősödött, a tőkék nincsenek elgyengítve növényvédő szerekkel. Amennyiben kötelező lesz a rovarirtás, akkor a drága, de a biogazdálkodásban engedélyezett szerekhez fogok nyúlni. A kulcs pedig az összehangolt védekezésben lesz, illetve az sem kerülhető el, hogy az elhagyott ültetvényeket felszámolják. 

A klímaváltozás miatt egyre korábban kell kezdeni a szüretet 
(Fotó: MTI/Ruprech Judit)

– Ha mindent mérlegre teszünk, a klímaváltozástól a fogyasztói divatok változásán át az aranyszínű sárgaságig, mit gondol a magyar bor jövőjéről?

– Optimista vagyok, mert – és ezt tudatosítani kell – a bor egy élvezeti és nem egy tömegtermék. De a bor minden évben más és más, nem egy gyártási folyamat eredménye, mint a vodka, a whisky vagy a rum. 

A borban sokkal nagyobb hozzáadott értékek vannak, az évjárati sajátosságok évről évre megjelennek benne és azt se felejtsük el, hogy óriási kulturális hagyományok kötődnek hozzá. 

Szeretném a fiatalok figyelmét felhívni arra, hogy bort, azon belül magyar bort fogyasszanak, lehetőleg a hozzájuk közeli borvidékekről, hogy minél kisebb környezeti terheléssel jusson el hozzájuk a termék. Nyugodtak lehetnek abban, hogy minden évben egy egyedi bort kapnak, amiben ott lesz a borászok fáradtságos munkája. A borfogyasztás egy életérzés, egy stílus, mégpedig egy nagyon jó stílus. Beszélgetés közben egy jó bor kortyolgatása „úri érzés”, ami a fiatalok körében is „menő dolog lehet”.