Soha nem látott gazdasági nehézségeket okoz a koronavírus-járvány, a problémákat világszerte újabb és újabb módszerekkel igyekeznek megoldani a kormányok. Azonban a válság a devizaárfolyam-változásokkal együtt támadási felületet nyújt a tőzsdespekulánsoknak. A forint sem úszta meg az elmúlt időszakban a támadásokat, az erős spekulációs akciók miatt a magyar jegybanknak is közbe kellett avatkoznia. A spekuláció nagy hasznot hozhat a befektetőknek, ugyanakkor teljes gazdaságokat hozhat nehéz helyzetbe, vagyis: amikor eredményt hoz, az ritkán mondható morálisan helyénvalónak. Az egyik leghírhedtebb spekuláns Soros György.
Ígéretes üzletember
Soros György neve magyar származása és hazai tevékenysége miatt már rég ismert volt itthon, a világban azonban sokáig csak egy volt a sikeres alapkezelők közül. 1992-ben azonban egyik napról a másikra megismerte nevét a világ, amikor az egyébként rosszul menedzselt angol font leértékelését kikényszerítette, és ezen akkoriban példátlan összeget keresett.
Soros története viszonylag ismert. A második világháború után Magyarországról először Angliába ment, ahol a London School of Economics hallgatója volt, majd továbbutazott a világ pénzügyi központjába, New Yorkba, ahol befektetési bankár lett. Sikerein felbuzdulva megalapította saját alapkezelőjét Soros Fund Management néven, a leghíresebb kezelt alap a Quantum Fund volt. Ez több mint negyven éven keresztül éves szinten átlagosan 20 százalékos hozamot biztosított befektetőinek, mielőtt 2011-ben visszaalakult családi vállalkozássá.
Az elhíresült, avagy inkább hírhedt angol font elleni spekulációt máig is minden idők legnagyobb devizaügyletének tartják. De vajon hogyan lehet, hogy a világ akkor negyedik legnagyobb valutájával ilyen üzletet lehetett csinálni?
Az esemény előzményeként érdemes felidézni, hogy az euró megalkotása előtt, már 1979-ben létrehoztak egy európai árfolyamrögzítési rendszert, az ERM-et, amelyen belül a valuták árfolyamát a legerősebb tagvalutához, egyben a világ harmadik legnagyobb valutájához (a dollár és a jen után), a nyugatnémet márkához kötötték. 1990-ben Nagy-Britannia is úgy döntött, hogy csatlakozik a mechanizmushoz, mivel akkor még ők is úgy gondolták, hogy csatlakozni fognak az épp tervezés alatt álló közös európai pénzhez, az euróhoz. A nyugatnémet márka akkor lett össznémet márka a német egyesülés által, a font árfolyama 2,95 márka lett, és a szabályok szerint az árfolyam ehhez képest 6 százalékkal mozdulhatott el mindkét irányba.