Semjén Zsolt azt írta: üdvözlik a szerb miniszterelnök vasárnapi szabadkai bejelentését és az 1944-45-ben ártatlanul kivégzett áldozatok előtti főhajtását, amely a szerb–magyar megbékélés szimbolikus állomása.
A szerb politika mostani lépése Magyarország régi törekvésével találkozott – hangsúlyozta.
A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. Az etnikai arányokat jelentősen megváltoztató, hihetetlenül kegyetlen módszereket felsorakoztató tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták Jugoszláviában, a tömegsírokba, csatornákba, dögkutakba dobált áldozatokra emlékezni is tilos volt.
A partizánok a magyarság ellen elkövetett népirtása 20. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. A szerbek közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra; ahogyan Kamarás Mihály ferences szerzetes írta naplójában: Tito katonái számára maga a magyarság volt a bűn.
Három falu: Csúrog, Zsablya és Mozsor összes magyar lakosát kitelepítették, háborús bűnössé nyilvánították és kivégezték vagy gyűjtőtáborba szállították. A vérengzés egyik tetőpontja Csúrogon volt, ahol 1944-ben gyakorlatilag kiirtották a település teljes magyar lakosságát.
A magyar és a szerb köztársasági elnök 2012 novemberben állapodott meg arról, hogy közösen fog fejet hajtani 2013-ban az 1944–45-ös titói megtorlások vajdasági áldozatai előtt. Áder János akkor felajánlotta Tomislav Nikolicnak, hogy ezt követően egy másik helyszínen ugyancsak közösen emlékezzenek meg az 1942-es újvidéki hideg napok áldozatairól is.
Ezt követően a szerb parlament rendkívüli ülésen fogadta el a délvidéki magyarok ellen elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot.
Így tavaly nyáron a vajdasági Csúrogon Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök közösen hajtott fejet a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzett szerb, illetve magyar áldozatok emléke előtt.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke még januárban beszélt arról, hogy a három délvidéki község magyarjainak kollektív bűnösségét megszüntető kormányrendelet után el kell jutni odáig, hogy az első tömegsírokat fel lehessen tárni, meg lehessen határozni az ott eltemetettek személyazonosságát, és megadni nekik a végtisztességet.
