Áder János történelminek minősítette a megállapodást, tekintettel arra hogy a két ország történelmében ez nyitott kérdés, amelyet le kell zárni. Úgy véli: ha a két eseményre sor kerül, azzal régi vágya teljesül a Szerbiában élő szerbeknek és magyaroknak, lezárható lesz a történelemnek ez a fejezete, és a történészekre maradna annak a tisztázása, hogy mi történt azokban az időkben.
Az államfő hangsúlyozta: a közös főhajtással szeretné nyomatékosítani azt a gesztust, amelyet elődje, Sólyom László néhány évvel ezelőtt már megtett.
Javuló kapcsolatok
„Fejet hajtunk mindenki előtt, elítéljük a népünkből azokat, akik bűntényeket követtek el, a gyerekeink számára pedig megnyitjuk a lehetőséget, hogy új életet éljenek” – jelentette ki Tomislav Nikolic, hangsúlyozva hogy a politikai vezetőknek a nyitott kérdéseket rendezniük kell, mert ezzel tartoznak saját népüknek.
Áder János szerint a kétoldalú szerb–magyar viszonyra az erősödő gazdasági és javuló kulturális kapcsolatok jellemzőek, illetve a reménybeli integrációs együttműködés. A két ország közötti árucsere-forgalom mára elérte a válság előtti szintet, és vannak további lehetőségek a gazdasági kapcsolatok fejlődésében. A kulturális kapcsolatok élénkülését mi sem bizonyítja jobban – folytatta –, mint a rövidesen Belgrádban megnyíló magyar kulturális központ, a Magyar Ház.
Az államfő közölte: Magyarország ezentúl is támogatni fogja, hogy Szerbia mihamarabb az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon, és kész megosztani integrációs tapasztalatait. Nikolic szerint Szerbiának erre szüksége van.
Temerini fiúk, Vajdaság
A szerb elnök hangsúlyozta, országa a májusi választások után úgy határozott, hogy nyitott lesz a „barátaihoz”, előveszi és megoldja a szőnyeg alá söpört problémákat. Felhívta a figyelmét arra, hogy a Magyarországon élő szerbek és a Szerbiában élő magyarok „csodás kapcsolatot” jelentenek a két ország között. „Kötelesek vagyunk, hogy a lehető legjobb életfeltételeket biztosítsuk számukra, bevonjunk őket demokratikus folyamatokba, és biztosítsuk számukra a kollektív emberi és kisebbségi jogokat” – hangoztatta.
Ismételten leszögezte, hogy Szerbia sosem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, viszont „nem róhatja fel a baráti országok vezetőinek, hogy úgy vezessék saját országukat, ahogyan szerintük a legjobb a népüknek”. Nikolic közölte, hogy a budapesti megbeszélésen szó volt a temerini fiúkról is, akiket súlyos börtönbüntetésre ítéltek egy őket provokáló, kábítószer hatása alatt álló szerb férfi bántalmazása miatt. Az elítéltek amnesztiával kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva annyit mondott, hogy hamarosan tájékoztatják a nyilvánosságot a részletekről.
Az MTI arról kérdezte Nikolicot, hogyan kellene szerinte rendezni a szerbiai alkotmánybíróság májusi, nagy visszhangot keltő döntése utáni kialakult ellentmondásos helyzetet. „A testület alkotmányellenesnek minősítette a Vajdaság autonóm tartomány hatásköreinek egy részét). „Ha valami nincs összhangban az alkotmánnyal, akkor azt módosítani kell, hogy összhangban legyen. A Vajdaság alkotmányos autonómiáját senki sem fogja veszélyeztetni” – szögezte le a szerb államfő. Hangsúlyozta, hogy Szerbiának új és modern alkotmánya van, amelyet népszavazáson biztosítottak támogatásukról a polgárok.
XX. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája
A szerb államfő világszerte felháborodást váltott ki beiktatása után, mikor azt állította, hogy a szerbek által a boszniai Srebrenicában a háború alatt elkövetett vérengzés súlyos bűntett volt ugyan, de nem népirtás. Kijelentette azt is, hogy nem látogat el a város melletti erdőbe, ahol a vérengzések zajlottak.
A legbrutálisabb mészárlásokat azok a csetnikek vitték véghez, amelyeknek Voislav Seselj volt a vezérük, és Tomislav Nikolic a második számú vajdájuk.
A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására a magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős.
A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a délvidéki magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. Az etnikai arányokat jelentősen megváltoztató tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták Jugoszláviában. A partizánok magyarság ellen elkövetett népirtása XX. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. Közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra, ahogyan Kamarás Mihály ferences szerzetes írta naplójában: Tito katonái számára maga a magyarság volt a bűn.
A mintegy 40 ezer lemészárolt és 85 ezer, szülőföldjéről elüldözött vajdasági magyar kálváriáját eddig jobbára csak újságírók és más helyi értelmiségiek által megjelentetett kisebb-nagyobb publikációk tárták fel, ezek azonban inkább csak lokális epizódokat tárgyalnak. Hogy mi történt a nagyobb délvidéki városok magyar (és német) polgáraival a rettegés hónapjaiban, ezzel kapcsolatban egyáltalán nincsenek szaktudományos szintű kutatások – hangzott el az MTA dísztermében Matuska Márton szakújságíró tavaly novemberben tartott előadásában. Ennek csak az egyik, el nem fogadható indoka lehet az, hogy a szerb hatalom minden eszközzel akadályozta és akadályozza máig az ilyen irányú történelmi feltáró munkát, de Szabadkán még a temetőbeli kegyhely kialakítását is.
Új készenléti hitelmegállapodásról kezdődtek tárgyalások kedden a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a szerb kormány között. Rasim Ljajic szerb kereskedelmi miniszter azt mondta, hogy „a megállapodás létrejötte szerfölött fontos Szerbiának, de nem annyira az összeg miatt, sokkal inkább a befektetői bizalom megerősítése szempontjából”.
