Az augusztusi hónap nem kényeztette el a külföldi voksolások iránt érdeklődőket, mivel csupán a Maliban tartott második elnökválasztási forduló tartogatott izgalmakat. Egyébként világszerte is jellemző, hogy a nyári hónapokban kevesebb a szavazás, de persze rendkívüli esetek lehetnek. A mostani nyugalom lehetőséget biztosít arra, hogy egyben felkészüljünk a következő hónap erőltetett tempójára is.
Ibrahim Boubacar Keita volt miniszterelnök nyerte meg az elnökválasztás második fordulóját. Riválisa, Soumaila Cissé gratulált Keitának és sok sikert kívánt neki. Az első fordulóban Keita a szavazatok 40 százalékát szerezte meg, míg Cissé 19 százalékot kapott. Az első forduló eredményeit Cissé nem volt hajlandó elfogadni, mert szerinte csalások történtek. Cissé és pártja akkor azt mondta, hogy legalább 400 ezer szavazat volt érvénytelen. A mali alkotmánybíróság viszont elutasította a Cissé és tábora által felhozott vádakat.
A második forduló után Cissé már elismerte választási vereségét és személyesen gratulált riválisának, aki a szavazatok 77,61 százalékát szerezte meg. Az EU megfigyelő missziójának vezetője, Louis Michel elégedetten nyilatkozott a mali elnökválasztásról és elmondása szerint a folyamat átlátható volt. Az Afrikai Unió megfigyelői is meg voltak elégedve a választás menetével. Ezzel remélhetőleg lezárul a közép-afrikai országban egy meglehetősen zavaros időszak, amelyben még a nemzetközi erők beavatkozására is szükség volt az iszlamisták térnyerése miatt.
Magunk mögött hagyva az augusztust, meglehetősen izgalmas, akár még a világ jelenlegi folyását is megváltoztató voksolásokra kerül majd sor szeptemberben. A legnagyobb jelentőséggel a németországi parlamenti választás bír, amely roppant kiélezett eredményt hozhat. Bár az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata-Keresztényszociális Unión (CDU-CSU) minden felmérés szerint magabiztosan vezet, de könnyen koalíciós társ nélkül maradhatnak. A baloldali térfélen a biztos győzelemhez szükség lenne a posztkommunista Die Linke bevonásra, de ettől eddig mind a szociáldemokraták, mind a Zöldek ódzkodnak.
Szeptember 7-én Ausztrália lakossága járul az urnákhoz, ahol könnyen lehet, hogy véget ér a baloldali Munkáspárt 2007 óta tartó kormányzása, de egyelőre meglehetősen kiszámíthatatlan, hogy mi is fog majd történni. Két nappal ezt követően Norvégia járul az urnákhoz, ahol szinte teljesen biztosra lehet venni a Munkáspárt sima bukását. A Jens Stoltenberg vezette baloldali–zöld koalíció 2005 óta vezeti az országot, és most úgy tűnik, a norvégok valami újra vágynak, miközben a miniszterelnök a kampány során még taxisnak is kiadta magát, hogy valamicskét növelje a népszerűségét.
A német választás mellett a szeptember 29-i ausztriai voksolásnak lehet kihatása Magyarországra. A támogatottsági adatokat látva a „sógoroknál” minden bizonnyal folytatódik a néppárti–szociáldemokrata nagykoalíció, bár a korábbiakkal szemben lényegesen kevesebb parlamenti hellyel fognak rendelkezni a velük szemben növekvő elégedetlenség miatt. Összességében nagyon izgalmas hónap előtt állunk, amely alapvetően rajzolhatja át a világ politikai térképét.
Fölényes győzelmeket, de meglepő bukásokat is hoztak a júliusi parlamenti- és elnökválasztások, amelyeket világszerte tartottak. Mivel sem Európában, sem Észak-Amerikában nem tartottak országos választást, így jóval kisebb figyelem irányult ezekre a megmérettetésekre, leszámítva a japán felsőházi választásokat, ahol gyakorlatilag porrá zúzták a baloldali ellenzéket.
Kormányváltásokat és egyben a világpolitikát a későbbiekben alapvetően átformáló változást is hoztak a júniusi választások világszerte. Olaszországban és Albániában a baloldali erők diadalmaskodtak, míg Iránban nyolc év után véget ért az Ahmedinezsád-korszak, az új elnök békülékenyebb hangot ütött meg a Nyugattal.
Bulgáriában és Pakisztánban kormányváltást hozott a májusi parlamenti választás, míg Nagy-Britanniában az unióból való kilépést szorgalmazó függetlenségi párt előretörését regisztrálhattuk.
A kormányzó baloldali erők vereségével zárultak az április külföldi választások, amelyek közül az izlandi parlamenti és az első horvátországi európai parlamenti voksolás emelkedett ki. A Venezuelában és Montenegróban tartott elnökválasztásokon bár a kormányzó baloldali jelöltek futottak be, de sikerük lényegesen kisebb arányú volt, mint azt várták.
Jobboldali és baloldali sikereket egyaránt hoztak a márciusban világszerte tartott elnök-, parlamenti, vagy éppen önkormányzati választások. Ausztriában megkezdődött az idei választási menetelés, amelynek a végén új parlamentet választanak a „sógorok”, míg Svájcban népszavazáson döntöttek a mértéktelen javadalmazások elharapózásának megakadályozásáról.
Kormányváltások, fényes győzelmek, valamint egy elképesztő patthelyzet jellemezte a februárban tartott választásokat világszerte. A legnagyobb figyelmet az olaszországi választások kapták, ahol csúfosan megbukott Mario Monti, a helyi Bajnai Gordon mozgalma, valamint Silvio Berlusconi ismételten vert helyzetből állt föl.
Meglehetősen izgalmas változások történtek a világ választási térképén 2013 januárjában, mivel új elnöke lett Csehországnak, valamint eléggé összekuszálódott a kép Izraelben. Ausztriában a sorkötelezettség fenntartására voksoltak, míg Bulgáriában a többség szeretett volna egy új atomerőművet, de a referendum érvénytelen lett.
