Vlagyimir Putyin orosz elnök a múlt hét elején jelentette be a Déli Áramlat-projekt leállítását. Mára körvonalazódik, hogy a visszavonulónak tűnt lépéssel a kontinensnyi ország valójában új frontot nyitott, méghozzá a Moszkvával folyvást konfrontálódó Brüsszel felé. Hogyan is? Európa jelentős része a Déli Áramlat nélkül is kapna az orosz energiából, csak drágábban, ugyanis Moszkva Törökország felé fordítja az új gigavezetéket, a törökök pedig ráteszik a maguk tranzitdíját arra a gázra, amit eddig „nagykeráron” vett Európa. Ennek árfelhajtó hatásán kívül térségünknek még azzal is számolnia kell, hogy – mint erre számos szakértő rámutat – a vezetékhez csatlakozás költségeit újra kell tervezni.
Ebből az optikából az sem szorul már magyarázatra, mekkora térségbeli versenyelőnyt és stabilitást jelenthet Magyarországnak, hogy energiakiszolgáltatottságát 2010 után jelentősen csökkentette az energiacégek visszavételével, s ma már egy expanzív vállalaton keresztül (Mol) térségi szövetségeket is kezdeményez. Az Európai Unió viszont magyarázhatja majd az elégedetlenkedő országoknak, hogy miért annyi az annyi – nem csoda, hogy máris mintha úgy tűnne, az újsütetű EB-elnök, Jean-Claude Juncker szinte könyörög az oroszoknak, mégis folytatódjon a Déli Áramlat építése.
Menjünk sorban, melyik országban mi történt Putyin bejelentése óta, míg el nem érünk az elforgatott gázvezetékig, Törökországig.
Az EU egyik szegény pólusa, Bulgária – mint ez Boriszov miniszterelnök nyilatkozatából alább kiderül – biztosra vette, hogy a GDP-t felhajtó költségvetési bevételt jelenthet az országukon át vezető kábel – talán már el is költötték a pénzt. A Déli Áramlat szempontjából az első napokban egyébként a legfontosabbnak Bulgária tűnt, Putyin ugyanis – szóban – Szófia „akadékoskodására” hivatkozta függesztette fel a projektet. Az ellenzék máris felült a lóra, s azonnal benyújtottak egy Déli Áramlatot támogató javaslatot, mire Bojko Boriszov miniszterelnök kiállt a parlament nyilvánossága elé, és azt mondta, az oroszok oldalán pattog a labda, mindenki őrizze meg a nyugalmát. – Vannak olyan kérdések, amelyeket szeretnék megvitatni az Európai Bizottság képviselőivel – tette még hozzá. Mindez december elején volt, a gyors körbenézés után már a szófiai kormány is azt látja, a Déli Áramlat nélkül nagyon nehéz lesz, sőt, Brüsszelhez is fordult hétfőn: „A jövőben is támogatni fogom azt az álláspontot, hogy a Déli Áramlatnak bolgár területen kell áthaladnia, miután ez hasznos az országnak. A tervből származó közvetett bevételek sokkal nagyobbak, mint a tranzitdíjból származó, ígért 400 millió euró. Brüsszelbe küldjük Tomiszlav Doncsev miniszterelnök-helyettest és Temenuzska Petkova energiaügyi minisztert, ragaszkodni fogunk a Déli Áramlat építésének az uniós szabályokkal összhangban megvalósuló folytatásához.”
Decemberben indult volna a Déli Áramlat tengeri szakaszának építése Szerbia felé. Vojiszlav Vuletic, a Szerb Gázegyesület elnöke a múlt heti bejelentés után rögtön megfogalmazta, hogy ha Európa nem kér a vezetékből, egyszerűen elfordítják azt a taktikázó oroszok. „Európa térdre fog borulni, és könyörögni fog Putyinnak, hogy építse meg a Déli Áramlatot” – szögezte le Vuletic, hozzátéve, hogy ebbe az irányba hat az európai gázéhség is. Hogy Szerbia maga is mennyire éhes, a hivatalos álláspont is érzékelteti: Belgrád nem veszi készpénznek, hogy végleg leállt a Déli Áramlat, annál is inkább, mert Szerbia szerint nincs alternatívája a vezetéknek, ezt adta Vlagyimir Putyin értésére hétfőn telefonon Tomislav Nikolic államfő. Bulgáriához hasonlóan Szerbia GDP-jén is jelentősen dobhatott volna a vezeték, és ha netán elköltötték a számított bevételt, bajba kerülhetnek.
Hazánk az északi szomszéddal fűzi épp legszorosabbra a viszonyát: hónapok kérdése, és üzembe áll a két országot összekötő gázvezeték, részeként a Lengyelországtól Horvátországig érő EU-s folyosónak. Ha ráadásul a Mol – illetve a Mol-csoportba tartozó Slovnaft – nagy bősi vásárlási terve sikeres lesz a szlovák energiapiacon, fontos szereplőkké válunk együtt 2022 után, amikor Németország bezárja atomerőműveit.
Átrendeződőben a cseh piac, kivonulóban vannak az oroszok, a Lukoil töltőállomásait már el is adták – az orosz visszahúzódás területein egyébként is gyarapodó Molnak.
Az orosz államfő hétfői bejelentésére Szijjártó Péter úgy reagált, hogy Magyarország energiaellátásának biztonsága érdekében további lehetőségeket kell keresni, és e lehetőségek között kiemelt helyen szerepel az Azerbajdzsánból a Déli Folyosón keresztül érkező gáz Közép-Európába juttatása. Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában is arra utalt, hogy a Déli Áramlat gázvezeték dossziéja bezárult, a magyar érdek azonban továbbra is az, hogy „legyen olyan gázvezeték, amely Magyarországra jön, és elkerüli Ukrajnát”.
Románia a földgázzal kapcsolatos infrastrukturális beruházások terén a közeljövőben a fekete-tengeri földgázra koncentrál. Razvan Nicolescu energetikai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kedden, tehát a bejelentést követően azonnal arról beszélt, hogy 230 millió eurós beruházással vezetnék el a Fekete-tengerben található gázt Podisorba, onnan csatlakozna az be az országos hálózatba – a Mediafax összeállítása szerint. A Romania Libera közben arra következtet, újra eljöhet az ideje a Déli Áramlat miatt polcra tett Agri-projekt leporolásának, amellyel Grúzián és Konstancán át azeri gáz érkezhetne. Mindazonáltal a román Transgaz vállalat most épp örül, mert a Déli Áramlaton keresztül csak kerülőúton jutott volna az országba az orosz energia – a román állam önszántából maradt ki az orosz projektből. A Hotnews.ro a „nagy egészet” is próbálja megragadni cikkében: amíg nincs egy jól szervezett, egész Európát átszövő gázhálózat, probléma marad a kontinens energetikai sebezhetősége.
Nem kezdi el a munkát a Castoro Sei. Az olasz ENI leányvállalata, a Saipem ugyanis megkapta az utasítást, hogy állítsa le a Déli Áramlat 930 kilométeresre tervezett tengeri szakaszán a munkálatokat. Így aztán a hatalmas csőfektető hajó egyelőre nem mutathatja meg, mit is tud. Talán majd később, de akkor a csőkígyó alighanem már nem a Fekete-tenger túlsó végén, Várnánál, hanem jóval közelebb, a török partoknál bukkan majd ki a tengerből.
A Kitekintő.hu posztszovjet térségi szakértője mindeközben a TV2 egy múlt heti háttérműsorában szintén arra a figyelemre méltó részletre mutat rá, hogy a gázvezetékkel kapcsolatos döntés nem kihátrálást jelent, hanem tulajdonképpen a vezeték „90 fokkal történő elforgatását”, ami így nem nyugati, hanem déli irányba visz majd gázt Törökország és Görögország, így kerülőúton Európa felé, s a kapacitás megtartásával még presztízscsökkenést sem szenved el Vlagyimir Putyin, aki így egyszerűen áthárítja a dráguló gáz felelősségét az EU-ra. Még egy adalék: a török irányba az oroszok sokkal olcsóbban tudnak építkezni, ezzel kapcsolatban már előre is merészkedtek, megállapodtak ugyanis egy 63 milliárd köbméteres évenkénti teljesítményű csőről.
Egyes kommentárok (például Welt.de, German.ruvr.ru) nem morfondírozzák túl a putyini lépést, szerintük az oroszok rövidre zárták a vezetékkel kapcsolatos dél-európai politizálás kérdését. Mások egyszerűen azt állapítják meg, valószínűleg nem gondolta a Gazprom rentábilisnak az európai kábelt.
A Hídfő.net-en olvasható összeállítás arra kapirgál, hogy ha nem Európában, akkor máshol adják el a Déli Áramlatba szánt orosz gázt.
Brüsszel tehát tiltakozásával és oroszellenes politikájával tehát elérte, hogy Európában drágább lesz a gáz, amivel magára is haragít, illetve energiabizonytalanságban hagy egy sor tagállamot, Törökországot pedig szankciós politikájával térségi gáznagyhatalommá teszi.
