Putyin megnyitotta az új frontot – Brüsszel felé

Az EU pedig magyarázkodhat majd, ha drágul a gáz, és ha Törökország megkezdi energia-nagyhatalmi működését.

Decemberben indult volna a Déli Áramlat tengeri szakaszának építése Szerbia felé. Vojiszlav Vuletic, a Szerb Gázegyesület elnöke a múlt heti bejelentés után rögtön megfogalmazta, hogy ha Európa nem kér a vezetékből, egyszerűen elfordítják azt a taktikázó oroszok. „Európa térdre fog borulni, és könyörögni fog Putyinnak, hogy építse meg a Déli Áramlatot” – szögezte le Vuletic, hozzátéve, hogy ebbe az irányba hat az európai gázéhség is. Hogy Szerbia maga is mennyire éhes, a hivatalos álláspont is érzékelteti: Belgrád nem veszi készpénznek, hogy végleg leállt a Déli Áramlat, annál is inkább, mert Szerbia szerint nincs alternatívája a vezetéknek, ezt adta Vlagyimir Putyin értésére hétfőn telefonon Tomislav Nikolic államfő. Bulgáriához hasonlóan Szerbia GDP-jén is jelentősen dobhatott volna a vezeték, és ha netán elköltötték a számított bevételt, bajba kerülhetnek.

Hazánk az északi szomszéddal fűzi épp legszorosabbra a viszonyát: hónapok kérdése, és üzembe áll a két országot összekötő gázvezeték, részeként a Lengyelországtól Horvátországig érő EU-s folyosónak. Ha ráadásul a Mol – illetve a Mol-csoportba tartozó Slovnaft – nagy bősi vásárlási terve sikeres lesz a szlovák energiapiacon, fontos szereplőkké válunk együtt 2022 után, amikor Németország bezárja atomerőműveit.

Átrendeződőben a cseh piac, kivonulóban vannak az oroszok, a Lukoil töltőállomásait már el is adták – az orosz visszahúzódás területein egyébként is gyarapodó Molnak.

Az orosz államfő hétfői bejelentésére Szijjártó Péter úgy reagált, hogy Magyarország energiaellátásának biztonsága érdekében további lehetőségeket kell keresni, és e lehetőségek között kiemelt helyen szerepel az Azerbajdzsánból a Déli Folyosón keresztül érkező gáz Közép-Európába juttatása. Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában is arra utalt, hogy a Déli Áramlat gázvezeték dossziéja bezárult, a magyar érdek azonban továbbra is az, hogy „legyen olyan gázvezeték, amely Magyarországra jön, és elkerüli Ukrajnát”.

Románia a földgázzal kapcsolatos infrastrukturális beruházások terén a közeljövőben a fekete-tengeri földgázra koncentrál. Razvan Nicolescu energetikai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kedden, tehát a bejelentést követően azonnal arról beszélt, hogy 230 millió eurós beruházással vezetnék el a Fekete-tengerben található gázt Podisorba, onnan csatlakozna az be az országos hálózatba – a Mediafax összeállítása szerint. A Romania Libera közben arra következtet, újra eljöhet az ideje a Déli Áramlat miatt polcra tett Agri-projekt leporolásának, amellyel Grúzián és Konstancán át azeri gáz érkezhetne. Mindazonáltal a román Transgaz vállalat most épp örül, mert a Déli Áramlaton keresztül csak kerülőúton jutott volna az országba az orosz energia – a román állam önszántából maradt ki az orosz projektből. A Hotnews.ro a „nagy egészet” is próbálja megragadni cikkében: amíg nincs egy jól szervezett, egész Európát átszövő gázhálózat, probléma marad a kontinens energetikai sebezhetősége.

Nem kezdi el a munkát a Castoro Sei. Az olasz ENI leányvállalata, a Saipem ugyanis megkapta az utasítást, hogy állítsa le a Déli Áramlat 930 kilométeresre tervezett tengeri szakaszán a munkálatokat. Így aztán a hatalmas csőfektető hajó egyelőre nem mutathatja meg, mit is tud. Talán majd később, de akkor a csőkígyó alighanem már nem a Fekete-tenger túlsó végén, Várnánál, hanem jóval közelebb, a török partoknál bukkan majd ki a tengerből.

A Kitekintő.hu posztszovjet térségi szakértője mindeközben a TV2 egy múlt heti háttérműsorában szintén arra a figyelemre méltó részletre mutat rá, hogy a gázvezetékkel kapcsolatos döntés nem kihátrálást jelent, hanem tulajdonképpen a vezeték „90 fokkal történő elforgatását”, ami így nem nyugati, hanem déli irányba visz majd gázt Törökország és Görögország, így kerülőúton Európa felé, s a kapacitás megtartásával még presztízscsökkenést sem szenved el Vlagyimir Putyin, aki így egyszerűen áthárítja a dráguló gáz felelősségét az EU-ra. Még egy adalék: a török irányba az oroszok sokkal olcsóbban tudnak építkezni, ezzel kapcsolatban már előre is merészkedtek, megállapodtak ugyanis egy 63 milliárd köbméteres évenkénti teljesítményű csőről.

„Ez itt a vég kezdete az európai végfelhasználókkal kötött szállítási szerződésekre összpontosító piaci stratégiánkban. Az EU ezentúl Törökországgal mint tranzitországgal áll majd kapcsolatban.”

Egyes kommentárok (például Welt.de, German.ruvr.ru) nem morfondírozzák túl a putyini lépést, szerintük az oroszok rövidre zárták a vezetékkel kapcsolatos dél-európai politizálás kérdését. Mások egyszerűen azt állapítják meg, valószínűleg nem gondolta a Gazprom rentábilisnak az európai kábelt.

A Hídfő.net-en olvasható összeállítás arra kapirgál, hogy ha nem Európában, akkor máshol adják el a Déli Áramlatba szánt orosz gázt.

Brüsszel tehát tiltakozásával és oroszellenes politikájával tehát elérte, hogy Európában drágább lesz a gáz, amivel magára is haragít, illetve energiabizonytalanságban hagy egy sor tagállamot, Törökországot pedig szankciós politikájával térségi gáznagyhatalommá teszi.