Semmibe vett női jogok – Iszlám előretörés az EU-ban

Az iszlám vallásban nem valósul meg a nők egyenjogúsága, ezért az nem fér össze az EU értékeivel – emeli ki a Századvég legfrissebb elemzésében.

A vallási előírások is ráerősítenek a problémákra, például néhány éve Egyiptomban botrányos helyzet alakult ki amiatt, hogy a ramadán böjt ünnepének végeztével, az önmegtartóztatás után sok kiéhezett egyiptomi férfi vetette rá magát védtelen nőkre. Elsősorban fiatalemberekből, tinédzserekből álló bandák fenyegették a nőket Kairó utcáin, de az üres sikátorok mellett már a mozik, szórakozóhelyek, parkok területén is veszélyt jelentettek az asszonyokra és lányokra.

A világszervezetek becslései alapján csak konzervatív adataink vannak arról, hogy mennyi embert érinthet az emberkereskedelem az iszlám dominálta világban: egyes adatok szerint a Dél-Ázsiából a Közel-Keletre irányuló emberkereskedelem az ezredforduló óta mintegy 200 ezer embert – az elmúlt évtizedben 3400 gyermeket – érintett. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hivatalos közlése szerint ma a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a rabszolgák száma nem éri el a negyedmilliót, ez a becslés azonban jóval alatta lehet a valós értéknek. A nők általánosan kiszolgáltatottabb helyzetén belül érdemes megjegyezni, hogy az iszlám jogrendű országokból – a Journal of Trauma Practice című lapban megjelent egyik tanulmány szerint – a prostitúcióban élő nők 89 százaléka akart elmenekülni.

Az írás szerint a prostitúcióban részt vevő nők 60-75 százaléka szenvedett el nemi erőszakot, 70-95 százalékukat fizikailag támadták meg. A 2015 óta Európa egyes nagyvárosaiban (például Kölnben, Dortmundban) megtörtént szexuális zaklatások jól mutatják, hogy ez az iszlám társadalmakban sokkal inkább megtűrt gyakorlat nemcsak a prostituáltakra, hanem általában a nőkre is komoly veszélyt jelenthet.

A molesztálás járványként képes elterjedni iszlám többségű nagyvárosokban, amelynek akár teljesen fátyolozott asszonyok, akár külföldi újságírók is áldozatai lehetnek, mint azt például az egyiptomi események is megmutatták 2011–12 környékén. A muszlim férfiak által elkövetett bűncselekmények hatására, bár Egyiptom-szerte szerveződni kezdtek nővédő egyesületek és mozgalmak, az elmúlt években nyilvánvalóvá vált az iszlámra építő nőmozgalmak azon jellemzője, hogy visszautasítják az Európában közkeletű felfogásokat, a nyugati minták alapján történő fellépést.

Ők ugyanis a nők társadalmi elnyomását – részben jogosan – az iszlámból próbálják eredeztetni, azonban mégiscsak annak keretein belül maradnak, s valamiképpen a vallási

intézményeken keresztül kívánják megváltoztatni az iszlám többségű országokra jellemző patriarchális berendezkedést, s olyan kérdésekre koncentrálnak, hogy ugyanolyan létjogosultsága van-e pl. a női imámoknak is, mint férfi társaiknak.

Az iszlám előretörése Európában

Az iszlámban és más, a modern európai felfogástól gyökeresen eltérő vallási világképekben a női egyenjogúság nem érvényesül, amit most már Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban jól láthatunk. A hírekben hallhattunk svéd, londoni vagy párizsi esetekről, amelyek a nők alávetett szerepét mutatják egyes bevándorlói (főleg muszlim) csoportok kultúrájában, mely csoportok már egész városrészeket „foglaltak el”.

Németországban csak a fővárosban tucatnyi no-go zóna létezik, ahol adott esetben már a kávézókba, éttermekbe sem tehetik be a lábukat nők, lányok, asszonyok, illetve akár az erőszak megjelenésétől is tarthatnak, és a kihágások kapcsán immár a párhuzamos – iszlám szellemű – jogrend szabályai juthatnak érvényre. (Ilyen részek lehetnek Berlinben például Charlottenburg Wilmersdorf, Friedrichshain-Kreuzberg, Berlin-Neukölln vagy Schöneberg, de Bonn, Dortmund, Frankfurt, Köln vagy München egyes részeit is említhetjük.)

Az iszlám vallási, jogi és erkölcsi felfogás a példák alapján szinte egyáltalán nem egyeztethető össze az Európai Unió alapszerződéseinek szellemével, valamint a másodlagos jogforrásokban testet öltő EU-s jogalkotás normáival. A szerződésekben lefektetett elvek és célkitűzések megvalósulására és az ezeken alapuló modern közösségi jogrendszer vívmányaira jelent kihívást az a folyamat, amely a nemi és egyéb diszkrimináció különböző formáit elfogadó és alkalmazó civilizáció és jogrend térnyerését segíti elő az európai kontinens nyugati felében.