Vakító tűzgömb és fekete eső

1945. augusztus 6-án 8.15-kor vakító kékesfehér fény lobbant Hirosima városa felett, az azt követő mennydörgést pedig egy hirtelen égbe szökő gombafelhő és fekete eső követte. A Little Boynak elkeresztelt atombomba azonnal elpusztított mindent; a halottak és a romok városává tette a japán települést. Noha a világ legelső atomcsapásának évfordulóján a nemzetközi közösség rendre megfogadja, „soha többé”, napjaink fegyverkezési versenye azt bizonyítja, hogy az idő múlása megfakította az emlékeket és üressé tette e szavakat. A katasztrófa túlélői, a hibakusák felvették a harcot a felejtéssel, saját tanúvallomá­saikkal azt üzenik: a globális vetélkedés mérhetetlenül sok személyes szenvedéssel jár.

Hatakejama Hiroko egyike a túlélőknek. A hibakusák nem hagyják feledésbe merülni az ország legsötétebb napját Fotó: Tóth Loretta

Hatakejama Hiroko egyike a túlélőknek. A hibakusák nem hagyják feledésbe merülni az ország legsötétebb napját
Fotó: Tóth Loretta

A dúsított urániumot tartalmazó atombomba a Motojasu folyó keleti partján álló, akkor kereskedelmi épületként szolgáló dómba csapódott bele: ez az építmény volt az egyetlen, ami állva maradt a területen, a robbanás helyétől számított 1,2 kilométeres sugarú körben minden más a földdel vált egyenlővé. A mostanra Genbaku, azaz atombomba-kupolának keresztelt épület azért vészelte át ilyen jó állapotban a becsapódást, mert annyira közel helyezkedett el az epicentrumhoz, hogy a rengéshullámok szinte teljesen függőlegesen hatottak rá.

A he­lyiek erőfeszítéseinek ­köszönhetően pedig máig változatlan állapotban emlékeztet az emberiség által épített legpusztítóbb erő következményeire, és egyúttal a nukleáris fegyverek maradéktalan megsemmisítésére. – Hatévesen ugyan még csak egy vékonyka lány voltam, de nem volt más választásom, szinte velem azonos nagyságú vödrökben kellett cipelnem a vizet a jajveszékelő sebesülteknek. Élénken él bennem, ahogy keservesen könyörögnek a szétszaggatott ruhákban mindenfelé fekvő, égési sérülésektől szenvedő emberek, miközben a fekete eső cseppjei hullottak az arcukba – emlékszik vissza a 80 éves hölgy. Akik a robbanás közvetlen közelében tartózkodtak, szó szerint elégtek, nem maradt utánuk semmi más, csak egy fekete folt a kövön.

„Hirosima árnyékai” közül az egyik legismertebb a becsapódáskor a Genbaku-dóm lépcsőjén a nyitásra várakozó férfié: árnyéka örökre beleégett a lépcsőbe, és máig emlékeztet Japán legsötétebb napjára. – Szerencsém volt, hogy kellő távolságban voltam. A bomba tűzgömbje olyan erősen izzott, akár a Nap, pusztítása pedig nem hagyott maga után semmit, csak halottakat és nyílt sebekkel rángatózó embereket. Mindenki csak vizet akart, de nem adhattunk nekik, mert azt mondták, aki iszik, azonnal meghal – magyarázza Hatakejama Hiroko.

Több tízezer gyermek tűnt el nyomtalanul. Egy-egy megszenesedett tárgy maradt utánuk, amelyet ma a dómmal szemben található Hirosima Béke Emlékmúzeumban őriznek. Az áldozatok számáról csak becslések vannak: a hirosimai emlékművön 61 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette számukat. A többség halálát nem a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közepette vesztették életüket.

Az atombombát augusztus 9-én Nagaszaki városára is ledobták, újabb 60-80 ezer ember halálát okozva. Az elsődleges célpontnak kijelölt Kokura városát az mentette meg, hogy aznap felhő és füst borította. Nukleáris fegyvert háborús körülmények között mindmáig csak e két alkalommal robbantottak fel. Hat nappal később, augusztus 15-én Hirohito japán császár rádióbeszédben jelentette be a feltétel nélküli megadást. A döntésben az atombomba rettentő hatásán kívül az is szerepet játszott, hogy augusztus 8-án a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, végleg kilátástalanná téve a további harcot. A feltétel nélküli kapitulációról szóló dokumentumot szeptember 2-án írták alá, ezzel a csendes-óceáni hadszíntéren is véget ért a második világháború.

A Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák, vagyis a Little Boy és a Fat Man nemcsak az áldozatul esett városokba vésett soha be nem gyógyuló sebhelyet, de a japán kulturális emlékezetbe is. A pacifizmusára büszke szigetországban pedig éppen ezért máig fontos kiállni a békéért. Hirosima polgármestere az idei évfordulót például arra használja, hogy az egyre növekvő nemzetközi feszültségek közepette figyelmeztesse a tokiói kormányt: mutasson példát, és csatlakozzon az ENSZ 2017-es, atomfegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződéséhez. A dokumentumot egyébként százhuszonkét ország hagyta jóvá, azonban éppen azok nem, akik nyíltan vagy gyaníthatóan atomfegyverrel rendelkeznek.