– Véleménycikke jelent meg a minap a Magyarországgal szembeni európai és amerikai kettős mércéről. Mi késztette ennek megírására?
– Hosszú évek óta foglalkozom a kormányzás kérdéseivel: azzal, hogy a globális intézmények irányítanak-e, amelyekről egyesek azt tartják, felsőbbrendűek a nemzetállamoknál, illetve azzal, mit jelent ez a demokrácia szempontjából. Könyvem is megjelent ebben a témában Szuverenitás vagy alávetettség címmel. Ez izgalmas kérdés az Egyesült Államokban, de Európában is, egészen a kilencvenes évek elejére, a berlini fal leomlása utáni időre visszavezethetően. A kérdés az, hogy például Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot – amelyek ma már az Európai Unió tagjai – a magyar, a lengyel és a cseh nép irányítja-e vagy pedig nemzetek feletti intézmények, amelyek egyre meghatározóbbakká váltak és egyre több hatáskört vontak magukhoz. De a briteknél is fontos kérdés volt ez a brexit kapcsán.
– Cikkében többek között Ursula von der Leyent, Donald Tuskot és Anne Applebaum amerikai újságírónőt – Radosław Sikorski lengyel politikusnak, Tusk párttársának a feleségét – említi a Magyarországot kipécézők között. Mi hajtja őket ebben? Miért ilyen lényeges nekik Magyarország?
– Azért, mert szókimondó a miniszterelnökük. Vannak más európai vezetők is, akik nem szívlelik Brüsszel keménykezűségét, de nem mondják ezt ki olyan nyíltan, mint Orbán Viktor, aki a migrációs politikában is szembehelyezkedett az EU-val. Ez rendkívül irritáló az ottani elit számára. El akarják hallgattatni.
– Orbán 2010 óta minden választást megnyert. Elképzelhető-e, hogy azért is tartanak tőle és fékezik, hogy ne inspirálja Nyugaton a hozzá hasonlóan gondolkodókat?
– Igen, egyetértek, ez Franciaországban, Ausztriában és Olaszországban is szempont. Februárban Rómában magam is részt vettem egy a nemzeti konzervativizmus témájának szentelt nagyszabású konferencián, amelyen Orbán Viktor is beszédet tartott. Egész Európából érkeztek felszólalók, így Emmanuel Macron francia elnök bírálói vagy a brexit brit hívei. Orbán ennek a nemzeti konzervatívnak, demokratikus nacionalizmusnak vagy demokratikus szuverenitásnak is nevezhető gondolatnak az egyik első szószólója, amely ma már Európa-szerte terjed. Emberek a legkülönbözőbb országokban nemzeti kormányzást akarnak. Populistának kiáltják ki őket, ám valójában demokratikus patrióták.