A szigetország és az Egyesült Államok között 1999-ben lépett életbe az úgynevezett Látogató erők megállapodás, amely része egy több egyezményt magába foglaló stratégiai szövetségnek az egykori gyarmat és gyarmattartó között. Eszerint amerikai csapatok folyamatosan jelen vannak az országban, oktatnak és együtt gyakorlatoznak a helyi katonákkal, de szükség szerint segítséget is nyújtanak. Ez legutóbb Marawi városának három évvel ezelőtti ostromakor bizonyult kritikus fontosságúnak: a települést a hadsereg szabadította fel az Iszlám Állam dzsihadista szervezethez köthető lázadók uralma alól. Az amerikai segítségnyújtás a déli szigetcsoportok között tevékenykedő kalózok, iszlamista és kommunista lázadók visszaszorításában nyújtott támogatásra is kiterjed.
Ennél sokkal fontosabb viszont, hogy geopolitikai szempontból a Kína területfoglaló tevékenységét megállítani törekvő stratégia egyik oszlopa az amerikai–Fülöp-szigeteki együttműködés. A Látogató erők megállapodását sok kritika éri: van, aki az ország szuverenitását félti, mások az amerikai imperialista törekvések és a filippínó szervilitás megtestesülését látják benne, de a katonai vezetők nagyra értékelik.
Az ország külpolitikáját új alapokra helyező, Kínával szoros baráti kapcsolatra törekvő, 2016 óta hatalmon lévő Rodrigo Duterte elnök már korábban is nyíltan vállalt konfliktust Amerikával. A fordulópontot az jelentette, amikor az Egyesült Államok indoklás nélkül visszavonta Ronald dela Rosa szenátor vízumát. A Szikla becenévre hallgató Dela Rosa az elnök régi szövetségese, akit Duterte – még Davao városának polgármestereként – karolt fel, majd tett országos rendőrfőkapitánnyá. A politikai pályára lépett bizalmas volt az elnök rendpárti programjának az arca, és a hírhedtté vált, több ezer halálos áldozattal járó drogellenes háború irányítója. Bár Washington nem adott hivatalos indoklást, tudni lehet, hogy több olyan Fülöp-szigeteki politikus beutazását is megtagadták, akik Duterte egy kritikusának bebörtönzésében érintettek voltak.