Várhelyi Olivér: Büszke magyar vagyok!

Ma egy éve, hogy munkába állt az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság, a soraiban Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztossal. A magyar bizottsági tag a koronavírus-válság közepette is eredményes munkát folytatott, az elmúlt évben sikeresen teljesített célokról lapunknak adott nagyinterjúban beszélt. – Válságidőkben lehet igazán megmutatni, hogy nekünk is érdekünk a szomszédaink jóléte és prosperitása – mondta a bővítési biztos, aki szerint a nyugat-balkáni bővítés ma újból az Európai Unió egyik prioritása. Várhelyi Olivér arra a kérdésünkre is kendőzetlenül válaszolt, hogy a magyar kormány és az EU közötti jogviták hatással vannak-e a bizottsági munkájára.

Olivér Várhelyi 2020 augusztusában Tuniszban. Fotó: Dati Bendo Forrás: EU Commission Audiovisual

– Ma egy éve, hogy hivatalba lépett bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztosként. Egy korábbi interjúnkban arról beszélt, hogy a kinevezésekor sok feladatot szabott ki magának. Az elmúlt egy évben ezekből mennyit sikerül megvalósítani?

– Nehéz erről az egy évről beszélni. Az Európai Bizottság tavaly ilyenkor egy részletes és határozott munkaprogrammal lépett hivatalba. Ebben kiemelt jelentősége volt a portfóliómnak, hiszen az Európai Unió közvetlen szomszédságában való jelenlétét jócskán meg kellett erősíteni. Európa elismertségét emellett a nemzetközi porondon is emelni kellett. A hivatalban töltött időből körülbelül másfél hónap telt el, amikor a koronavírus-járvány szó szerint oldalba kapott minket. Az EU történetében eddig példátlan, kettős válság jött: az emberéletek mentése, a közegészségügyi krízis kezelése mellett szinte pillanatok alatt egy gazdasági válságban is benne találtuk magunkat. A bizottság korábbi, békeidőbeli célkitűzései hirtelen már nem voltak adottak és nyilvánvalók. Az én személyes dilemmám pedig az volt, hogy ilyen körülmények között az európai partnereket feltehetőleg nem a bővítési és szomszédságpolitikai kérdések foglalkoztatják majd.

Magától adódott tehát a kérdés: mi legyen azokkal a feladatokkal, amiket Von der Leyen elnök asszony a megbízólevelemben megfogalmazott? Végül arra jutottam, hogy a két kihívás nem zárja ki egymást. Sőt, válságidőkben lehet igazán megmutatni, hogy nekünk is érdekünk a szomszédaink jóléte és prosperitása, tehát együtt kell kezelnünk a válságot velük. Így februártól lényegében két munkakört vettem fel: a járványkezelés terén is meg kellett felelni, illetve teljesíteni kellett az eredetileg rám bízott feladatokat.

– Említette a megbízólevelét. Az abban foglalt célok alapján még a kettő munkakör jelentette kihívást is sikeresen teljesítette, szinte minden dimenzióban előrelépést ért el. Érez elégedettséget?

– A lényeg, hogy akikért dolgozom, elégedettek legyenek az elvégzett munkámmal. A Nyugat-Balkán integrációja terén valóban látványos eredményeket értünk el az elmúlt évben. Világos feladatom volt, hogy a térséget hozzam közelebb Európához, újítsuk meg, mélyítsük el a kapcsolatainkat velük, illetve hogy megállapodás jöjjön létre az Észak-Macedóniával és Albániával való csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Erre márciusban mondtak igent a tagállamok, miközben már azon is dolgozni kellett, hogy a járványhelyzetben segítséget nyújtsunk, elsőként a nyugat-balkáni országoknak, akikkel osztozunk a kontinensen. Rendkívül komoly forrásokat mobilizáltunk, nemcsak maszkokat, egészségügyi felszereléseket, lélegeztetőgépeket szállítottunk, hanem a gazdaságok túléléséhez is hozzájárultunk. Segítettük a kis- és középvállalkozásokat, a bankok likviditásának fenntartását, hiteleztünk a finanszírozási problémákkal küzdőknek. Összesen 3,3 milliárd euró értékben dobtunk mentőövet a térségnek. A válságkezelésben szinte tagországként kezeltük a Nyugat-Balkán államait. Gyors, hatékony és eredményes volt a segítségünk. Ha valamire, hát erre igazán büszke vagyok. Emellett természetesen a déli és a keleti partnerekről sem feledkeztünk meg: előbbiek esetében 2,3 milliárd, utóbbiaknál pedig egy milliárd eurót mobilizáltunk, és a balkániakhoz hasonló segítséget tudtunk nyújtani. A megbízólevelemben megfogalmazott feladatok között egyébként szintén szerepel, hogy új prioritásokat határozzak meg mind a déli, mind pedig a keleti partnerek számára. Ugyanígy a csatlakozási folyamat reformja is a feladatom volt. Mindegyik területen teljesítettünk az elmúlt évben, és a továbbiakban is az új bizottság által lerakott, megújult alapokon folytatjuk az európai jelenlét erősítését.

– Októberben járt is a Nyugat-Balkánon. Milyen visszacsatolást kapott az uniós segítséggel kapcsolatban?

– Mindig könnyű a látogatás, ha az ember jó híreket visz! Szeptemberben ugyanis döntöttünk egy átfogó gazdasági és beruházási csomagról, amelynek keretében gyakorlatilag a térség GDP-jének egyharmadát mozgatjuk meg. Mintegy 28 milliárd euróról beszélünk. Mind a gazdasági csomag, mind az új bővítési metodológia pozitív fogadtatásra lelt. A nyugat-balkáni partnerek azt is egybehangzóan tudatták: érződik, hogy az utóbbi időben előnyére változott az unióval fenntartott viszonyuk. Ma sokkal nagyobb elköteleződést látnak a részünkről az irányukba.

Régóta beteljesületlen vágyuk volt ez, vártak arra, hogy az EU ténylegesen nyisson feléjük. Teljesen új helyzet állt elő, a nyugat-balkáni bővítés ma újból az Európai Unió egyik prioritása.

Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos Szkojéban, 2020. október 7-én.
Fotó: Robert Atanasovski / Európai Bizottság

– Bulgária jelenleg nem támogatja az EU által javasolt tárgyalási keretet, így egyelőre blokkolja a csatlakozási tárgyalások hivatalos indulását Észak-Macedóniával. Jöhet még idén zöld jelzés Szófiából?

– Olyan akadály ez most előttünk, amit semmiképp sem szabad lebecsülnünk. Optimista ember vagyok, így nagyon bízom benne, hogy az év hátralévő napjai előrevezetnek majd az ügyben. Én magam is aktívan dolgozom a megoldás keresésében. Tudjuk, hogy a Balkán mindennapjait ma is meghatározó, érzékeny kérdésekről beszélünk, amelyeknek rendkívüli érzelmi töltetük van. Ugyanakkor soha nem lesz jobb alkalom ezek tisztázására! Mindegyik fél tudja, hogy kár lenne kihagyni a lehetőséget, amit a megújult bővítési stratégiánk kínál a tagállamoknak és a tagjelölteknek egyaránt.

– Egy bővítési biztos feladatát mennyire nehezíti meg, hogy a járványhelyzetben szinte már kivételesnek számítanak a nyugat-balkánihoz hasonló munkautak?

– Mielőtt elkezdtem biztosként dolgozni, az illetékes főigazgatóval megtárgyaltuk, hogy milyen munkamegosztásban biztosítsuk a jelenlétünket a hozzánk tartozó régiókban. A portfólió jellegéből adódóan valóban rengeteg a találkozó és nagyon sok emberrel kell egyeztetni. Ebben az intézményben pedig az volt a módi, hogy minél több helyre utazzunk. Nemzeti adminisztrációból jövök, tehát sokáig úgy gondoltam a bizottságra, mint egy meghatározó gazdasági és politikai erő megtestesítőjére. Nem teljesen értettem, hogy a sok utazás mellett mikor jut idő a stratégiaalkotásra, az átfogó javaslatok előkészítésére.

Így felvetettem a főigazgatónak, hogy akár jöhetnének gyakrabban a partnerek is hozzánk, hiszen ezzel a régió is több közfigyelmet kaphatna itt Brüsszelben. Utólag úgy hallottam, hogy a kijelentésem felvert pár hullámot. Mindenesetre meggyőződésem, hogy akkor van értelme utazni, ha a munkaútnak konkrét eredménye, üzenete van.

Érdekes helyzet, hogy a koronavírus-válság előtt ebből a szempontból inkább preferáltam a videókonferenciákat. A válságkezelés során az is bebizonyosodott, hogy a videókonferenciák sok esetben valódi alternatívát jelentenek, amikor fontos, hogy rövid idő alatt sok partnerrel tudjunk tárgyalni. Mostanra viszont már jelentős akadályt látok az utazási korlátozásokban. A legfontosabb munkautakat persze így is beiktatjuk. Szerencsére van miért mennünk. Én magam Marokkóba indulok legközelebb. Remélem, hogy rövidesen vége lesz ennek a rendkívüli helyzetnek, és visszanyerjük a személyes találkozókból fakadó előnyöket.

Várhelyi Olivér és az olasz-uniós delegáció 2020 augusztusában Tuniszban.
Fotó: EU Commission Audiovisual

– A nyáron is járt Észak-Afrikában, akkor olasz miniszterekkel együtt az illegális migráció elleni fellépésről egyeztettek Tunéziában. A déli partnereknek mennyire sürgető, hogy az uniós tagállamok mielőbb megegyezzenek a bizottság migrációs javaslatcsomagjáról?

– A migrációs kérdés java nem az én portfóliómhoz tartozik, én a harmadik országokkal való kapcsolattartásban, a külső dimenzió jelentette kihívások kezelésében vagyok érintett. A tagállamok között ennek fontosságában pedig lényegében egyetértés van: nem kétség, hogy a csomag legkönnyebben és leggyorsabban megvalósítható részéről beszélünk. Nincs vita abban, hogy a származási és tranzitországokat segíteni kell a migráció kiváltó okainak kezelésében, a határvédelemben, illetve abban, hogy megfelelő eljárásokat vezessenek be a visszaélések felszámolására és a valóban védelemre szorulók támogatására. Mindenki egyetért abban is, hogy az illegális migrációt és az abból jól megélő bűnözői csoportokat együttes erővel fel kell számolni. Mindig azt tanácsolom, hogy érdemes a külső dimenzióra helyezni a hangsúlyt az ideológiai természetű viták helyett. Utóbbiak sem könnyen, sem pedig gyorsan nem orvosolhatók. A járványhelyzet egyébként bizonyos szempontból megkönnyíti a déli partnerekkel folytatott migrációs párbeszédet. Komoly lehetőség ahhoz, hogy a gazdaságok megerősítése mellett tegyük stabillá és biztonságossá a térséget. Jelenleg egy olyan, a déli partnereknek szánt gazdasági javaslatcsomagon dolgozom, amely – a Nyugat-Balkánhoz hasonlóan – alapjaiban megváltoztatja a velük folytatott kapcsolatainkat. A cél, hogy végre elkezdhessünk az igazi gondokról beszélni.

– Az Európai Bizottság magyar tagjaként is uniós érdekeket képvisel. Érinti bármennyiben a munkáját, hogy jelenleg vannak vitás kérdések Magyarország és az EU között?

– Nézze, nem vagyok panaszkodós típus. Ráadásul büszke is vagyok arra, hogy magyar vagyok. Egy megértésbeli hiányosságot mindenesetre tapasztalok. És itt mindegy, hogy Magyarországról vagy bármely más tagállamról beszélünk. Az előző Európai Bizottságnak kezdetben kommunikációs fogása volt, majd rossz berögződésévé vált, hogy amikor egy-egy uniós intézmény megszólalt, azt rögtön az Európai Unió név alatt kommunikálta. Ez oda vezetett, hogy a bizottság előzetes egyeztetés nélkül a tagállamok nevében kezdett beszélni olyan területeken is, ahol ez nem volt sem megszokott, sem feltétlenül szabályszerű. A következő fázisban ez a hang már akár EU-országokkal szemben is alkalmazhatóvá vált – tette mindezt az Európai Unió nevében.

Pedig tagállamok nélkül nincs EU. A saját portfóliómban pontosan láttam ennek a veszélyét, sőt következményeit: nagyon mély sárból kellett kihúzni a bővítési és szomszédságpolitika szekerét.

Pontosan tudom, hogy lehetséges szintetizálni a tagállamok érdekeit, és megtalálni az európai közjót. Az európai konstrukció lényege ugyanis az, hogy az intézményeknek együtt kell működniük a tagállamokkal. A bővítési és szomszédságpolitikában én ennek alapján dolgozom.