Intézményesül a német antiszemitizmus, a célkeresztben mégis Magyarország

Rekordot döntött tavaly Németországban az antiszemitizmussal kapcsolatos különféle gyűlölet-bűncselekmények száma, ám – a fősodratú média állításaival szemben – mindez elsősorban nem a politikai szélsőjobbnak köszönhető. Miközben a németországi, tömeges muzulmán jelenlét természetszerűleg magában hordozza a masszív zsidóellenességet, úgy a markánsan balra hajló német média is kiveszi a részét abból, hogy rendszerszinten elfogadottá váljon az Izrael-ellenesség – írja a Kontra.

A náci német holokauszt idején üldözött zsidóknak és a meggyilkolt hatmillió embernek 1988-ban létesített emlékmű 2020. február 4-én a wittenbergi városi templom mellett, amelynek falán antiszemita dombormű látható Fotó: Felipe Trueba Forrás: MTI/EPA/Felipe Trueba

A náci német holokauszt idején üldözött zsidóknak és a meggyilkolt hatmillió embernek 1988-ban létesített emlékmű a wittenbergi városi templom mellett, amelynek falán antiszemita dombormű látható
Fotó: MTI/EPA/Felipe Trueba

Sőt! Az egyébként hazánkat mondvacsinált okoknál fogva oly gyakran pellengérre állító német köztelevízió kettes csatornája,

a ZDF például nemhogy elmulasztja az efféle kínos igazságoknak a bemutatását, hanem éppen ellenkezőleg, úton-útfélen gerjeszti az Izrael-ellenességet.

Mint ismert, a kaotikus európai koronavírus elleni vakcinabeszerzések közepette a Zsidó Állam – Magyarországhoz hasonlóan – a világ többi országához képest rátermettebb módon kezelte az oltóanyagok beszerzését, ezáltal rekordsebességgel indíthatta meg az oltási programját. Csakhogy ez szemet szúrt a német közmédiának is, amely krónikusan ragaszkodik ahhoz a brüsszeli oltástervhez, amelyről mostanra már kiderült, hogy az ígéreteken kívül semmi érdemit nem tartalmaz. Ennek szellemiségében vehette át nagy buzgalommal, s tette közzé saját honlapján a ZDF azt az antiszemita riportot, amely hazugságokkal teletűzdelve arról szólt, hogy miközben az izraeliek aktívan oltakoznak és pénzt nem kímélve fektetnek be nagy összegeket különböző vakcinakészletekbe, addig az ország területén élő palesztin rászorulókat magukra hagyták.

S e ponton érdemes megjegyezni, hogy a „zsidók felvásárolják az emberiség számára létfontosságú árukat, tartalékokat” felütésű toposzt elsütő ZDF volt éppen az a médium, amely két évvel ezelőtt fennhangon nácizta le Orbán Viktor kormányfőt pusztán azért, mert az Európai Bizottság akkor elnöke, Jean-Claude Juncker egy közös plakátra került Soros György amerikai tőzsdespekulánssal.

Ám fontos leszögezni, hogy nemcsak a német közszolgálati televíziónál tapasztalható ilyesfajta kettős mérce a zsidóellenesség kérdésében.

Néhány évvel ezelőtt a Der Spiegel német hetilap munkatársainak kellett magyarázkodniuk, miután egy, a kortárs zsidó kultúráról szóló riportjukat antiszemita módon, ortodox öltözékben pózoló, haszid zsidókkal illusztrálták. Megjegyzendő, a sztereotipikus zsidó ábrázolást gond nélkül alkalmazó Der Spiegel – a ZDF-hez hasonlóan – szintén megkongatta már a vészharangokat a magyar kormánypártok vélelmezett antiszemitizmusa miatt, szerintük meglehetősen egyszerű okoknál fogva: Soros Györgyöt nem illik kritizálni, Horthy Miklóst pedig nem illik államférfinak nevezni.

Szemmel látható, hogy miközben a német köz-, valamint kereskedelmi média egyáltalán nem fogja magát vissza abban, hogy esetenként színtiszta antiszemita tartalmat közöljön le, addig – ha a politikai érdek úgy kívánja – fennhangon nácizza le a magyar kormányfőt vagy stigmatizálja a kormánypártok szimpatizánsait. Nagy valószínűséggel ez a fajta kicsavart kettős mérce is hozzájárult ahhoz, hogy úgy tudott növekedni Németországban a zsidóellenes bűncselekmények száma, hogy a tűpontos tanulmányok feltárásai ellenére senki sem beszél a valódi elkövetőkről.

Németországnak tehát komoly gondja akadt az antiszemitizmussal, melynek elkendőzéséhez már nem elegendő a már említett politikai cinizmus. Ideje lenne példát vennie egyes térségbeli országokról, ahol a társadalmak már meghaladták az efféle kérdéseket. Az orbáni zéró tolerancia például egy jó kiindulópont lehetne Angela Merkel Németországának.

Az eredeti cikk ITT érhető el.