Intézményesül a német antiszemitizmus, a célkeresztben mégis Magyarország

Rekordot döntött tavaly Németországban az antiszemitizmussal kapcsolatos különféle gyűlölet-bűncselekmények száma, ám – a fősodratú média állításaival szemben – mindez elsősorban nem a politikai szélsőjobbnak köszönhető. Miközben a németországi, tömeges muzulmán jelenlét természetszerűleg magában hordozza a masszív zsidóellenességet, úgy a markánsan balra hajló német média is kiveszi a részét abból, hogy rendszerszinten elfogadottá váljon az Izrael-ellenesség – írja a Kontra.

A náci német holokauszt idején üldözött zsidóknak és a meggyilkolt hatmillió embernek 1988-ban létesített emlékmű 2020. február 4-én a wittenbergi városi templom mellett, amelynek falán antiszemita dombormű látható Fotó: Felipe Trueba Forrás: MTI/EPA/Felipe Trueba

A szövetségi statisztikák szerint soha nem fordult elő annyi antiszemita incidens Németországban, mint tavaly.

A német kormány által közreadott számadatok szerint 2020-ban a rendőrség összesen 2275, zsidóellenességgel összefüggő gyűlölet-bűncselekményt regisztrált, amely a 2019-es adatokhoz mérten mintegy tízszázalékos növekedést jelent.

Amennyiben nem csupán egy-egy adott évnyi statisztika kerül górcső alá, úgy az összkép még tragikusabbá válik: Németországban évek óta, folyamatosan emelkedik a zsidóellenes incidensek száma. Ugyanakkor a különböző kimutatásokból az is világosan kirajzolódik, hogy a szövetségi bűnüldözés csak kifejezetten alacsony hatékonysággal tudja felvenni az antiszemita elkövetők ellen a harcot:

a német rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint a tavaly rögzített 2275 incidens kapcsán – bár sikerült 1367 elkövetőt azonosítaniuk – mindössze 5 (!) személyt tartóztattak le.

A rögzített esetek túlnyomó többsége elsősorban verbális, képi vagy internetes bejegyzés formájában testesült meg, azonban sajnálatos módon a statisztikák szerint százalékos formában kimutatható már konkrét agresszióval járó incidens is.

Tekintettel arra, hogy Németországban rendkívül magas prioritást élvez az antiszemitizmus elleni küzdelem mind kommunikációs, mind pedig politikai síkon, a korábban említett gyatra bűnüldözési statisztikák miatt nehéz nem azt a következtetést levonni, miszerint az antiszemita elkövetők felelősségre vonása valamilyen oknál fogva nem érdeke a német államnak.

Hogy ez az ok mi lehet, arra több elemzés is nagy pontossággal rávilágít. Példának okáért a németországi zsidók antiszemitizmussal kapcsolatos perspektíváját vizsgáló bielefeldi egyetem 2017-es kutatásából kiderült, hogy

a zsidók ellen elkövetett támadások 60 százalékáért nem szélsőjobboldaliak felelősek, hanem muszlimok, ráadásul 19 százaléknyi incidens a szélső baloldal számlájára írható.

Mi több, a kutatásból kiderült az is, hogy az erőszakos elkövetők körében még nagyobb a muzulmánok aránya, összesen 81 százalék. Ennek fényében a kutatás egyik konklúziója egyáltalán nem meglepő: a németországi zsidók 70 százaléka vélekedik úgy, hogy az iszlám világból tömegével érkező migránsok járultak leginkább hozzá ahhoz, hogy drasztikusan terjedni kezdett az antiszemitizmus.

De hasonló következtetésre jutott 2018-ban a berlini székhelyű Antiszemitizmus Kutatási és Információs Központ is, amely egy kutatásában kiemelte, a közvélekedéssel ellentétben a németországi zsidóellenes esetek elkövetőinek aránya mindössze 20 százalékban szélsőjobboldali. S bár a korábban említett bielefeldi kutatás eredményeiből kiindulva nem túlságosan nehéz kikövetkeztetni, hogy a maradék 80 százaléknyi zsidóellenes incidensért vajon kik okolhatók, a német média – amely előszeretettel hivatkozik úgy magára, mint Európa egyik legobjektívebb telekommunikációs hálózata – rendre elszalasztja ezen összefüggés feltárását.

A náci német holokauszt idején üldözött zsidóknak és a meggyilkolt hatmillió embernek 1988-ban létesített emlékmű a wittenbergi városi templom mellett, amelynek falán antiszemita dombormű látható
Fotó: MTI/EPA/Felipe Trueba

Sőt! Az egyébként hazánkat mondvacsinált okoknál fogva oly gyakran pellengérre állító német köztelevízió kettes csatornája,

a ZDF például nemhogy elmulasztja az efféle kínos igazságoknak a bemutatását, hanem éppen ellenkezőleg, úton-útfélen gerjeszti az Izrael-ellenességet.

Mint ismert, a kaotikus európai koronavírus elleni vakcinabeszerzések közepette a Zsidó Állam – Magyarországhoz hasonlóan – a világ többi országához képest rátermettebb módon kezelte az oltóanyagok beszerzését, ezáltal rekordsebességgel indíthatta meg az oltási programját. Csakhogy ez szemet szúrt a német közmédiának is, amely krónikusan ragaszkodik ahhoz a brüsszeli oltástervhez, amelyről mostanra már kiderült, hogy az ígéreteken kívül semmi érdemit nem tartalmaz. Ennek szellemiségében vehette át nagy buzgalommal, s tette közzé saját honlapján a ZDF azt az antiszemita riportot, amely hazugságokkal teletűzdelve arról szólt, hogy miközben az izraeliek aktívan oltakoznak és pénzt nem kímélve fektetnek be nagy összegeket különböző vakcinakészletekbe, addig az ország területén élő palesztin rászorulókat magukra hagyták.

S e ponton érdemes megjegyezni, hogy a „zsidók felvásárolják az emberiség számára létfontosságú árukat, tartalékokat” felütésű toposzt elsütő ZDF volt éppen az a médium, amely két évvel ezelőtt fennhangon nácizta le Orbán Viktor kormányfőt pusztán azért, mert az Európai Bizottság akkor elnöke, Jean-Claude Juncker egy közös plakátra került Soros György amerikai tőzsdespekulánssal.

Ám fontos leszögezni, hogy nemcsak a német közszolgálati televíziónál tapasztalható ilyesfajta kettős mérce a zsidóellenesség kérdésében.

Néhány évvel ezelőtt a Der Spiegel német hetilap munkatársainak kellett magyarázkodniuk, miután egy, a kortárs zsidó kultúráról szóló riportjukat antiszemita módon, ortodox öltözékben pózoló, haszid zsidókkal illusztrálták. Megjegyzendő, a sztereotipikus zsidó ábrázolást gond nélkül alkalmazó Der Spiegel – a ZDF-hez hasonlóan – szintén megkongatta már a vészharangokat a magyar kormánypártok vélelmezett antiszemitizmusa miatt, szerintük meglehetősen egyszerű okoknál fogva: Soros Györgyöt nem illik kritizálni, Horthy Miklóst pedig nem illik államférfinak nevezni.

Szemmel látható, hogy miközben a német köz-, valamint kereskedelmi média egyáltalán nem fogja magát vissza abban, hogy esetenként színtiszta antiszemita tartalmat közöljön le, addig – ha a politikai érdek úgy kívánja – fennhangon nácizza le a magyar kormányfőt vagy stigmatizálja a kormánypártok szimpatizánsait. Nagy valószínűséggel ez a fajta kicsavart kettős mérce is hozzájárult ahhoz, hogy úgy tudott növekedni Németországban a zsidóellenes bűncselekmények száma, hogy a tűpontos tanulmányok feltárásai ellenére senki sem beszél a valódi elkövetőkről.

Németországnak tehát komoly gondja akadt az antiszemitizmussal, melynek elkendőzéséhez már nem elegendő a már említett politikai cinizmus. Ideje lenne példát vennie egyes térségbeli országokról, ahol a társadalmak már meghaladták az efféle kérdéseket. Az orbáni zéró tolerancia például egy jó kiindulópont lehetne Angela Merkel Németországának.

Az eredeti cikk ITT érhető el.