Oroszországnak nem jött be az elsődleges terve, nem sikerült Ukrajna gyors lerohanása és Volodimir Zelenszkij államfő hatalmának megdöntése. Sőt, az ukrán elnök minden korábbinál népszerűbb. Az orosz erők ugyan Kijev mellett több nagyváros elfoglalásával is próbálkoztak, de egyelőre kevés sikerrel.
A donbászi térség és a Krím félsziget közötti szárazföldi folyosó megteremtése szempontjából kulcsfontosságú Mariupol megkaparintása is csak úgy válik számukra lehetségessé, hogy porig rombolják a félmilliós iparvárost. Egyelőre teljes egészében a tengerparttól sem sikerült elvágniuk a lerohant országot, de még csak a kelet-ukrajnai „népköztársaságok” határait sem tudták teljes egészében kiterjeszteni Donyeck és Luhanszk megyékre.
Ha azt vesszük alapul, hogy becslések szerint mintegy 200 ezer orosz katona lépte át a határt, miközben az ukrán hadsereg létszáma a nemzeti gárdistákkal és az önkéntes zászlóaljakkal kiegészülve 300 ezer körül mozoghat, nem várható, hogy a szárazföldi csatákban jelentősebb előrenyomulásra lennének képesek az oroszok.
Helyzetüket nehezíti, hogy sok a személyi és technikai veszteségük, gondok vannak harcoló egységeinek ellátásával, miközben Ukrajnában általános mozgósítást rendeltek el. Az oroszok eredeti, villámháborús célja csak akkor működhetett volna, ha 2014-hez hasonlóan most is tömegesen álltak volna át az oldalukra, de ebből semmi nem valósult meg. Sőt, ahol mégis átvették az ellenőrzést, ott is rendszeresek az oroszellenes tüntetések.
Emiatt az agresszorok kénytelenek folyamatosan módosítani haditerveiken. Újabban az rajzolódik ki a frontvonalak elemzésekor, hogy megpróbálnak inkább csak a Donbászra koncentrálni, körbekeríteni az ott állomásozó ukrán haderőt, s teljes egészében elfoglalni az érintett két kelet-ukrajnai megyét.
Kijevet pedig már nem azzal a szándékkal igyekeznek körbezárni, hogy ostromot indítsanak a főváros ellen, sokkal inkább azért, hogy lekössék a haderő egy részét, hogy azok ne tudjanak a keleti fronton védekező hadtestek segítségére lenni.
Ugyanakkor aktivizálódtak a katonai és infrastrukturális célpontok elleni légitámadások, egyre több ilyen nyugat-ukrajnai célpontot bombáznak, így már az ország ezen vidékein élők sem lehetnek teljes biztonságban.