– Miért jobb ez a módszer, mint a segélycsomagok osztása?
– Természetesen nagyon fontos, hasznos, és persze láthatóbb például az élelmiszerosztás is. Csakhogy nem biztos, hogy a rászorulóknak éppen akkor arra van szüksége, illetve így személyre szabottabban is kaphatnak segítséget a bajbajutottak. Azt is megfigyeltük, hogy az emberek nagyon nehezen fogadják el a segítséget. Az ukrán nép elképesztően büszke, a segélyezés olykor traumát okoz, sokan nehezen dolgozzák fel, hogy támogatásra van szükségük. Sokkal méltóbb módja a segélyezésnek, hogy az embereknek egy lehetőséget adunk a kezükbe, nem csak egy szelet kenyeret. Ez a helyi gazdaságot is élénkíti. Végül ezt könnyen irányíthatjuk, például kaphatnak olyan tokent, amelyet csak ételre vagy lakbérre költhetnek. De ezeken kívül, hosszabb távon a segélyszervezeteknek fontos szerepe lesz az újjáépítésében is, ahol erre lesz lehetőség. Illetve olyan programok is fontosak lesznek, mint az oktatás újraindítása, hiszen ilyen válsághelyzetekben az egyik legnagyobb fenyegetés, hogy generációk esnek ki az oktatásból. Az ENSZ-szel együttműködve gőzerővel dolgozunk azon is, hogy a menekültek ne táborokba kerüljenek. Már a világ számos pontján tapasztaltuk, hogy ezek sosem átmenetiek.
– Honnan kapják a pénzügyi forrásaikat?
– Forrásainknak nagyjából nyolcvan százaléka nemzetközi. De a magyar kormányzat, illetve a magán- és vállalati adományozók által biztosított része kiemelten fontos, mert azonnali. A háború harmadik napján már ott álltak a magyar kamionok a záhonyi határnál. És ilyen vészhelyzetben ez a gyorsaság aranyat ér. Az első időszakban a legtöbb segítséget Kárpátaljára, illetve az oda érkező belső menekülteket befogadó központok támogatásához nyújtottuk, de a munkánkat fokozatosan az egész ország területére kiterjesztjük. Egyébként a helyi civil összefogás is rendkívüli. Itt, Lembergben öt nap után volt irodánk, egy hét után öt önkéntesünk. Ha kellett egy router, hoztak egy routert. Ha éhesek voltunk, főztek nekünk. Ezzel hálálták meg, hogy mi azért jöttünk, hogy segítsünk.