– Lehet tárgyalni a tálibokkal?
– Annyiban együtt kell dolgoznunk velük, hogy minden projektünket regisztrálnunk kell és előzetesen jóvá kell hagyatni. Az új, de facto kormány ezután biztosítja, hogy dolgozhassunk. Az egyértelműen kiderült, hogy az új vezetés szeretné garantálni a segélyszervezetek biztonságát. A gond inkább az, hogy olykor hiába kapunk pecsétes papírt, hogy nekünk nem eshet bajunk, az korántsem biztos, hogy ezek az ellenőrzőpontokon is mindig működnek. Hogy azok a harcosok, akik egész életükben az ellenségként számontartott nyugatiak ellen harcoltak és reflexszerűen nyúlnak a fegyverhez, el is fogadják azt. Olykor érezhető volt a feszültség. Azért igyekszünk velük megfelelő kapcsolatot kialakítani, de arra ügyelünk, hogy a függetlenségünket, a szükségleteken alapuló segélyezés elvét – tehát, hogy mi döntsük el, ki a kedvezményezett – ne sértse semmi. Eddig nem is volt ezzel probléma. Több északi tartományban tárgyaltunk az új vezetéssel, az egyik helyen három órán keresztül. Ők azt mondták, mi voltunk az első külföldiek, akikkel beszéltek. Igyekeztünk leszögezni, hogy mi kizárólag humanitárius segélyezéssel foglalkozunk. Ez azért is fontos, mert más szervezetek például demokráciafejlesztéssel is próbálkoztak – ezeket be is tiltották. Azután gyorsan a szakterületek képviselői közötti, előremutató egyeztetésbe torkollt a tárgyalás. Például megvitattuk, hogy az élelmiszerosztáson kívül hogyan tudnánk segíteni a mezőgazdaság talpra állításában. Kicsit mi magunk is meglepődtünk a nyitottságukon. Viszont máshol teljesen eltérő tapasztalataink voltak, egészen más hangulatban folyt a beszélgetés, érdemben nem tudtunk más témáról egyeztetni.
– Mennyi tért vissza a tálibok korábbi, szigorú uralmából?
– A főutaktól több órás utazással megközelíthető igazán elszigetelt helyeken egyelőre nem jártunk. Vannak irodáink távoli kerületekben is, de ott jelenleg kizárólag helyi munkatársak dolgoznak. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon változó a helyzet. Akár egy tartományon, sőt városon belül is eltérhet, hogyan értelmezik a hatalomgyakorlást. Van például, ahol egyáltalán nem kötelező burkát hordani. Vidéken viszont elképzelhetetlen, hogy egy nő ne hordjon burkát. Ez jár egyfajta bizonytalansággal is, hiszen az emberek nem tudják, mit tehetnek meg és mit nem. A mindennapok most a túlélésről szólnak, arról, hogy mit egyenek másnap. Márpedig ha az éhezés folytatódik, akkor az tovább élezheti a társadalmi feszültséget. Az ellen pedig kemény kézzel léphetnek fel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!