Lesújtó eredményeket hozott a Lengyel Szállodaipari Gazdasági Kamara (IGHP) felmérése a hoteltulajdonosok körében. A szállodák több mint kétharmada kevesebb mint 35 százalékos foglalással rendelkezik a kezdődő vakációszezonban. –Májusban a szállodák 31, júniusban viszont már 44 százalékuk jelentett 30 százaléknál kevesebb foglalást – mondta a PAP hírügynökségnek Marcin Mączynski, a kamara főtitkára.
Egyszerű az ok: az emberek visszafogják a költésüket. Miközben gyorsul az infláció, számolnak és elkezdenek komolyan spórolni.
Csupán az a tény, hogy a benzin litere kétszer annyiba kerül, mint egy évvel ezelőtt, azzal a következménnyel jár, hogy például egy oda-vissza ezer kilométeres utazás személygépkocsival Dél-Lengyelországból a Balti-tengerre hatliteres átlagos fogyasztás mellett a tavalyi 240 złoty helyett már csaknem 500 złotyba (42 205 forint) kerül. Ám a szállás is megdrágult, nem is beszélve az éttermi árakról. Az észak-lengyelországi, Warmia régióbeli Pluskiban például egy halsütőnél 149 zlotyt (12 577 forint) kértek egy kilogramm sült sügérért – írja a Do Rzeczy hetilap. Ezeken kívül a tüzelésre használt szén ára például tonnánként háromezer złotyba (253 230 forint) kerül, de még így is nehéz hozzájutni. Előrejelzések szerint őszre tovább drágul, eléri a négyezer złotyt.
Mindenki tudatában van, hogy nehéz lesz az idei ősz és tél, ezért nyaralás helyett inkább a téli tüzelőre tesznek félre pénzt.
Bár a tűzifa is száz százalékkal drágult, még mindig olcsóbb, mint a szén. Amikor június elején Edward Siarka klímaügyi miniszterhelyettes arra biztatta az embereket, hogy – az erdészet engedélyével – kezdjenek rőzsét gyűjteni az erdőkben, a sajtóban és az interneten megindult a mémgyártás. Tényleg tömegek indultak az erdőkbe rőzsét, illetve fakitermelésből visszamaradt faágakat, gallyakat gyűjteni. Ez utóbbiért eleinte köbméterenként tíz-egynéhány zlotyt kellett fizetni, de ma már negyven-ötven zlotyt is elkérnek érte, ami még mindig vonzó ár sokak számára.
Bajban vannak azok a kisebb településeken élő munkavállalók is, akik eddig autóval utaztak távolabbi munkahelyükre. A lengyel ember azonban találékony, ahogy a szólás tartja, „Polak potrafi”. Többen összeállnak, útitársakat keresnek a szomszédos helységekben, egy autóval utaznak és megosztják a benzinköltséget. Ha négyen ugyanabban a gyárban dolgoznak, mindenki egy hetet vállal magára. Ily módon csökken a benzinköltség, egyúttal az amortizáció is kisebb lesz. Akik pedig lakóhelyükhöz közelebb dolgoznak, autó helyett inkább kerékpárra ülnek.
De takarékoskodnak a lengyelek az étkezésen is. A Lengyel Gazdasági Intézet (PIE) vizsgálata szerint 41 százalékuk számára az élelmiszerek kiválasztásában az ár a fő kritérium.
Ám az olcsó élelmiszerek felé fordulás nemcsak az egészségre gyakorol kártékony hatást a silányabb minőség miatt: az, hogy hazai áru helyett a sok esetben olcsóbb importcikkeket vásárolják, kedvezőtlen a lengyel gazdaságra nézve. Felmérések szerint már a lengyeleknek csak harminc százaléka nézi a származási országot, és csak húsz százalékuk figyel arra, hogy a termék hazai legyen.
Akik eddig étteremben étkeztek, továbbra sem főznek otthon, legfeljebb nem szusibárban, hanem egy élelmiszerboltban veszik meg kedvenc ételüket. Felmérések szerint a lakosság 38 százaléka abbahagyta az étkezdékbe járást. És amint Romániában a Ceausescu-korszakban a gombászással jutottak az emberek „húspótlékhoz”, Lengyelországban, a „gombaszedők köztársaságában” alighanem tovább fog terjedni ez a hobbi.
Hogy mennyit romlott a helyzet, azt az iskolaigazgatók is tanúsítják. A tanév vége felé arra lettek figyelmesek, hogy egyre több tanuló nem készpénzt kap szüleitől élelmiszer-vásárlásra, hanem tízórait visz az iskolába.
Borítókép: Az élelmiszer-vásárlásnál az ár a legfőbb szempont a lengyelek körében (Fotó: Jakub Porzycki)
