A legvalószínűbb forgatókönyv – egyúttal a hivatalos álláspont – szerint egy robbanóanyaggal megrakott teherautó detonációja felelős a megszállt Krím félszigetet Oroszországgal összekötő krími híd elleni támadásért. Ezt a verziót alátámasztják a térfigyelő kamerák felvételei is, amelyeken tisztán látszik, ahogy a jármű felhajt a hídra, majd óriási tűzgömbként a levegőbe repül.
Az orosz vizsgálatok azonosították az autóbomba útvonalát is, állításuk szerint Bulgárián, Grúzián, Örményországon, Észak-Oszétián át jutott el a krasznodari régióba.
A nyomozás szerint egy internetes rendelést szállítottak ki, a sofőr – aki maga is életét veszítette – valószínűleg mit sem tudott a rakomány tartalmáról.
Egy, a közösségi médiában a teherautó tulajdonosaként jelentkező orosz fiatalember szintén azt állítja, semmi köze nincs a merénylethez, egy idősebb rokona használta a járművet, akiről a történtek óta nem hallott.
De hogyan autózhatott át négy országon és több orosz területen át észrevétlenül egy bombákkal megrakott teherautó? Valószínűleg úgy, hogy műtrágyát, pontosabban a készítéséhez szükséges alapanyagot, például ammónium-nitrátot szállított. A történelem egyik legnagyobb nem-nukleáris detonációjaként emlegetett, 2020-as bejrúti katasztrófa után még frissek lehetnek az emlékeink, milyen iszonyatos pusztításra lehet képes az ilyen elegy.
A válasz mégsem ilyen egyszerű, hiszen az ammónium-nitrát sem robban be magától, ehhez szükség van valamilyen detonátorra.
Ezt ugyan elrejthették a rakomány között, de biztosan nem időzíthették, hiszen nem tudhatták, a teherautó pontosan mikor ér majd a hídra. Tehát valamilyen – minden bizonnyal rádiós – távirányítással hozták működésbe. Sőt, úgy tűnik, még arra is ügyeltek, hogy elérje az üzemanyagot szállító vonatszerelvényeket. A módszer a Közel-Keleten jól ismert, de egy ilyen akció megszervezése elképesztően összetett, és – ahogyan azt Moszkvában is sejtik – szinte elképzelhetetlen valamilyen helyi segítség nélkül.
A többi teória ennél mind csak kevésbé hihető. A károkból is egyértelmű, hogy a támadás nem érkezhetett alulról, amely kizárja az aláaknázás vagy a vízi drón lehetőségét. Egyébként is valószínűtlen, hogy különleges egységek, szabotőrök vagy harci járművek észrevétlenül eljuthattak volna ennyire mélyen a hátországba. Légi csapásra sem utal semmi: nincs nyoma kráternek vagy repeszdaraboknak, és az ukránoknak nincs se ilyen hatótávolságú, se ilyen pusztító erejű fegyverzetük.
Ráadásul a déli front katonai utánpótlását biztosító, stratégiailag és jelképesen is kulcsfontosságú krími híd rendkívül szigorúan őrzött. A sikeres merénylet azért is kínos Moszkvának, mert korábban többször elbüszkélkedett, hogy a létesítmény szinte sebezhetetlen. Teljes védelmi rendszerét még felsorolni is nehéz lenne, de például külön műhold figyeli, a teherautókat olyan rendszer világítja át, amely „még azt is megmondja, mit hozott a sofőr ebédre”, a légteret a legkorszerűbb Sz–400-as rakétarendszer őrzi, a vizeket pedig hajóflotta, speciális búvárcsapat, sőt harci delfinek biztosítják.
Borítókép: Lángokban az üzemanyagot szállító vonatszerelvények a krími hídon (Fotó: AFP)
Orosz–ukrán háború
