A Franciaországot elárasztó illegális migránsok egyre ötletesebbek és semmiféle trükktől nem riadnak vissza, ha az állampolgárság megszerzése a tét. Az egyik ilyen módszer az, hogy névházasság keretében elvesz a bevándorló egy francia állampolgárt és ezáltal ő is megkapja a francia állampolgárságot.
Az utóbbi időben több ilyen eset is kiderült, ezzel párhuzamosan pedig reflektorfénybe kerültek azok a városvezetők, akik megtagadták az esketést.
Az egyik polgármester Robert Ménard, Béziers városvezetője, aki nemet mondott egy frigyre, amit egy 23 éves algériai férfi és egy 29 éves francia nő kötött volna a városházán július 7-én. Ménard azzal indokolta a döntését, hogy a vőlegény illegális bevándorló, aki ellen kiutasítási határozat van érvényben, tehát elvileg nem is tartózkodhatna Franciaországban. A férfi korábban bűncselekményeket, követett el, lopás, orgazdaság és erőszak is van a rovásán, írja a Le Parisien.
Ménard tette azonban elég nagy vitát váltott ki, van, aki szerint helyesen cselekedett a városvezető, de olyan is van, aki azt hangsúlyozza, hogy a polgármesternek ehhez nem volt joga. A Le Parisien is felhívja rá a figyelmet, hogy a pár összeesketésének megtagadásával Béziers polgármestere vétett az Emberi jogok európai egyezményének a házasságkötéshez való jogról szóló 12. cikkelye ellen, amely kimondja, hogy
A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.
Ezen felül a francia Alkotmánytanács is rendelkezik a házasságkötésről, 1993. augusztus 13-i határozatában a házasságkötés szabadságát az egyéni szabadság egyik alkotóelemeként definiálta, 2003-ban pedig kinyilvánította, hogy a szabad házasságkötéshez való jogot az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatának a szabadságról szóló 2. és 4. pontjai is alátámasztják.
A Bölcsek Tanácsa ugyanakkor leszögezi, hogy ha egy olyan külföldi állampolgárról van szó, aki illegálisan tartózkodik francia területen, akkor feltételezhető, hogy az illető a házasságkötése a házassági élettársi kapcsolattól eltérő célból valósulna meg, ami a házasság szabadságának alkotmányos elve elleni támadásnak minősül.
Éppen ezért a házasulandó feleknek a ceremóniát megelőzően részt kell venniük egy beszélgetésen az érintett település polgármesterével vagy valamelyik helyettesével, aki eldönti, hogy a házassági szándék valós-e. A párizsi ügyvédi kamara tagja, Maitre Eolas ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy amennyiben a polgármesternek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy esetleg csak az állampolgárság megszerzésére irányuló névházasságról van szó, a gyanút jelentenie kell az ügyésznek, de nem érezheti magát felhatalmazva arra, hogy megtagadja a pár összeadását. A meghiúsult béziers-i házasság ügyével kapcsolatban az ügyvéd azt mondta, hogy a városháza munkatársa és a pár közti megbeszélésről készült 11 oldalas dokumentum megvizsgálását követően megállapították, hogy nincsenek kellően alátámasztott bizonyítékok arra, hogy feltételezhető lenne a komoly házassági szándék és a kölcsönös beleegyezés hiánya.
