autós olvasnivaló Volkswagen Transporter veterán autó Művészetek Völgye

75 éves a mikrobuszok ikonja, amely a munka hőse és a hippik kedvence is volt

A 34. Művészetek Völgye keretein belül háromnapos fesztivállal ünnepelte meg a Volkswagen Haszonjárművek a legelső Transporter, a Typ 2 modell jubileumát. Bemutatjuk a felhozatalt, majd az ikonikus modell történetét is.

2025. 08. 03. 9:55

Stílszerűen egy első generációs Bulli modellt használtak felvezetőautónak a felvonulásnál Fotó: Gulyás Péter

A kapolcsi fesztiválozók a Művészetek Völgye második péntekén arra lehettek figyelmesek, hogy nagy számban tartanak a 77-es főúton régi és újabb Volkswagen Transporterek Vigántpetendre. Ennek oka a Transporter-találkozó volt, amelyet a völgy szélén, a petendi domboldalban rendezett meg a Volkswagen Haszonjárművek magyarországi importőre a Bulli 75. évfordulója tiszteletére.

Volkswagen Transporter találkozó — Közel 300 Transporter gyűlt össze, a legtöbb tulajdonos az autójában aludt
Fotó: Volkswagen Haszonjárművek

Kellett is a sok hely, ugyanis

összesen 274 mikrobusz és furgon gyűlt össze, a veterán modellektől a legújabb generációig,

ezzel is bizonyítva a legendás modell sokszínűségét és máig tartó népszerűségét. 25 év alatt Mexikóban és Németországban összesen 2,9 millió első generációs Transporter gördülhetett le a szerelőszalagokról, míg a hét generációból a mai napig már több mint 12,5 millió.

Persze háromnegyed évszázad alatt a világ és a Transporter is sokat változott, például

a Volkswagen közepes méretű mikrobusz/furgon modellcsaládja ma már nem egy, hanem három alapmodellből áll.

A klasszikus Transporter hetedik generációja tavaly mutatkozott be, mint a Ford Transit Custom kissé átfazonírozott testvérmodellje. Ennek a személyszállító verzióját továbbra is Caravelle-nek hívják, bár az is a Ford-technikán, a Tourneo Customon alapul. A valamivel kisebb és személyautósabb jellegű, akár plug-in hibrid hajtással is választható, családi és üzleti felhasználásra fejlesztett Multivan, valamint a tetősátoros lakóautó-változata, a California még ízig-vérig Volkswagen-fejlesztés, akárcsak a tisztán elektromos, karakteres formavilágú ID.Buzz, amelyből haszonjármű (Cargo) és akár 340 lóerős, 0–100 km/h-ra 6,1 másodperc alatt gyorsuló sportváltozat (GTX) is létezik. Utóbbi nemcsak a legfürgébb, hanem 31 millió forintos alapárával a legdrágább modell is a VWH választékában.

A háromnapos Transporter-találkozó sokféle családi programot kínált a kempingezésen kívül: fény-, textil- és arcfestés, ugrálóvárazás, hőlégballonozás és LED-lécekből „rakott” tábortűz (az országos tűzgyújtási tilalom miatt) körülülése közül lehetett választani. Ezen kívül a felnőtteknek lehetett vászonkarosszériás Transporterrel vakon szlalomozni és parkolni, de a legtöbben egyszerűen csak sétáltak, bámészkodtak és beszélgettek a típus rajongóival a népes parkolóban. A szombati TranyOlimpia csapatversenyen a megjelent rajongóknak és tulajdonosoknak tornyot kellett építeniük gumiabroncsokból. A legügyesebb játékosok értékes nyereményeket, például márkás gumiabroncsszettet kaptak ajándékba.

1/47 Volkswagen Transporter találkozó

Amúgy már a bejutás is emlékezetes volt a táborba, ugyanis

minden, a találkozóra érkezett Transporternek át kellett haladnia egy gigantikus Matchbox-dobozon,

amelyben le is fényképezték, mintha csak egy nagyra nőtt játék autó lenne. Persze valódi kisautókból (szigorúan VW-konszern-modellek) is hatalmas volt a választék a merchandise-pultokban, ahol a rendezvény logójával ellátott pólókat és bögréket is lehetett vásárolni. Kerekasztal-beszélgetések is színesítették a programot, például a házi lakóautó-építés fortélyairól és a hannoveri Bulli-gyűjtemény féltve őrzött darabjairól is hallhatott kulisszatitkokat a közönség.

De a háromnapos Transporter-fesztivál fénypontja egyértelműen a szombat délelőtti, rendőri biztosítás mellett, lezárt utakon rendezett felvonulás volt, amelynek keretében

összesen 187 Transporter gurult át a környező falvakon, 542 utast szállítva.

Bár a több kilométeres konvoj lassú haladása egy időre megbénította a Művészetek Völgye miatt amúgy is forgalmas környék közlekedését, az utak szélén mégis csak mosolygó, integető emberekkel lehetett találkozni. „Nincs jobb mód egy ilyen ikonikus modell jubileumának megünneplésére, mint együtt lenni azokkal, akik számára a Transporter több mint haszonjármű: életérzés és egyben összetartozást jelentő kapocs is. Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a különleges ünnepnek!” – mondta az esemény főszervezője, a Volkswagen Haszonjárművek magyarországi márkaigazgatója, Kovács András.

Szombat este a legkitartóbbak még A szállító (The transporter) című akciófilmet is megnézhették a pop-up kertmoziban, pattogatott kukoricát majszolva. Bár ebben az első részben nem egy Volkswagen Transportert, hanem egy ritkaságnak számító, kézi váltós BMW 735i-t vezet a főszereplő Jason Statham, a filmcím miatt mégis erre esett a választás. A Volkswagennek egyébként annyira megtetszett a mozis párhuzam, hogy nemrég az 58 éves brit színészt kérte fel, hogy legyen a hetedik generációs Transporter nagykövete és reklámarca.

Így született a Transporter

A Volkswagen Transporter első tíz példánya 1950. március 8-án, Wolfsburgban gördült le a szerelőszalagról. Ekkor már létezett az új Transporter első nyolc, még tisztán kézi munkával összeszerelt, Typ 29 belső kódot viselő példánya, de a prototípus-széria hat zárt áruszállító, illetve két Kombi modellje csak bemutató célokat szolgált, a vásárlók körében folytatott igényfelmérés, valamint a sajtó számára.

1950 tavaszán azután végleg zöldre váltott a lámpa, s a fejlesztés éveinek tapasztalatai immár konkrét formát ölthettek a sorozatgyártás megindításával.

A Transporter az első tervektől eltérően végül nem a Bogár (Typ 1) alapjaira, hanem saját, megerősített padlóvázra épült, bár az 1,1 literes, négyhengeres, léghűtéses boxermotorját és váltóját a népszerű személyautóból kölcsönözte. Szerény 24 lóerő kapta a feladatot, hogy adott esetben akár a maximálisan engedélyezett 750 kilogrammnyi terhet célba juttassa.

A 4,6 köbméteres raktérhez eleinte csupán a jobb oldalon nyíló, kétszárnyú ajtón át lehetett hozzáférni, ám 1951 júniusától extraként már a bal oldalra is lehetett hasonló ajtópárt rendelni. A hátsó falon továbbra is az extraként rendelhető, kis méretű, felfelé nyíló ajtó állt rendelkezésre, a méretes alsó fedél viszont a motortér legmélyére is zavartalan bepillantást engedett, amely mögött az üzemanyagtartály és a pótkerék is helyet kapott. Ez az elrendezés csupán 1955-től változott meg, amikor a pótkerék az első ülések mögé került, a motortérfedél a felére zsugorodott, s a motor felett egy további, üvegezett ajtó biztosított hátulról is hozzáférést a raktérhez.

Ezzel együtt jelent meg az utastér teljes szélességében kialakított műszerfal is, a korábbiakhoz hasonlóan viszont továbbra is csupán egy műszer és négy ellenőrző lámpa állt a vezető rendelkezésére, hogy menet közben a legfontosabb paraméterekről – sebesség, irányjelző, távolsági fény, olajnyomás és töltés – tájékozódhasson.

Az új műszerfal viszont már optimális helyet kínált az opcióként beépíthető rádió, a hamutartó, a kapaszkodó, az 1951 óta készült Samba szériafelszereléseként kínált óra, valamint az üzemanyagszint-jelző számára.

1961-től így a tank tartalmát sem csupán becsléssel kellett már megállapítani, addig ugyanis a vezetőnek magának kellett az időközben már 34 lóerősre izmosodott motor dadogásakor tartalékra állítani az ülése alatti benzincsapot.

1956-ban, 160 ezer példány legyártása után a Type 2 generáció gyártása Hannoverbe, a vadonatúj haszonjárműüzembe kerül át. A hatvanas évek elején új fejlesztések érkeztek, a sofőr immár kényelmes egyes ülésen foglalhatott helyet, ami ráadásul már állítható is volt, így a kisebb termetűek is kényelmes testhelyzetben vezethettek. Azonban a legjelentősebb újdonságnak a motor további teljesítménynövelése számított, az eleinte amerikai exportra készült, 42 lóerős boxermotor 1963-tól az európai kínálatban is megjelent.

Az 1,5 literes erőforrással vált első ízben – terheletlen állapotban – lehetővé a 100 km/h-s álomhatár áttörése. Két évvel később minden változat 12 voltos elektromos hálózattal készült, 1967-re a motor teljesítménye szédítő 54 lóerőre nőtt. Németországban 17 esztendei gyártást követően ekkor futott ki a Transporter első generációja. Brazíliában, ahol 1957 óta szintén készült a T1, egészen 2000-ig gyártásban maradt.